Lavrentyij Pavlovics Berija

A hu-Rightpedia wikiből
Berija
Unbalanced-scales.jpg
Ez a cikk a wikipédiából vett szöveget tartalmaz. Segíthet a Rightpédiának, ha megszabadítja a cikket előítéleteitől és nem megfelelő szóhasználatától.

Lavrentyij Pavlovics Berija (orosz nyelven: Лавре́нтий Па́влович Бе́рия, grúz nyelven: ლავრენტი ბერია; Merheuli, 1899. március 29.Moszkva, 1953. december 23.) szovjet zsidó politikus, 1938 és 1953 között a szovjet titkosszolgálat vezetője volt.

Élete

Merheuliban, Szuhumi közelében, Abházia (Grúzia) területén kriptozsidóként, magát a megrél (más formában mingrél) nép tagjaként tartotta számon. Berija grúz ortodox vallású családban nőtt fel. Édesapja Pavel Huhajevics Berija földművelő volt. Édesanyja Marta Ivanovna mélyen vallásos, templomba járó asszony volt, aki özvegyi sorsra jutott, mielőtt férjhez ment volna Berija apjához.

Tevékenysége

Berija Sztálin halála után egyike volt a Szovjetunió első 4 emberének, Malenkov, Hruscsov és Molotov mellett.

A Sztálin által elindított egyes megtorlások (lásd például: fehér köpenyes gyilkosok pere vádlottainak kiengedése, egyes deportáltak hazaengedése a gulágokról) leállításában Berija kezdeményező szerepet játszott, de ellenfelei azzal vádolták, hogy így akart zűrzavart okozni az országban (tény, hogy a szabadon bocsátott köztörvényes bűnözők sok helyen terrorizálták a lakosságot), hogy később rendteremtőként léphessen fel.

1953. június 13-án még kioktathatta a pártküldöttség élén Moszkvába rendelt Rákosi Mátyást, de június végére ő lett a hatalmi harc első áldozata. A kelet-berlini felkelés hatására legfőbb szövetségese, Malenkov miniszterelnök is elpártolt mellőle, így az SZKP KB 1953. június 26-i plénumán „kapitalista ügynök”-nek titulálták, megfosztották tisztségeitől, és Georgij Zsukov marsall, honvédelmi miniszter, más főtisztek segítségével azonnal letartóztatta. Berija elfogását a Pravda csak 1953. július 10-én jelentette be. A hivatalos verzió szerint, a letartóztatása után elítélték, majd 1953. december 23-án kivégezték.

Egyesek, többek között Berija fia Szergej Berija („Szergo”) is, azt állítják, hogy Beriját a letartóztatásakor mindenféle per nélkül azonnal agyonlőtték. Ez valószínűtlen, ugyanis előkerültek olyanok, akik Berija decemberi tárgyalásán tanúskodtak.

Berija életének utolsó szakaszában sok a tisztázatlan kérdés, az ellentmondás. Állítólag hajlandó lett volna lemondani Kelet-Németországról (akkori NDK), és enyhíteni a kelet-európai kommunista országok ellenőrzésén, cserébe egy Marshall segélyhez hasonló masszív nyugati gazdasági segítségért. Történészek szerint, Nagy Imre felemelkedése 1953-ban Berija (és Malenkov) szerepének ideiglenes felértékelődésének eredménye, és amint Berija csillaga leáldozott, úgy tért vissza a hatalomba a keményvonalas Rákosi Mátyás 1955-ben.

Nők megerőszakolója

Hirhedt volt nők elleni erőszakáról. Moszkvában utazva ha megtetszett neki egy nő, azt lefogatta, és sokszor meg is erőszakolta áldozatát. Áldozatok beszámoltak róla, hogy időnként több fogolynőt rendelt magához. Ezeknek le kellett vetkőzniük, csak a cipőjük maradt rajtuk. Majd kört kellett formálniuk, melyben a fejük és a könyökük összeért. Berija időnként hátulról kihúzta egyiküket és megerőszakolta. Ezt Berija "virág-játéknak" nevezte.

Zsidó volta

Manapság zsidó oldalak sokszor tagadják zsidóságát, küllemét azonban nem tudják utólag megváltoztatni. Többek között vastagabb alsóajka, zsidósan összehúzott szeme, kajla füle és kampós orra is elárulja eredetét. Ismert volt, hogy a Sztálin családdal jóba volt, és jiddisül társalogtak.

Lábjegyzetek