Morvai Krisztina

A hu-Rightpedia wikiből
Morvai Krisztina

Morvai Krisztina (Budapest, 1963. június 22.) magyar jogász, egyetemi docens az ELTE Állam és Jogtudományi Karán. A magyarországi családon belüli erőszak jelentős kutatója, egy időben feminista aktivista. 2006 és 2008 között a Civil Jogász Bizottság társelnöke volt. A Jobbik listavezetője volt a 2009. évi EP választáson, amelyen mandátumot nyert és Magyarország képviselője lett az Európa Parlamentben.

Családja

Férje Baló György média-alkalmazott, három gyerekük van.

Interjú Morvai Krisztinával Szegeden január 24-én

A magyarok már nem dőlnek be a fasisztázásnak, antiszemitázásnak - Morvai-interjú

A Jobbik köztársasági elnökjelöltje, a párt EP-képviselője, Morvai Krisztina Szegeden járt a radikálisok kampánynyitó estjén a Tisza szállóban. A Szegedma.hu-nak a vasárnapi gyűlés előtt adott interjút a politikus.

– Pártjuk parlamentbe kerülése esetén milyen együttműködést tud elképzelni a Jobbik és egy új, jobboldali kormányzat között?

– Kerülném azt a kifejezést, hogy jobboldali. Szerintem minden politikai erőnek meg kell mondania, hogy mi az, amiért ő síkra száll. Ma már a jobb- és baloldali jelző teljesen megtévesztő. Ön szerint baloldalinak nevezhető az a kormány, amely azzal kezdte a működését, hogy privatizálta az összes gyárat, üzemet? Nem áll ki a dolgozó emberekért, ők a legnagyobb vadkapitalisták, a neoliberalizmmus védőbástyái. Sokkal inkább a magukat jobboldali pártként meghatározó szervezetek állnak ki az emberközpontúság mellett, a versenyközpontúság mérséklésére törekedvén. Tehát én ezért sem értek egyet ezzel a megkülönböztetéssel. Ez a megosztásnak az eszköze.

– Akkor mi az alapvető különbség, hogy lehet Ön szerint a politikai erők közt különbséget tenni?

– Vannak status quo-párti erők, amelyek a jelenleg fennálló rendszert támogatják, melynek a lényege a neoliberalizmus, a globális világuralmi rendnek való alávetettség, a WTO által irányított liberális szabad kereskedelem mentén felépített gazdaság, beleértve a mezőgazdaságot is. Az ország kiszolgáltatása a multinacionális és külföldi cégeknek, bankoknak. Ezzel szemben állnak azok a rendszerkritikus erők, akik valódi, radikális változást akarnak, és akik azt mondják, nemzeti önrendelkezésre van szükség, gazdasági vonatkozásban is, amilyen például az élelmiszer-önrendelkezés lehet majd. Most a status quo-párti és a status quót alapjaiban kritizáló erők állnak szemben egymással. Más megfogalmazásban a nemzet érdekeit szolgáló és az azt semmibe vevő erők.

– Térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk. Megkérdezem konkrétan: milyen együttműködést tud elképzelni a Fidesz és a Jobbik között?

– A Fidesszel való együttműködést témák mentén tartom elképzelhetőnek. A lisszaboni szerződést, ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, nyilván nem szavaznánk meg velük együtt, mert nem tartjuk a magyar nemzet érdekében állónak, egyébként semmi olyan döntést nem támogatunk, amely elvonhat hatásköröket, döntési jogosítványokat a nemzettől. De össze tudnánk fogni például abban, hogy 2011 után se lehessen megvásárolható külföldiek számára a magyar termőföld. Nagyon várom a Fidesz határozott álláspontját ebben. Most örömmel olvastam, hogy Orbán Viktor nyilatkozott a piacvédelem fontosságáról, különösen a mezőgazdaságban. Mi kezdtük el az e gondolatkörhöz szorosan csatlakoztatható élelmiszer-önrendelkezést mint új alapelvet, a belső piacvédelem, helyi termelés, értékesítés, egészséges élelmiszer programját.

– Azt mondta egy, a sajtónak tett nyilatkozatában, hogy 2010 nem egy, hanem „a” választás éve…

– Az európai parlamenti választáson áttörés történt, minden ellentétes erő ellenére a Jobbik 15 százalékot szerzett. Az emberek megtapasztalhatták, hogy nem csak egy szűk, nagy pénzű, baráti, pajtási kapcsolatok hálózataként működő elit vehet részt Magyarország vezetésében. A magyarok szárnyakat kaptak ettől, s most már tudják, hogy súlya van a szavazataiknak. Már nem dőlnek be a fasisztázásnak, antiszemitázásnak. Látjuk, hogy világviszonylatban sincs a status quo-pártoknak válaszuk a mai helyzetre. A neoliberális rendszer – amelynek az a lényege, hogy a profitot privatizálni, a kárt és a költségeket pedig államosítani kell – összeomlott. Alternatívát nem tudnak nyújtani, de valamit mégis mondani kell, és akkor kezdik szajkózni, hogy ők védik meg a fasizmustól a világot. Mi, rendszerkritikus erők vagyunk a fasiszták, ők pedig az antifasiszták. Ez a kommunikációjuk az összes mai problémára.

Morvai Krisztina levele a népszavának 2009 december 3-án

Tisztelt Népszava!

Szennylapjuk ma beszámolt a Legfelsőbb Bíróság tegnapi, Budaházy György egyik ügyében tartott tárgyalásáról. A vád ezúttal az volt, hogy néhány hazafi a 2002. évi elcsalt választást követően az Erzsébet híd "blokádjával" kívánta elérni a szavazócédulák újraszámlálását, s ezzel az egyébként köztudomásúan kiválóan működő BKV forgalmát akadályozták. (A bíróság tényként állapította meg, hogy a rendőrség szándékosan nem tett semmit a kialakult forgalmi akadály felszámolására.)

Bírósági tudósítójuk a cikkből kitűnően döbbenten tapasztalta, hogy a bíróság nyilvános tárgyalást tartott, amelyen sokan részt vettek, s bizony voltak, akik véleményt is nyilvánítottak. Minden sorból érezhető a magukfajták nosztalgiája a régi szép idők iránt, amikor a rendszerük ellen fellépőkkel még nem "cicóztak" bíróságon, hanem felesleges jogászkodás helyett az ÁVH pincéiben péppé verték őket. Újságírójuk mély megvetéssel nyilatkozik rólam, mivel európai parlamenti képviselőként a tárgyaláson részt vettem, ott a magyarországi emberi jogi helyzetről újabb fontos tapasztalatokat szereztem - ahelyett, hogy a magukfajták neoliberális, népnyúzó rendszerének kulcsfiguráival paroláztam volna ez idő alatt.

Fényképészük volt szíves úgy lefotózni, hogy mellettem csak egy kopasz férfi feje látszik hátulról, akit "társamként" mutatnak be, s akivel önök szerint "együtt vezényeltük a teremben ülőket". Az önök eljárása jellemzően hazug, manipulatív, gyalázatos. Ha elölről fényképezték volna "társamat", akkor maroknyi olvasójuk felismerte volna benne Gőbl Györgyöt, a parlamenten kívüli ellenzék egyik vezetőjét, a 2006. október 23-i budapesti véres hétfő legendás alakját. Gőbl György volt az, aki a vállára vetett magyar zászlóval, feltett kézzel közelítette meg az Alkotmány utca-Bajcsy Zsilinszky út sarkánál felállt rendőrsorfalat, majd az őt ezért megtámadó rendőröket megszégyenítve szemet gyönyörködtető futólépésekkel hagyta maga mögött a pribékeket. Ez a jelenet sokunk számára jelképessé vált: így lehet egy megalázónak induló helyzetből diadalt kovácsolni - ez a mi jövőképünk a magukfajta megszállók elleni harcunkban. Gőbl Gyuri, a négy gyermekes soproni tanárember e jelenet miatt három évig állt büntetőeljárás alatt, s nemrégiben mentette fel őt a bíróság - nyilvánvalóan az önök nagy keserűségére.

Az ő példája is jelzi, hogy a magukfajták terve kudarcra van ítélve: nem fogják tudni országromboló rendszerüket a nemzeti radikális ellenzék folyamatos megfélemlítésével, büntetőeljárás alá vonásával, bebörtönzésével fenntartani. Röviden úgy is fogalmazhatnék: a magukfajták ideje lejárt, a hazánkat rövid időn belül visszavesszük önöktől.

Addig is szíveskedjenek helyreigazításként megjelentetni szánalmas napilapjukban egy másik felvételt, amelyen Gőbl György a tárgyaláson mellettem ülve szemből látható, felismerhető.

Adjon az Isten szebb jövőt!

Video

Hivatkozás