Pólay Elemér

A hu-Rightpedia wikiből

Pólay Elemér (Zombor, 1915. augusztus 23.Szeged, 1988. november 30.): római jogász, jogtörténész, egyetemi tanár

Élete

Apja gimnáziumi tanár volt, aki családjával Trianon után Miskolcra költözött. Pólay itt végezte el a gimnáziumot és folytatott jogi tanulmányokat a Miskolci Jogakadémián 1933-1937 között. A jogi doktorátust 1938-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerezte meg. Kiváló tanulmányi eredményei miatt a Jogakadémia kéthónapos berlini ösztöndíjjal jutalmazta, ahol római jogot hallgatott. Hazatérte után joggyakorlatot folytatott, majd egy újabb ösztöndíjjal egy évre visszatért Berlinbe.

1940-től Debrecenben ítélőtáblai jegyző, 1942-től debreceni királyi járásbíró, 1945-1949 között miskolci megyei bíró és tanácselnök volt. Bírói pályáját Szegeden fejezte be, ahol megyei bíró és tanácselnök volt.

A római jog oktatásába 1945-ben a miskolci jogakadémián kapcsolódott be. 1946-ban Debrecenben magántanári habilitációt nyert római jogtörténet c. tárgykörből. Ezt követően megbízott tanszékvezetőként Miskolcon, egyetemi tanárként pedig Debrecenben működött. 1949-ben a szegedi egyetemre került, 1985-ig vezette a Római Jogi Tanszéket. 1955 és 1957 között az egyetem rektorhelyettese volt. A kari oktatási bizottságot 15, a tudományos bizottságot 10 éven át vezette. 1956-ban szerezte meg a kandidátusi fokozatot, az állam- és jogtudomány címet 1964-ben. 1965-ben vendégelőadó volt Münsterben, Heidelbergben, Freiburgban és Kölnben. Pályafutása alatt 7 monográfiát és mintegy 140 szakmai publikációt tett közzé magyar, német, francia, angol, spanyol, lengyel és török nyelven. 31 nemzetközi kongresszuson vett részt, 1984-ben megszervezte az első magyar római joggal foglalkozó nemzetközi kongresszust. Brósz Róberttel közös római jogi tankönyvén generációk nevelkedtek.

Elismerései

  • Igazságügyminiszteri kitüntetés a Ptk. előkészítő bizottságában való 1953-1956 közötti tevékenységért
  • 1976-ban József Attila Emlékérem
  • 1985-ben Munkaérdemrend arany fokozata

Értékelése

Főbb kutatási területei a preklasszikus római jogtudomány, Dacia római provincia jogtörténete, a római rabszolgasággal kapcsolatos jogintézmények, a római jogrendszer tagozódása és a pandektisztika hatása Közép-Európában volt, valamint a magyar polgári és családjog egyes kérdései.

„Nagyon sokat tett a magyar romanisztika nemzetközi elismertsége érdekében. Széles körű kapcsolatokat épített ki. Tanulmányait, monográfiáit Dél-Amerikától Tokióig ismerték a szakkörök.” (Molnár Imre)

A dáciai viaszostáblákról szóló könyvében bebizonyítja, hogy a rómaiak teljesen kiirtották a dákokat, ezért Dáciának semmi köze a dákó-román elméletben foglaltakhoz.[1]

  1. http://www.juris.u-szeged.hu/karunkrol/romai-jogi-tanszek/tanszekrol

Fontosabb publikációi

  • A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog (Miskolc, 1939)
  • Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban (Miskolc, 1940)
  • A praetor szerepe a római magánjog történetében (Miskolc, 1944)
  • Differenzierung der Gesellschaftsformen im antiken Rom (Bp., 1964)
  • Az eladói kellékszavatosság a preklasszikus római jogban (Szeged, 1964)
  • Die Sklavenehe und das römische Recht (Szeged, 1967)
  • A római jogászok gondolkodásmódja. Kazuisztika és absztrakció. Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat, 1988.ISBN 9631804461
  • A dáciai viaszostáblák szerződései. Budapest, Kereskedelmi és Jogi Kiadó. 1972.

Források

  • Molnár Ime: Pólay Elemér 1915-1988. Magyar Jogtudósok II. 183-191. o.