Pozsgay Imre

A hu-Rightpedia wikiből
Pozsgay Imre
Pozsgay Imre.jpg
Pozsgay Imre dedikál az Ünnepi Könyvhéten. Budapest, 2011. június 3.
SzületettMagyarország Budapest, Magyarország
Nemzetisége
Foglalkozásaőskommunista, politikus, bolsevista "egyetemi" tanár, miniszter


Pozsgay Imre (Kóny, 1933. november 26. – ) őskommunista politikus, egyetemi tanár.

Tanulmányai

Enyingen végezte a polgári iskolát, majd Fertődön járt kertészeti középiskolába, az érettségi megszerzése után a Lenin Intézetben tanult, ahol 1957-ben diplomázott.

Rendszerváltás előtti pályafutása

1950-ben lépett be az MDP-be, majd 1956-tól annak utódpártjának (MSZMP) tagja. 1957 és 1965 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme igazgatója, majd 1968-ig a Bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, 1969-ig annak titkára. Ekkor a KISZ KB sajtóalosztályának vezetőjévé nevezték ki.

1971-től 1975-ig a Társadalomtudományi Szemle főszerkesztő-helyettese.

Kormányzati pozícióba először 1975-ben került, amikor kulturális miniszterhelyettessé nevezték ki. 1976-ben megkapta kulturális miniszterré történő kinevezését is, 1980-ban a minisztériuma megkapta az oktatásügyi feladatköröket is, a minisztérium pedig felvette a Művelődési Minisztérium nevet. Ekkor lett az MSZMP Központi Bizottsága tagja is.

1982-ben kiszorították a hatalomból. Utolsó intézkedései közül a legmaradandóbb az önálló társulatú budapesti Katona József Színház létrehozása volt. Papíron kiemelték, nem számított „bukott kádernek”, áttették a Hazafias Népfront Országos Tanácsába, ahol főtitkári pozíciót viselt. 1983-ban jutott be először az Országgyűlésbe. 1985-ban az akkor kialakított országos listáról szerzett mandátumot. 1988-ban az MSZMP Politikai Bizottsága tagja lett és visszatért a kormányba, előbb Grósz Károly, majd Németh Miklós miniszterelnöksége alatt államminiszter. Ebben az időszakban (1989–1990) a Tájékoztatáspolitikai, a Tudománypolitikai és a Nemzetiségi Kollégium elnöke is.

Ő volt az első állampárti politikus, aki az 1956-os forradalmat „népfelkelésnek” nevezte. Nagy Imre újratemetésén ő volt az egyik politikus, aki őrt állt Nagy Imre koporsójánál.

1989-ben a párt újonnan alakult Elnökségének és a Politikai Intézőbizottságnak is tagja. A Magyar Szocialista Párt alapítója és első elnökségének tagja volt. Ugyanebben az évben a párt köztársaságielnök-jelöltje.

Rendszerváltás utáni pályafutása

1990-ben rövid ideig az MSZP alelnöke. Az első szabad országgyűlési választáson a párt Bács-Kiskun megyei területi listájáról szerzett mandátumot, a MSZP-frakció vezetője lett. 1990 novemberében kilépett a pártból és a frakcióból is, független képviselőként folytatta munkáját.

1991-ben Bíró Zoltánnal, az MDF első (ügyvezető) elnökével megalakította a Nemzeti Demokrata Szövetséget, melynek ügyvivője, majd elnöke lett. Az 1994-es országgyűlési választáson a párt nem érte el az 5%-os küszöböt. 1996-ban az NDSZ feloszlatta magát. 1995 és 1996 között a Magyar Egységért Mozgalom elnöke is.

1997-ben az MDF szakértője lett, annak képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson.

A politikai szintéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett.

1995 és 2000 között a Szent László Akadémia rektora, ill. 1996-tól 2001-ig az MVSZ elnökségi tagja volt.

1991-ben a Debreceni Egyetem politológia tanszékének egyetemi tanára lett, majd 2003-ban a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít, egyetemi tanár.

Családja

Nős, felesége nyugalmazott főiskolai tanár. Két gyermekük született, fiúgyermekük mikroelektronikai kutatómérnök; lányuk orvos.

Díjai, elismerései

Főbb művei

  • Szocialista társadalom és humanizmus (1978)
  • Demokrácia és kultúra (1980)
  • Októberi kérdések (1988)
  • Esélyünk a reform (1988)
  • Politikuspálya a pártállamban és a rendszerváltásban (1993)
  • Koronatanú és tettestárs (1998)
  • A rendszerváltás (k)ára (Polgár Tiborral, 2003)

Külső hivatkozások