Sárga csillag

A hu-Rightpedia wikiből
Dávid-csillagot viselő barátnők Párizsban

Németországban a zsidókat öltözékükön, igazolványaikban stb. megkülönböztető jelvény viselésére kötelezték (1941. szeptember 19.), ez a jelvény a középkori minták nyomán kialakított hatágú sárga-a későbbi hivatalos magyar kifejezéssé kanárisárga" - csillag volt, a csillagban gót betűs Jude, „zsidó" Felirattal. Ezt a jelvényt a német uralom alá jutott területeken mindenütt már 1939. november 23. óta viselnie kellett minden zsidónak, kisgyermekeknek is, a mellkas bal oldalán, minden ruhadarabon.

(Magyarországon, ahol 1944. április 5-étől kezdve írták elő a sárga csillagot, elhagyták belőle a feliratot.) Az „Éjszaka és köd" Nacht und Nebel, rövidítéssel: NN) rendelet, amelyet a német fegyveres erők (Wehrmacht) főparancsnokságának főparancsnoka, Wilhelm Keitel tábornagy (Feldmarschall) írt alá (1941. december) elrendelte a német katonai hatóságok. Szembeszegülő vagy akár csak ilyesmivel gyanúsítható személyek, kivált, pedig a zsidók azonnali kivégzését vagy német fennhatóság alatt álló területre szállítását. Már a kivándorlási tilalom előtt megkezdődött a németországi (Altreich) zsidók áttelepítése is Keletre, értsd: a lengyel területekre (1941. október 14.)

Kommentár

A zsidócsillag volt a témája a cukrászda sarkában ülő társaságnak. Persze érdekeltek voltak. Az újság fölé hajolva tárgyalták, hogy Párizsban közel 80.000 zsidónak tették kötelezővé a Dávid csillag, röviden zsidócsillag hordását. Hogy ez mégis embertelenség, így megcsúfolni a zsidókat.

Míg ezt a beszélgetést hallgattam, eszembe jutott az a sok szenvedés, mely magyarságuk miatt érte fajtánkat az elrabolt területen. Ott agyonlőtték, börtönbe lökték, jogaiból, javaiból kifosztották azt, aki ki merte tűzni a magyar nemzeti színeket. Üldöztetés járt érte, mégis rejtegettük, sőt, nem egy férfi és nő akadt, aki ruha színébe, virágcsokorba, valahova valahogyan belerejtette, belelopta a mi magyar voltunk szent színeit.

A zsidók, nemcsak a bibliai időkben, mikor valóban azok voltak, de most is a kiválasztott népnek tartják magukat, sőt külön hazát követeltek és kaptak is Palesztinában, a zsidók, akik jósorsukban olyan büszkén és brüszken zsidók, most felháborodnak, hogy nemzeti, faji jelvényüket viselniök kell.

Tudjuk, hogy nem feldicsőítés, nem tisztelettel való megkülönböztetés jele a zsidócsillag, amit most már sok országban viselniük kell. De kérdezzük: hol van a zsidóságból a magasabbrendűség, a lelki nagyság, mely a rossz sorsban is, áldozatokat vállalóan is fajtáját, nemzetét megváltóvá teszi más nemzetek, így a magyar nemzet fiait is?

Miért szégyenlik, hogy zsidók? Miért nem viselik, sőt miért nem követelik ki maguknak nemzeti jelvény viselését? Furcsa ügy ez. Elgondolkoztató. Külön hazát igen, de nemzeti jelvényt nem? Minden jogot, pozíciót igen, de egy kis szenvedést, egy kis martyromságot már nem? Széthull az a nemzet, mely olyan, mint a zsidóság. Szét kell, hogy hulljon az ilyen fajta, mely csak a bőséget vállalja büszkéit és kérkedve, mely ha hatalmat kap, akkor legázolná a világot, de ha egy kicsit szenvedést is kell vállalni, akkor sír, jajong, restelli fajtáját. Hol van ez a mai zsidóság a bibliaitól! Ha nem találja meg a hősi, a fajtát éltető lelkiséget a zsidóság, akkor még jobban szétzüllik és elpusztul. Még jókor lenne megmenteni magukat, de aki sírva viseli a zsidócsillagot, annak nem jön fel a csillaga többé soha.

Forrás