Szabad Demokraták Szövetsége

A hu-Rightpedia wikiből
(SZDSZ szócikkből átirányítva)
SZDSZ
Az SZDSZ három színe:
Roth, Weiss, Grün

Objektív és tárgyszerű ismertető a Szabad Demokraták Szövetségéről, kezdetektől a mélyrepülésig.

A Szabad Demokraták Szövetségének története

A Szabad Demokraták Szövetsége (továbbiakban SZDSZ) politikai életünk legmeghatározóbb pártja. Mérete ellenére a rendszerváltás levezénylésében jelentős szerepe volt. Az SZDSZ története és politikai tevékenysége nélkül nem érthető meg a jelenlegi politikai helyzet. Az SZDSZ-t tanulmányozni tulajdonképpen annyi, mint magát a rendszerváltás által létrejött jelenlegi politikai berendezkedést tanulmányozni.

A párt jelentősége kettős politikai életünkben: egy oldalról meghatározó a politika tematizáló képessége, más oldalról a rendszerváltást követő társadalmi berendezkedés és társadalmi folyamatok ideológiáját adja. A kettős hatás, miatt a jelenlegi politikai élet legmeghatározóbb pártja. A párt történetének és hátterének vizsgálata ezért fontos. A párt történetének feldolgozásakor korabeli dokumentumokat, vezető volt SZDSZ tisztségviselők nyilatkozatait, cikkeit dolgoztam föl.

== Az SZDSZ alapítótagjai == Észrevehető a párhuzam a szintén "rendszerváltó" 1919-es Tanácsköztársaság vezetői és az SZDSZ alapítói között, azaz szinte kivétel nélkül mind zsidók voltak. A különbség ott van, hogy akkor zsidók egy királyságot, az osztrák-magyar monarchiát majd egy polgári rendszert, a velük elejétől kollaboráló hazaáruló Károlyi-féle rendszert számolták föl, ez esetben pedig zsidók egy időközben életképtelenné merevedett parazita zsidó terrorrendszer felszámolásán fáradoztak, természetesen önérdekük és faji érdekeik maximális figyelembevételével.

== Út az SZDSZ megalakulásáig ==

A Szabad Demokraták Szövetségének története nem érthető meg anélkül, hogy a demokratikus ellenzék tevékenységét ne mutatnánk be. E kis létszámú mozgalom kezdetei a hetvenes évekig vezethetők vissza, sőt e csoportosulás egyes tagjai már az 1956-os forradalomban is kiemelkedő szerepet játszottak. Az államkapitalizmus (statecapitalizm) demokratikus ellenzéke elsőként 1977-ben lépett ki az akkor még zárt és ellenőrzött nyilvánosság elé, amikor a csehszlovákiai Charta 77 vezetőinek bírósági tárgyalása miatt harmincnégy magyar értelmiségi kézjegyével látott el egy tiltakozó levelet, amelyben szolidaritásukat fejezték ki a prágai mozgalom vezetőivel. Az aláírók mindegyike tudta, hogy mivel jár tettük egy emberi jogokat lábbal tipró államban: többen elvesztették állásukat, másokra fegyelmik vártak.

1981ben látott ­ igaz, csak pislákoló ­ napvilágot a demokratikus ellenzék illegálisan terjesztett lapja: a Beszélő. E szamizdat folyóirat szerkesztői és szerzői között az SZDSZ számos jövőbeni meghatározó politikusa megtalálható volt: Kis János, Tamás Gáspár Miklós, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Solt Ottília, Bauer Tamás vagy Pető Iván. A kalandos körülmények között terjesztett lap hamarosan a másként gondolkodó ellenzékiek legfontosabb fóruma lett.

A nyolcvanas években az antidemokratikus Kádár-rendszer egyre súlyosabb válságba került.

1985-ben az MSZMP XIII. kongresszusán ugyan a gazdaság dinamizálását, a lenini úton való továbblépést hirdették meg, ám Kádár záróbeszédében megfogalmazott gondolatok – „Ember, küzdj és bízva bízzál” ­ már jelezték, hogy a vezetés sem látja már az út végét. A gazdasági csőd, amelynek állandó jelzői a „begyűrűzés” és a „cserearányromlás” lettek, elkerülhetetlennek látszott.

Magyarország külső nettó adósságállománya 1981 és 1988 között megduplázódott. S ahogy egyes elemzők fogalmaztak: először gulyás nincs, aztán Marx sem.

A rendszerváltásig azonban még hosszú volt az út. Az elszigetelt ellenzéki csoportok elsőként 1985 júniusában találkoztak Monoron, ahol Bauer Tamás és Kis János mellett Csoóri Sándor és Csurka István tartott előadást. A következő évben a hivatalos politika világán kívül már számos változás történt ­ megkezdődött a bankélet privatizációja, megjelent a reformközgazdászok javaslata a Fordulat és reform, koncertet tartott Budapesten a Queen együttes, s Formula 1-es „versenylovak” száguldottak a frissen megépített mogyoródi pályán ­, ám a politikában alig mozdult valami, s a rendőrség a lánchídi csatában ismét megbotozta a március 15-ét ünnepelni szándékozó ellenzékieket. Aztán 1987 júliusában az MSZMP KB ülésén a vezetés végre beismerte a csődöt: az adósság és a költségvetési hiány rohamosan nő, a fogyasztás emelkedik. Ebben a helyzetben jelent meg a demokratikus ellenzék által a Beszélőben publikált tanulmány Társadalmi Szerződés címmel, amelynek első mondata ­ „Kádárnak mennie kell!” ­ jelezte, hogy a demokraták nem hajlandók az alantas alkukra.

Párt alapítástól az út a hatalomig

1988 márciusában azonban Kádár csupán a televízióban „ment", ahol határozottan kijelentette, hogy az ország nincs válságban. A gazdasági problémákról folytatott viták, a hatalom represszív megnyilvánulásai arra ösztönöztek néhány ellenzéki közgazdászt, szociológust, történészt és más értelmiségit, hogy létrehozzák a „Hálózatnak” nevezett szervezetet. Az 1988. május 1-én megalakult Szabad Kezdeményezések Hálózata azzal a céllal jött létre, hogy elősegítse a különböző független csoportok közötti információcserét, politikai alternatívákat dolgozzon ki. A Hági sörözőben kétszázan írták alá az alapító okiratot, s megválasztották a szervezet 50 tagú Ideiglenes Koordinációs Tanácsát.

1988. november 13-án a Jurta Színházban a Hálózat 1100 tagja folytatott vitát arról, hogy vajon párttá alakuljon-e a szervezet. 1998-an az átalakulás mellett tették le a voksukat létrehozva a Szabad Demokraták Szövetségét. A gyűlés elfogadta a párt alapkrédóját tartalmazó Elvi Nyilatkozatot, valamint megválasztotta a párt kilenc ügyvivőjét. Az Elvi Nyilatkozat szerint az SZDSZ a szabadság és a szolidaritás pártja. A szabad demokraták ­ akik Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József, Jászi Oszkár, Kéthly Anna, Bibó István, Szabó Zoltán Nagy Imre és Donáth Ferenc szellemi örökösének tartják magukat ­ liberális politikát folytatnak; független, demokratikus és jóléti államot akarnak.

A párt ideológiai programja

A Rendszerváltozás végrehajtására egyetlen akkori pártnak volt teljes programja. Az SZDSZ megalakulásától folyamatosan a liberális nézetek hazai szószólója volt. Az államkapitalista rendszer ortodoxmarxista konzervativizmusát kizárólag liberális oldalról lehetett hatékonyan érthetően támadni. Az SZDSZ, elsősorban közgazdászokból és jogászokból illetve bölcsész értelmiségiekből alakult párt volt. Az SZDSZ programjának két fő oszlopa volt: (1) antikommunizmus, (2) nemzetiliberalizmus.

Ezt a két fő vonalat követve indul neki az 1989-es Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásoknak. A párton belül már ekkor tetten érhető a két fő irányzat: a liberális és a neoliberális.

A nemzeti-liberális gondolkodás két legfontosabb szószólója dr Kis János és dr Tölgyessy Péter. A neoliberális vonalat Eörsi Mátyás és Bauer Tamás képviseli. A két értelmiségi csoportban ekkor még a nemzeti liberális vonal az erősebb. A párton belüli helyzet érdekessége, hogy a platformok a párton belül nem így oszlanak meg: a Hack Péter és Tamás Gáspár Miklós nevével fémjelzett Liberális Konzervatív Unió és a Magyar Bálint, Szabó Miklós, Pető Iván által támogatott Szabadelvű Kör. A felsorolt személyek mind zsidók.

A neoliberális kitétel magyarázatra szorul. Magyarországon ez a politikai csatározások következtében negatív élet kapott és nem is ugyanazt értik rajta, mint az angolszász országokban.

Magyarországi eltérő értelmezést az okozza, hogy az SZDSZ nemzeti-liberális gazdasági szakembereit támadták ezzel. Sajátságos magyar helyzet, hogy rajtuk maradt a meghatározás.

Az SZDSZ „neoliberális” vonala az állami beavatkozás lehető legkisebbre szorítását jelenti, mely a népközösség kirablását jelenti, a veszteségek ráhárítását a közösségre és a haszon magánkézbe adását.

A társadalmat három csoportra bontja:

  • (1) gazdagok, akik a társadalom működtetői
  • (2) középosztály – akik finanszírozzák a társadalmi folyamatokat a köznyugalom fenntartása miatt;
  • (3) a szegények akiket támogatni kell.

Gazdaság politikában a „lassez faire”­t képviselik. Ezt a gondolkodási rendszert mindenütt a világon a liberalizmus szélsőséges formájának tartják és az angol műszó rá libertariánizmus: azaz szabados elv.

Belső ideológiai harcok a párt alapításától napjainkig

A két csoport, a nemzetiliberális és a libertarián (ezt a politikafilozófiailag pontos meghatározást fogom használni a továbbiakban) a kezdetektől éles harcot vívott egymással. A kezdetekben Kis János vezette a pártot. Első elnökeként az antikommunizmust és a nemzeti liberális vonalat követte. Kis János írásaiban az emberi jogokért állt ki. Az államkapitalista hatalom felszámolásáért folyamatosan küzdő emberi jogokért kiálló vezetőként jelenítette meg pártot.

A párt nevét sikeresen kapcsolta össze a kisebbségi jogok kérdésével: melegek jogai, női egyenjogúság, esélyegyenlőség, szabad kereskedelem. Kis János által képviselt szellemi holdudvar jelentős pozíciókat szerzett, de nem sikerült győzniük az 1990-es választásokon.

A párt libertariánus szárnya ekkor elsősorban a kozmopolitizmust képviselte. A párt közgazdászai és külkereskedői, a 1990es háttér alkuknak köszönhetően az állami bankok privatizációiban vettek részt illetve az állami tulajdonú bankokat irányították. A libertariánus vonal ezáltal kapcsolatokat talált az MSZMP volt funkcionáriusaival. A kapcsolati rendszer illetve a kapcsolati tőkét közösen gazdasági hatalommá tudták váltani.

Az ideológiai harcban a folyamatos külső támadások miatt, a nemzetiliberális vonal lassan de biztosan pozíciókat vesztett. Ennek egyik legfontosabb oka volt a FIDESZ. A magyar nemzeti polgári gondolkodást követő FIDESZ ekkor, mint a Kádár-rendszer radikális ellenzékeinek többsége liberálisként határozta meg magát. A FIDESZ a nemzeti liberális retorikával folyamatosan gyengítette az SZDSZ nemzetiliberális vonalát.

Az ideológiai harc 1992-ben dőlt el amikor Pethő Ivánt választják meg Tölgyessy Péter helyére ügyvivőnek. A párt azóta a libertariánus vezetés alatt áll, legjellegzetesebb politikusai: Kunce Gábor, Demszky Gábor, Magyar Bálint. A nemzeti liberális kör vezetését, a belső ellenzéket Fodor Gábor vezeti.

Az SZDSZ politikai amortizációjának okai

Az SZDSZ rendszerváltó nagypártból lett napjainkra Budapesti középpárt. A párt folyamatosan vesztett pozícióiból, egészen addig, amíg jelenleg az exitpol eredmények 1%­os pártnak jelzik. Egyedül Budapesten ér el 10%­ot. A párt támogatottságának csökkenése folyamatos volt 1990től napjainkig. A párt támogatásának csökkenése két okkal magyarázható: egyrészről a párt értelmiségi elit pártként indult és képtelen volt tömegbázist teremteni; másrészről a libertariánus (kozmopolita) nézeteknek Magyarországon hagyományosan nincs támogatottsága. A párt támogatásának csökkenésének okai leginkább az emberi jogok képviseletének változásában tetten érhető. 1988tól folyamatosan 1994-ig a hagyományos liberális értékek szószólója volt. Támadások, melyek érték ebben az időben a párt erősödését, helyzetének stabilitását hozta. Az 1994-es földcsuszamlásszerű posztkommunista győzelem idején a párt megerősödve került ki.

A képviselt értékek a hatalomba kerülés után nem emberi jogi kérésként merültek föl, hanem politikai marketing kérdésként. A felmerülő kérdéseket szavazói bázis megtartása érdekében használta föl. Ennek az egyik legjellegzetesebb esete a meleg jogok (perverzek beteg voltának eltitkolása) kérdése.

Ungár Klára, aki nyíltan vállalta másságát, a libertariánusok ellenzékéhez tartozott a párton belül. A képviselő nő bejelentése után méltán számíthatott volna egy liberális pártban a támogatásra. Ezzel szemben helyét átadták egy libertariánus képviselőnek. Ungár Klárának a másságukat vállaló közösségekben volt számottevő támogatottsága, a helyére kerülő képviselőnek egyáltalán nem volt semmilyen választási hozadéka.

Az eset kiválóan mutatja, hogyan vesztette el a szavahihetőségét és a induláskor meglévő elveket. Az SZDSZ átalakult. Jelenleg folyó versenyfutás Kóka János és Fodor Gábor között az egyéni érvényesülés és a közösségi identitások képviselete közötti párharc. Az SZDSZ Kóka vezetésével valószínűsíthetően elhal és lassan felolvad az MSZP-ben.

Pártcélok

Az szdsz céljai kivétel nélkül nemzetellenesek és bomlasztók, mint a homokosok házassága, idegenek, különösen zsidók és más színesek bevándorlásának támogatása, az oktatás és egészségügy szétzüllesztése, a magyar ipar kiszorítása Magyarországról kedvenc multijaik által, a kultúra rombolása, a zsidó sajtó támogatása, míg minden magyar gondolat kiszorítása a nyivános médiákból, stb.

==SZDSZ kérdőív== Az SZDSZ nem adja fel! Íme gojoknak szánt tagtoborzó kérdőívük

Milyen gyakran veszel részt holokauszt-megemlékezéseken? Hányszor koszorúztál csoportosan, hányszor egyénileg?

Sikerült-e már szembe nézned a múlttal, feldolgoznod a tragédiát? (Ha nem, akkor még a kérdőív kitöltésének folytatása előtt vegyél be két evőkanálnyi frissen őrölt tudatfokozót! Amennyiben kimerült otthoni készleted, akkor fáradj be bármelyik irodánkba és pótold!)

Bűnösnek érzed-e magad a történtekért? Ha nem, honnan ez a zsigeri gyűlölet a zsidók iránt? Ha igen, milyen formában szeretnéd kárpótolni übermensch polgártársaidat?

Hányszor voltál a Jad Vasemben 2009-ben? Ha kettőnél kevesebbszer, akkor miért vagy ennyire érzéketlen, miért sérted meg az áldozatok emlékét a nemtörődömségeddel?

Hány zsidót lőttek a szüleid/nagyszüleid a Dunába? Ha nem voltak nyilasok, akkor hányat bújtattak a saját papírjaikat adva nekik? Ha egyet sem, akkor miért nem feküdtek legalább a vonatok elé?

Milyen időközönként tör rád a következő gyűlöletkeltő gondolat? "Nagyon tele van már a tököm a holokausztozással".

Várod-e már Irán lerohanását? Ha nem, miért támogatod a terrorizmust?

Provokáltál már romát olyan kirekesztő szavakkal mint: munka, törvény, erkölcs, szappan? Szoktál-e bennük félelmet kelteni fehér ingben, fekete nadrágban?

Hogy állsz a toleranciával? Az eddig lezajlott meleg büszkeség napjain hányszor vállaltad fel másságodat valamelyik kamion platójáról? Ha még egyszer sem, akkor miért nem vagy képes európai módon viselkedni?

Mit éreztél, mikor meghalt Tom Lantos? Sírtál? Ha nem, akkor mégis milyen embernek tartod magad?

Hányszor olvastad el a Sorstalanságot? Amennyiben háromnál kevesebbszer, akkor tudod-e, hogy hova vezetett a múltban a közömbösség?

Ugye van bőven tartalék DVD-d a Schindler listájából?

Elképzelhetőnek tartod, hogy az úgynevezett határon túli területek egyszer még visszatérjenek Magyarországhoz? Ha igen, akkor mondd: miért kötöd még mindig irredenta ebedet a karóhoz?

Várod-e már Kertész Imre, Elie Wiesel és Vágó István halálát?

Magadévá tetted már a lefelé könyökölök, fölfelé nyalok mentalitást? Ha nem, akkor mi a bajod a karrieristákkal?

Van családod? Ugye minden este mesélsz a gyerekeidnek Auschwitzról?

Hetente vagy havonta viszed őket antiszemita-szűrésre?

Mióta kábszerezel? Ha tiszta vagy, akkor miért nem vagy képes haladni a korral? És egyáltalán, mit keresel itt?

Szoktál-e nemzeti rockot, FankaDelit hallgatni? Ha igen, akkor miért áll távol tőled a haladó szellemű gondolkodás?

Művésznek tartod Győzikét, Fekete Pákót? Ha nem, miért vagy földhöz ragadt? Mi a bajod az önmegvalósítással?

Hányszor szavaztál az SZDSZ-re 1990 óta? Ha ötnél kevesebbszer, akkor miért vagy kirekesztő? Miért kacsintgatsz cinkosan a nácikra?

Melyik egyház keretein belül ápolod lelki békédet? Ha nem a Hit gyülekezetében, akkor miért vagy klerikális? Mi a bajod az élvhajhászattal?

Elérzékenyülsz, mikor szélsőséges palesztin csecsemők tetemeit mutogatja az anticionista sajtó? Ha igen, miért vagy idegengyűlölő?

Voltál már fenn a Kuruc.infón? Ha igen, kinek a telefonszámára voltál kíváncsi?

Hány forint/darab vagy hajlandó kopogtatócédulát gyűjteni? Gond ha csak sékelben tudunk fizetni?

Ha meghallod a magyar himnuszt, vigyázzba vágod magad? Tudod-e, hogy Kölcsey többször is kíméletlenül rámutatott hódító szándékainkra?

Szoktál-e Marschalkó Lajostól, Fiala Ferenctől vagy Bosnyák Zoltántól olvasni? Ha igen, miért magyarkodsz?

Viselsz-e maradi módon kokárdát március 15-én?

Tegyük fel, hogy közvetlenül a választások előtti hetekben, valamelyik éjjel útnak indulunk, hogy letépkedjük a jobbikos plakátokat, de nem elég gyorsan szedve lábunkat utolérnek minket és kiverik az összes fogunkat. Hazafelé kullogva, sűrűn vért köpve fogod-e azt sziszegni, hogy: "köszönöm, ebből elegem van, kérem a 20 letépett plakát után a 10 ezer forintomat, utána felejtsük el egymást", vagy kitartasz mindhalálig?

Ha úgy alakul, hogy képviselőjelöltként kell indulnod, képes vagy-e bemagolni majd folyékonyan nyomni intelektuális benyomást keltve a következőket: haladó szellemiségű, európai, toleráns, szabad elvű, liberális politikusként mindent elkövetek, hogy visszaszerezzük választóink bizalmát, hiszek a szabad versenyben, a piacgazdaságban, a szakértőink által megálmodott adóreformokban, az IMF és a Világbank útmutatásaiban, mindent megteszek a szélsőséges eszmék visszaszorításáért, a holokauszttagadás büntethetőségéért stb stb stb.

Képes leszel-e a romák felemelésének szükségességéről, a többségi társadalom általi kirekesztettségükről póker arccal kommunikálni, miközben a hátad közepére sem kívánod őket? Képes leszel-e arra a kötözködő újságírói kérdésre miszerint: "ne haragudjon, de látott Ön már putrit, vagy legalább egy városi cigányt, vagy minimum egy rajcsávót a nyóckerből?" úgy kivágni magad, hogy sértődést mímelve kikéred magadnak, majd magabiztosan rátérni arra, hogy az SZDSZ kisebbségügyi kabinetje karöltve az esélyegyenlőségi biztosaival, hol és mikor, valamint hány napon keresztül tanulmányozta az elesetteket, végül idézni a kamu hatástanulmányokból?

Tudtad-e, hogy Horn Gábort nem is olyan régen a Vígszínház melletti zsinagógából kilépve brutális támadás érte? A családja szeme láttára verte össze egy, azaz egy magyar. Hajlandó vagy-e ennek a hírnek az elhallgatására, azért hogy a bennszülöttek nehogy vérszemet kapjanak? Hajlandó vagy-e tartani a szádat annak érdekében, hogy fenntartsuk az érinthetetlenségünk látszatát? Az esetleges kiszivárgása esetén pedig képes leszel-e a dezinformálásra, azt terjeszteni, azt hazudni, hogy gyáva módon nyolcan rugdosták össze?

Mennyire vagy kitartó és bátor? Tegyük fel, hogy a gazdanép egyszer majd rájön arra, hogy csak erőszakkal van esélye kivívni szabadságát, ha az IRÁ-ról, Hamaszról, Hezbollahról példát véve, de tőlük eltérően 1-2-3 fős sejtekbe szerveződve különböző helyeken és módszerekkel ütnek majd rajtunk megtisztítva tőlünk a közéletet. Ha tudatukra ébredve okosan, kétlaki életet élve elkezdik majd legyilkolni legjobbjainkat, az értelmiségi holdudvarunkat, ha egyik napról a másikra nem tudjuk majd, hogy hová lett Gálvölgyi János, Farkasházy Tivadar, Geszti Péter, ha egyszer majd kétségbe esetten hívogatjuk egymást, hogy tudja-e valaki, hogy miért nem szórakoztatott ma reggel a Boros-Bochkor-Voga trió, szóval képes leszel-e ezekben a vészterhes, válságos időkben is tovább vinni a liberalizmus szivárvány-színű zászlaját? És az európai uniósat? Ha nem, miért vagy beszari?

(Amennyiben ezen írásbeli teszt kitöltése után megkérünk, hogy fáradj be valamelyik irodánkba, hogy személyesen is megismerjük egymást, már gyakorlatilag nyeregben érezheted magad. Egyetlen kérdésünk viszont még mindenképpen lesz: fél százalékon állunk, hol a fészkes fenében voltál eddig?)

A kérdőívet az élő holokauszt-legenda, Ellie K. Wiesenthal Imre adta az álruhában az SZDSZ egyik antiszemitázó fészkében járt munkatársunknak, Tengerecki Pálnak. (Kuruc.info)

Humor

Szdsz200001.jpg Szdsz vesztes.jpg