Salgótarján

A hu-Rightpedia wikiből
Salgótarján
Salgótarján, downtown.jpg
Belváros a Karancs szállóval
Salgótarján címere
Salgótarján címere
Salgótarján zászlaja
Salgótarján zászlaja
Becenév: Tarján, Nógrádi völgyváros
Közigazgatás
OrszágMagyarország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeNógrád
KistérségSalgótarjáni
Rangmegyeszékhely
megyei jogú város
Alapítás éve900-944[1]
PolgármesterSzékyné Sztrémi Melinda (Fidesz)
Jegyződr. Kádár Zsombor
Irányítószám3100
Körzethívószám32
TestvértelepüléseiBesztercebánya
Szlovákia Szlovákia
Gliwice
Lengyel Lengyelország
Vigarano Mainarda
Olaszország Olaszország
Vantaa
Finn Finnország
Losonc
Szlovákia Szlovákia
Népesség
Teljes népességismeretlen +/-
Népsűrűség383,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság220–500 m
Terület100,80 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Salgótarján weboldala
Pontosan itt van!
Salgótarján elhelyezkedése Magyarországon

Salgótarján, megyei város, j.-i székhely Nógrád vm.-ben, a Karancs aljában, a hatvan-füleki vasútvonalon, több autóbuszjárat megállóhelye., (1941) 20.314 lak. Hazánk egyik legjelentékenyebb barnaszénbányája és gyárvárosa. A Salgó és Tarján patakok keskeny völgyeiben épült s a XIX. sz. közepe óta fejlődött kis faluból népes iparvárossá. Közhivatalok, katonai hatóság és bankok székhelye, alsófokú és szakiskolád mellett gimnáziuma is van. Területén a Rimamurány-Salgótarjáni vasmű rt.-nak két szénbányája, vas, gépgyára, vasöntödéje, palackgyára működik; van áramfejlesztő és elosztó telepe. cipő- és szeszgyára. S. nevét a tőle É.-ra bazaltkúpon épült Salgó várról s a Tarján patakról, ill. a honfoglaló magyar Tarján törzsről vette. Vidéke az újabb kőkor óta állandóan lakott hely, a községet a tatárjárás óta a várat 1341 éta említik okleveleink. 1554-4592 között török kézen volt. Salgó vára romokban hever, oldalában 1923-ban emléktáblát helyeztek el, emlékeztetőül Petőfi Salgó c. költeményére. 1922-ben lett megyei város.

Tartalomjegyzék

2010

Salgótarján (szlovákul Šalgov-Tarjany, németül Schalgotarjan, korábbi nevei alapján: Tarján és kicsit később Salgó, korábbi helyesírás szerint: Salgó–Tarján) megyei jogú város Észak-Magyarországon. Nógrád megye székhelye, Népességét tekintve Szekszárd után a második legkisebb megyeszékhely Magyarországon. Történetét a honfoglalás idejéig vezethetjük vissza. A 10. század első évtizedében a Tarján nevű törzs birtokolta, melyet a belső gyepűvonal védelmére telepítettek ide. A tarján név török eredetű, mely a tarkan méltóságnévből (tiszteletreméltó, vezér) származik. A salgó fénylőt, napsütötte helyet jelöl. A város neve ilyenformán egyszerű összetétellel keletkezett a közeli Salgó-vár és a Tarján törzs nevéből. A 13. században földesurak birtokába került a vidék, majd a tatárok dúlták fel a települést. A török időben elnéptelenedett, ezért semmilyen török emlék nem maradt fent. 1782-ben népesült be újra a környék főleg szlovákokkal és németekkel valamint visszamenekülő magyarokkal. Salgótarján 1950 óta a megye székhelye. Ugyanebben az évben hozzácsatolták Baglyasalját. Ezt követően egyre több környékbeli település is a város részévé vált. A belváros mai képét a szocializmus időszakában kapta, ekkor jelentős iparváros volt a település. A 19. század második felében a város fontos bányavidék volt, amíg a széntartalékok ki nem merültek. Jelenleg ipara is hanyatlóban van és eléggé lepusztult fejletlen kisvárosi képet mutat. A lakosság számára az ipari park biztosít megélhetést. A 2008-as adatok alapján 38 683 lakója van a városnak. A rendszerváltás óta arra törekszik, hogy ipara újra a régi legyen, illetve turisták is megforduljanak a vidéken.[2] 2009-ben új városfejlesztő projekt indult, amellyel újból az 1980-as évek hangulatát szeretnék visszavarázsolni, illetve szebb, jobb, élhetőbb várossá tenni Salgótarjánt.

Földrajza

Fekvése, földrajzi helyzete

Salgótarján és környéke

Salgótarján a Karancs, a Medves és a Cserhát hegységek találkozásánál, a Tarján-patak és a Zagyva vízgyűjtőjének két szűk völgyében fekszik, melyek „Y” alakot formáznak. A völgy kisebb völgykatlanokra tagolódik, ahol elhelyezkednek a városrészek (például: Baglyasalja, Zagyvapálfalva). A város közlekedési gerince a Tarján-patak völgyében délről északra haladó, a területre 2×2 sávosan beérő 21-es főút (amely csak a városig 2×2 sávos), és a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal. A városközpont völgyfenéki részei a 230–240 méteres, egyéb lakott területei pedig a 220–500 méteres szinteken helyezkednek el. A város legmagasabban fekvő lakott területe az 500 méter magasan fekvő Salgóbánya.[3] A település közelében található legmagasabb hegység a Karancs, amely 729 méter magasra emelkedik. A megyében és a környéken a jellemző talajtípus a barna erdőtalaj és a fakó erdőtalaj, valamint a porhanyós homokkő.[4] A Zagyva völgye miatt kialakult az ún:Réti talajok amelyek kisebb művelésekre is kiválóak. Ezek főleg a bogyós termések lehetnek. pl:szőlő, földieper,szamóca,kökény.A kökény e területen vad formában is előfordul, de az idősebb lakók termesztik.

Éghajlata, vízrajza

Éghajlat A Karancs-Medves hegység vidékének éghajlatára a kontinentalitás a jellemző. Az atlanti-óceáni, a kontinentális és a földközi-tengeri éghajlati elemek hatása érződik itt. Az enyhe, csapadékos, mérsékelt nyárban, a szabályos csapadékeloszlásban az atlanti hatás; a hideg télben, a kora nyári csapadékcsúcsban a kontinentális; a száraz, forró nyárban, az őszi-téli esőkben a földközi-tengeri légtömegek hatása nyilvánul meg. Az évi középhőmérséklet 1–2 °C-kal elmarad a 10 °C-os országos átlagtól. A Karancs-vidék évi csapadéka 550–600 mm, a Karancson és a magasabb hegyek nyugati lejtőin 650–700 mm. A vidék uralkodó szele az északnyugati, a keleti lejtőkön gyakori az északkeleti. A napsütéses órák száma évi átlagban 1859.

Salgótarján éghajlati jellemzői
Hónap Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December

Év
Átlagos maximum hőmérséklet (°C) 0 2,8 9,3 15 20,9 23 25,3 23,9 20,3 14,6 5,8 1,4 30
Átlaghőmérséklet (°C) -2 0,3 3,6 13,7 14,5 18,6 18,5 19,1 16,6 11,3 5,1 0,6 29,1
Átlagos minimum hőmérséklet (°C) -4 -1,7 1,6 6 10,5 13,6 15 14,8 11,7 7 2,2 -1,7 10,7
Átlagos csapadékmennyiség (mm) 39 32 38 55 63 80 61 63 45 37 56 40 500-600
Havi napsütéses órák száma 55 91 146 187 190 190 196 188 145 96 82 59 1859
Forrás: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán (szerk. Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla), Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2007. ISBN 978-963-87289-2-0

Vízrajz és ivóvízrendszer A Karancs-Medves hegység vízrajzi jelentősége nagy, mivel a Duna-Tisza közötti vízválasztó a Cserhát felől itt halad át. A Salgótarján melletti vízválasztó az Ipoly és a Zagyva folyók között osztja meg a lefolyó vizeket. A Medves déli lábánál eredő Zagyva 179  folyamkilométer után éri el a Tiszát. A Karancs hegy keleti oldalán, Somoskőújfalunál található az a vízválasztó, melytől északra az Ipolyhoz tartozó Füleki-patak, délre a Tarján-patak folyik. A körzet igen gazdag forrásokban, melyek közül a legjelentősebbek: Magyar-bányai-forrás, Minyus-forrás, Ponyi-forrás, Bodzfás-forrás, Petőfi-forrás, István-forrás, Tarász-forrás. A város alatt húzódó rétegvízrendszerből nyerik az ivóvizet amelyet a Pécs–kő oldalán található víztározó medencénél tisztítanak és tárolnak. Innen jutnak el különböző átmérőjű csöveken a fogyasztókhoz a víz. Az elhasznált víz pedig a Sugár úti szennyvíztisztítóhoz. A környék és a város vizének a keménysége körülbelül 8–12nk° [6] között mozog.

Növény- és állatvilága

A vidék földrajzi szempontból a Matricum flóravidékbe tartozik. A Karancs és a Medves hegység környékének jellemző erdőállományai: a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, molyhos-cseres tölgyesek, mészkerülő tölgyesek. Az akác is meghonosodott, amely szinte az egész várost koszorúba fonja. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. városkörnyéki erdeiben a kopár területeket 18801910 között kezdték erdősíteni. A rónai erdőrészen akác-, erdeifenyő-, vörösfenyő-, feketefenyő-ültetvények keletkeztek, melyek kiegészítették a bükk-, nyír-, nyár-, gyertyán- és tölgyerdőket. A város megújulásakor illetve a lakótelepek építésekor is sok fát kellett kivágni. Az építők ezeket főleg erdei fenyővel és tujával pótolták. A vidék állatvilága megegyezik a Mátráéval és a Bükkével. Faunagenetikailag egy körzetbe tartozik, fajösszetételében az erdő és a hegyvidék a meghatározó. A madár és az emlősfauna főleg az erdő, rét és legelő területén található meg, mert ez életteret biztosít a számára. A nyúl, fogoly és fácán az egész körzetben megtalálható, a vaddisznó, az őz és a szarvas természetes élettere a cserjeszintű tölgyesek területe. Madárvilága gazdagnak mondható. Főleg az erdei énekesmadarak a fácán és a vadkacsa a jellemző madár. Mivel Salgótarján elég közel van az erdőkhöz ezért a vadállatok, főleg vaddisznó, róka gyakran betolakodnak a lakott területekre. Nyáron hajnalonként és reggel (4 óra és 9 óra között) a városban gyakori a madarak órákig tartó csicsergése.

Városrészei és lakótelepei

Városrészek, és a település domborzati viszonyai.

Salgótarjánhoz 7 városrész és 4 lakótelep tartozik. 1950 és 1977 között több települést kapcsoltak a városhoz, ezek közül Somoskőújfalu önállósodott 2006-ban.

Baglyasalja

Baglyasalja a középkorban is létező kis település. Felette magasodott Bagolykővár. Innen ered a neve (Bagolykőváralja, Baglyos, Baglyasalja). Igazán akkor esnek róla említések mikor a környékén szenet találnak és beindul a bányászat.

Idegér

Idegér valamikor tanya volt. A bányászat beindulásával fejlődni kezdett és hamarosan itt is bányászkolóniák épültek ki. Ma Salgótarján legszegényebb városrésze, lakosainak közel fele roma származású. Egy hosszú völgykatlan déli ágában helyezkedik el. A két katlan között található dombon magasodott a valamikori Baglyos-kővár.

Salgóbánya

A településrész egyik látnivalója

Salgótarján legmagasabban fekvő városrésze, mivel 500 méteres tengerszint feletti magasságban egy fennsíkon helyezkedik el 2 km hosszan. Salgóbánya szintén a középkorban létező nagyon kicsi település, inkább tanya volt.

Somoskő

A somoskői vár

A település felett magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a 13. század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. 1593-ban Prépostváry Bálint vezetésével foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is. A 17. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg. 1910-ben a falunak 499 magyar anyanyelvű lakosa volt. Salgótarjánhoz 1977-ben csatolták.

Zagyvapálfalva

Látkép Zagyvapálfalva bérházas beépítésű területéről

Ezen a néven a belügyminiszter Andrásfalva és Pálfalva községeket 1910. január 1-jén egyesítette s így közigazgatásilag egy községgé vált. Házainak száma 218 és római katolikus vallású magyar lakosaié 3499 fő. Postája, távírója és vasúti állomása helyben volt. Andrásfalvának az 1548. évi adóösszeírás szerint Lotho János volt a földesura. A későbbi összeírásokból hiányzik a község, sőt az 1705-1720. évi összeírásban sem fordul elő.

Zagyvaróna

A település északi végében lévő 423 méter magas Várhegyen állt egykor Zagyvafő vára, melyet a 13. század végén építette a Kacsics nemzetségből származó Zagyvafői család. A Zagyvafői családnak a 15. század húszas éveiben magva szakadt, így birtokaik Luxemburgi Zsigmond királyra szálltak, a vár ekkorra már romokban hevert. Az 1440-es években cseh huszita zsoldosok kerítették hatalmukba a környéket, akik újjáépítették a várat.

Kemerovó-lakótelep

Vihar a lakótelep felett

Az építkezést 1965-ben kezdte az ÉPFUV Kft és 1969-ben a lakótelep első lakótömbjeit átadták a lakosságnak. A beruházás egy orosz testvérvárosi kapcsolat (amely 1989-ben felbomlott) révén született. A telepen található söröző korábban teázó volt, illetve egy vörös csillagból kirakott szökőkút is volt. 1970-ben adták át a „kiskört” és az összes „kockaházat”. A lakótelep az oroszországi Kemerovó városáról kapta a nevét, mellyel Salgótarján testvérvárosi kapcsolatot ápolt. Viszonzásként Kemerovó egyik lakótelepét Salgótarjánról nevezték el.[7]

Gorkij-lakótelep

A Gorkij-lakótelep légifelvétele

A Gorkij lakótelepet 1970-ben kezdte építeni az ÉPFUV kft és a KŐFUV kft. Első lépésként a bányagépgyár körüli részt adták át, utána épült be a hegyi rész. 1974-ben tízemeletes házakba költözhettek be a lakók.

Beszterce-lakótelep

A lakótelep kivitelezője: ÉPFUV KFT. 1965-ben kezdték a beruházást, ekkor épült a külső része (a kockaházak és a sorházak). 1975-ben készült el a Sebaj úti rész. 1980-ban adták át a 10 emeletes házakat és a Lakótelepi iskolát.

Napsugár-lakótelep

1978-ban kezdte az építést a KŐFUV Kft. A vállalat sajnos nem vállalta, így az ÉPFUV kft-nek kellett befejeznie a lakótelepet. Kis területének köszönhetően rekordidőnek számító 9 hónap alatt készült el.

Főbb adatok

Közlekedés

Állomások és megállóhelyek Salgótarjánon belül
BSicon STR.svg Hatvan felé
BSicon STR+GRZq.svg Közigazgatási határ
BSicon BHF.svg Zagyvapálfalva
BSicon BHF.svg Salgótarján külső pu.
BSicon HST.svg Salgótarján
BSicon STR+GRZq.svg Közigazgatási határ
BSicon BHF.svg Somoskőújfalu[8]
BSicon STR.svg

Megközelíthetőség

Közút

Autóval vagy busszal a 21-es főúton (2×2 sáv), illetve a 22-es főúton (2×1 sáv). A belvárost tehermentesíti a 210-es főút, amelyet két lépcsőben adtak át, az első szakaszt 1976-ban, a másodikat 2008-ban. A település a fővárostól körülbelül 110 kilométeres távolságra fekszik Leggyorsabban az M3-as autópályán és a 21-es főúton érhető el.[9]

Vasút

Salgótarján régi vasútállomása

Vasúton a 81-es Hatvan–Somoskőújfalu–Fülek vasútvonalon közelíthető meg a város. A vonal magyarországi szakaszán órás ütemes menetrend van érvényben, Hatvanban csatlakozással Budapest, Miskolc, Eger és Szolnok felé. A fővárosból legkevesebb 3 óra, vagy 3 óra 20 perc, Hatvanból 2 óra 13 perc a menetidő. A városban közigazgatási területén 3 állomás és megállóhely található: Zagyvapálfalva, Salgótarján külső és Sajgótarján. Salgótarján és Salgótarján külső vasútállomás épületeit az 1970-es években emelték, a régi épületeket elbontották, míg a zagyvapálfalvai vasútállomás fogadóépülete az eredeti állapotban maradt meg.

Tömegközlekedés

Autóbuszvonalak

1955-óta közlekedik menetrend szerinti autóbuszjárat amely fokozatosan épült ki. A vonalakon Ikarus, Volvo és Rába autóbuszok közlekednek. A helyjárati autóbuszok a Salgótarján Külső pályaudvar mellett lévő buszmegállókból, a távolsági járatok a belvárosban lévő autóbusz-pályaudvarról indulnak. Ezt az épületet 2007-ben felújították.[12] A helyi autóbuszvonalakon óránként-félóránként indulnak autóbuszok.[13]Budapest és Salgótarján között menetrend szerinti óránkénti járatok indulnak. Nyári időszakban Kecskemétre és Debrecenbe is indulnak buszok. A távolsági járatok megyén belülre és kívülre is indulnak többször, általában az Észak-magyarországi régióra. Közlekedési eszköznek számított a bánya működésének idején a bányavasút (köznyelvben: Kis villamos) amelyen főleg a bányamunkások és a bánya mellett dolgozók közlekedtek. 1881 és 1957 között üzemelt a Salgótarjáni fogaskerekű vasút a Salgótarjáni Acélgyár és Salgóbánya között. Főleg szén szállítására használták, de korlátozott személyforgalom is folyt rajta.

Történelme

A név eredete

A Salgótarján név a Salgó és a Tarján nevek összetételéből keletkezett. A Salgó a közeli Salgó várra utal, mely név a salgó (ragyogó, fényes) melléknévből származik. A Tarján a honfoglaló magyar törzsek egyikének a neve volt, mely ótörök eredetű szó, jelentése fejedelem, alkirály.[15]

Története

Az I katonai felmérés térképe

A település már a középkorban is létezett, de kevés ismeretünk van róla, feltehetőleg kis falu volt. Nevének Tarján része az azonos nevű magyar honfoglaló törzs nevéből származik, a salgó régi magyar szó jelentése pedig: „fényes”. A betelepedéskor a Tarján törzs egy része itt telepedett le a gyepűvonal védelmének érdekében. Ez kb. a 899-900-as évekre tehető fel. A 10. században a kis falucska kb 3 jurtából állt és volt egy karámjuk is. Szent István uralkodása idején rendeletében kimondta, hogy egy vármegyén belül maximum 10 falu építhet templomot. Ezekbe beletartozott Salgótarján is. Utána a területen lévő falucska jobbágyfaluvá nőtte ki magát. Több földesúr tulajdonában volt a vidék. A tatárjáráskor feldúlták a kis falucskát. Vára, melyről Petőfi Sándor Salgó című versét írta, a 13. században kezdték építeni. Az építési nehézségeket úgy győzték le, hogy a hegy másik oldaláról hordták fel a köveket. A várból csodálatos kilátás nyílt a településre és a környező hegyekre.[16] A faluban templom már a 13. században is volt. A középkor folyamán „kenyértelen Tarjánként” említik először az oklevelek a települést, szegény állapotát jelezve. A 17. században már kovácsműhelye és malma is volt a falunak, amelynek ekkor 247 lakója volt. Fülek várának 1682-es ostroma után a település elnéptelenedett, és tíz évig lakatlan maradt. 1782-ben lassan újra benépesülő település még sokáig nem tartozott a jelentősebbek közé. Ekkor eléggé színes lett a nemzetiségi összetétel, amelyek főleg szlovákok voltak. Érkeztek ide visszavándorló magyarok illetve ruszinok. 1783-ban újabb betelepülési hullámban érkeztek visszamenekülő magyarok és romák.[15][14]

A II. katonai felmérés térképe

A 18. század közepen Salgótarjánról, a faluról már több ismeret van. A jobbágyfalu még semmivel sem tűnik ki a környék települései közül. Sőt 808 lakosával az aránylag kisebbek, jelentéktelenebbek közé tartozott. Területének csaknem 95%-a a Jankovich család birtokában volt. A falu képe ekkorra alapjaiban a máig érvényes elhelyezkedési rendet mutatja. A hosszú, Y alakú völgyben húzódtak meg a házak, helyenként teljesen feltelepülve a domboldalakra, illetve az oldalvölgyekre. Ekkor még gyakorlatilag két részre oszlott a település.[17] Az egyik a Tarján patak völgyében húzódott meg a mai főutca (Rákóczi út) vonalán, a másik a mai nyugati városrészben a Meszes lábánál, a Karancsaljai út környékén. Kialakult a Pécskő út elődje is 20-30 lakóházzal. A Pécskő utcától az Arany János útig terjedő területen kezdett formálódni a főutca képe. 1847-től Hyeronimus Morsbrugger bécsi vállalkozó Weber Alajos mérnökkel szén után kutatott a falu közelében és 1850-ben barnakőszenet fedeztek fel a falu közelében. Beindult a bányászat, majd az erre alapuló ipar, így a település is gyors növekedésnek indult. Az 1860-as évek végén megalakult az akkori idők egyik legnagyobb társasága: a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. 1881-ben két cég egyesülésével óriási gyárkomplexum alakul ki elsősorban az itteni szénelőfordulásoknak köszönhetően: a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.T. Ez akkoriban az ország második legnagyobb vasfinomító vállalata volt, és az elit üzemek közé tartoztak ahol magas fokú kiképzésben részesültek a szakmunkások. Az ide özönlő idegen munkások miatt ekkoriban a város etnikai viszonyai is jelentősen változni látszottak. A megszervezett oktatásnak köszönhetően azonban sikerült egységes magyar munkásréteget kinevelni. A település az üzemek sokaságával és a bányászattal fejlődésnek indult. A várossá fejlődést a vasút is meghatározta amely 1867-óta létezik. Ez a vasútvonal (Pest-Salgótarján) is fontos tényező volt a fejlődésben. Az akkori végállomás után egy iparvágány indult ki az Acélgyárhoz. De az Acélgyáron kívül a Tűzhely- és az Üveggyárhoz is kiágazott iparvágány. A vasút később tovább épült ki.[17] Ezáltal 1922-ben kapott a község városi rangot. A város első polgármestere dr. Förster Kálmán volt. A háború idején a város bányáit használták légópincéknek, valamint a Bányavasút alagútjait. A háborút erősen megsínylette a település, de hamar visszaállt minden a régi kerékvágásba. 1950-ben az addigi Balassagyarmat helyett Salgótarján lett Nógrád megye székhelye, bár a megyei tanács végrehajtó bizottsága ténylegesen csak 1952-ben tudott átköltözni, mivel itteni működésének technikai feltételeit csak ekkor tudták biztosítani. Megépült a Síküveggyár és az Üveggyapotgyár. 1950-ben hozzácsatolták Baglyasalja községet, 1961-ben Zagyvapálfalvát, 1973-ban Zagyvarónát, 1977-ben pedig Somoskő és Somoskőújfalu községeket. Közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozik Salgóbánya is. 1968-ban a belváros megkapta a Hild János-díjat. A szocialista beruházások idején Salgótarján az iparvárosok közé tartozott. A hatalmas beruházások a bánya, az ipari üzemek körül. Sorra épültek fel a nem kielégítő minőségű lakótelepek, megújult a belváros amely ekkor nyerte el mai formáját. A közigazgatási területen belül felújították az utakat és a vasutat. Ekkor kezdték építeni a 210-es főutat. Az üzemek bezárása az 1970-es évekre tehető vissza, amikor a bánya bezárt a szén fogyása és a gazdaságtalan kitermelés miatt.

A Salgó úti felüljáró

A rendszerváltás után visszaesés állt be a gazdasági életben. Elsőként a Síküveggyár jelentett csődöt, 1993-ban. Ebből a bajból az Öblösüveggyár és a Tűzhelygyár szerencsésen jött ki. 1992-ben a BRG elköltöztette Salgótarjáni üzemét, amellyel újabb üzem szűnt meg a városban. 1994-ben Salgótarján megyei jogú város lett, mivel ekkor valamennyi megyeszékhely a népességétől függetlenül megkapta e rangot. 1999-ben az Acélgyár is részben megszűnt. Ebben az egykori óriási üzemben már csak a hideghengermű és a szöggyártó gépek működnek. 2000-ben elkészült az ipari park amely munkalehetőséget nyújt a város lakóinak. 2001-ben a Széchenyi Terv keretében megújult a Kórház és a Könyvtár. Somoskőújfalu a 2004. szeptember 4-i népszavazás alapján 2006-ban levált Salgótarjánról. 2008-ban újabb üzem zárt be. Az Üveggyapotgyárban is leállt a termelés. 2009-ben városszépítő program indult, amely a következő 20 évre azt tűzte ki céljául, hogy szebb, jobb, élhetőbb várossá teszi Salgótarjánt, hasonlóan mint az 1970-es, 1980-as években.[17] A város jelenleg el van szegényedve, a munkanélküliség nagy, mely a gyárak bezárására vezethető vissza. Lakossága főleg 40 és 60 év közötti emberekből áll. A városban több szegénynegyed is kialakult, ahol a jobbára cigány lakosság életszínvonala a cigányokra jellemző életvitel miatt (iskolakerülés, munkakerülés, bűnözés) folyamatosan romlik. Rendőri szakértők szerint több városrészben (Pálfalva, Zagyvarakodó, Somlyóbánya, Salgóbánya egyes részein) fennáll a gettósodás veszélye.

Címere és zászlaja

Címer

A címer

A város vezetői 1922-ben igyekeztek a várost megillető címer használatának jogosságát felkutatni. A címert a levéltárral szerették volna elkészíttetni, hogy a heraldika követelményeinek megfeleljen és a település történelmi múltján kívül kifejezésre jusson a bányászat és a kohászat szerepe a város életében. A belügyminiszterhez felterjesztett címertervet azonban a szakértők nem találták adományozásra alkalmasnak, mivel a heraldika szabályainak nem felelt meg. A város vezetése ezek után évekig olyan jelképeket használt hivatalos rendezvényeiken, amelyek címerszerű jelvénynek hatottak. A címer használatát a rendszerváltás után 1992-ben az akkori önkormányzati képviselő testület elfogadta a jelenlegi jelképet. A jelenlegi címer talpú hasított pajzs, melynek jobb oldalán a bányászati múltat jelképező fekete mezőben a három ezüst pólya a helységet átszelő vizeket (Salgó-, Tarján- és Pécskő-patakokat) jelképezi. A bal oldali ezüst mezőben a hármas zöld színű halom felett fekete sas látható. A hármas zöld halom a város természeti környezetére, a fekete sas a honfoglaló magyarok Tarján nevű hadrendnek tekinthető törzsére utal. A pajzsfőn arany színű, ötös osztású, ívelt, a pajzzsal két szélén közvetlenül érintkező koronát formázó bástya a Salgótarjánt körülvevő várakat (Baglyaskő, Salgó, Zagyvafő) szimbolizálja.[18]

Zászló

Zászló

A város zászlajának zászlólapja 2:3 arányú téglalap. A zászlórúd felől nézve első harmadában ezüst alapon álló helyzetben a város címere, a mező mértani középpontjában, a második és harmadik harmadában fekete alapon három ezüst pólyával. A díszzászló körben ezüst zsinórral, a végén ezüsttel rojtozott, a címer alatti félkörben Salgótarján felirat látható fekete színű hímzéssel. A zászlót 1992. augusztus 31-i ülésén fogadta el az önkormányzat képviselő testülete.[15]

Népesedési adatai

Salgótarján a 19. század második feléig nem volt a környezetéből kiemelkedő település, a hegyes-dombos vidék jellegzetes faluinak egyike volt. A 19. század közepén a falu népessége mintegy 800 fő volt, a mai Salgótarján területén fekvő falvak együttes lélekszáma pedig mintegy 3500.[19] A település és környéke a szénbányászat majd az ahhoz kapcsolódó ipar fejlődésével indult jelentős gyarapodásnak. Maga Salgótarján az 1870-es években lépte át az 5 ezer fős határt, az 1890-es években a 10 ezer főt és 1940 körül a 20 ezret. A szomszédos, később hozzácsatolt települések hasonló ütemben gyarapodtak. A II. világháború rövid időre megakasztotta a fejlődést, de Nógrád megye székhelyének idehelyezése és az ipar erőteljes fejlesztése újabb lendületet adott annak. A népességnövekedés újabb három évtizeden át folyamatos és jelentős volt, 1980 körül laktak a legtöbben Salgótarjánban, ekkor a város népessége (beleértve az időközben hozzácsatolt településeket is) kevéssel meghaladta az 50 ezer főt. Azóta azonban a népesség folyamatosan csökken, a csökkenés üteme jelentősen meghaladja az országos átlagot, és fő oka a helyi gazdaság, főleg az ipar visszaesése. 2008-ban már 38 683 fő élt itt, igaz, ebben a számban nincs benne a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu több mint 2000 lakója.[20][21] Salgótarján népességének változását az alábbi ábra szemlélteti (2001-ig Baglyasalja, Somoskő, Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva és Zagyvaróna népességét is beleértve, 2008-ban viszont a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu 2287 fős népessége nélkül):

Nemzetiségek

Az alábbi táblázat Salgótarján nemzetiségi eloszlását mutatja 2001-es adatok alapján:

Nemzetiségi eloszlás (2001)[22]
Összesen Magyar Roma Német Szlovák Egyéb
100% 93,8% 2,5% 0,2% 0,2% 3,3%

Politika

A Városháza

A salgótarjáni új városházát 1985-ben adták át, 8 emelet magas. Előterében találhatók Salgótarján 1929 és 2002 közötti polgármestereiről készített bronzszobrok.[15]

Tisztségek

A polgármester 2006 óta Székyné dr. Sztrémi Melinda (Fidesz).

  • Alpolgármesterek: Eötvös Mihály, Fenyvesi Gábor, dr. Juhász Tibor
  • Jegyző: dr. Kádár Zsombor[23]

A Közgyűlés összetétele

Salgótarján közgyűlésébe 2006-ban 24 főt válaszottak. 14 képviselő egyéni választókerületből, kilenc kompenzációs listáról került a közgyűlésbe, a közgyűlés elnöke pedig a város lakói által közvelenül válaszott polgármester. A 24 tagú testületben a választáskor a Fidesz-KDNP szövetségnek a polgármesterrel együtt 12, az MSZP-nek 10, az SZDSZ-nek és a Százszorszebb Egyesület‑MDF szövetségnek egy-egy képviselője volt.

Polgármesterek

Név Hivatali idő Párttagság
Tolmácsi Ferenc 1990-1994 SZDSZ SZDSZ
Puszta Béla 19942006 MSZP MSZP
Székyné Sztrémi Melinda 2006 FIDESZ Fidesz[23]

Gazdasága

Ipar

A városban az 1800-as években barnakőszenet találtak, amelynek elég jó volt a fűtőértéke. Ugyanekkor (1877-ben) építették az acélgyárat. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. annak idején az elit nehézipari művek közé tartozott. Mesterfokon képezték a szakmunkásokat, külön oktatásban részesültek. 1920-ig nagyobb ipari üzemek nem épültek, ám 1920-ban adták át az Öblösüveggyárat és a Tűzhelygyárat. Ezeknek az üzemeknek nagy jelentősége volt. 1955 és 2008 között üveggyapotot is gyártottak a városban. Az üzem rengeteg áldozatot követelt mind a munkaerőben, mind pedig a környéken lakókban. A város fejlődésében sokáig döntő szerepe volt a barnakőszénbányászatnak, amellyel az 1970-es évek elején felhagytak, a gazdaságtalan kitermelés miatt. Azóta a gépipar és a könnyűipar a jellemző. A több mint 100 éves múlttal rendelkező acélárugyártás gyakorlatilag teljesen megszűnt, egyedül a hideghengermű és a szöggyártó részleg üzemel. A város életében meghatározó volt az üveggyártás főleg a sík- és öblösüveggyártás, azonban a síküveggyártás az 1990-es évek elején megszűnt. Ma már csak járműüveg készítése folyik, melyhez az alapanyagot az orosházi üveggyárból szállítják. Az öblösüveggyártás maradt ám a csőd szélén van a cég. Jelenleg egy ipari park található melyet irodák részére tartanak fenn, és még pár kisebb cég. A városfejlesztő projekt keretében újból épülnek üzemek és egy új ipari park. Az ipari üzemek (Üveggyapot, Síküveggyár) a déli városrészre, a tűzhelygyár az öblösüveggyár a középső, míg az acélgyár a keleti városrészben található. Az egyes üzemek azért kerültek lakóépületek közelében, mert valószínűleg akkor ott még nem voltak lakóházak. Az egészségkárosítás megszüntetésének érdekében, illetve hogy kevés kén-dioxid, nitrogén-dioxid és szén-monoxid szűrőberendezésekkel látták el az egyes veszélyes ipari üzemeket. Ezeknek ipari üzemek környékén riasztóberendezéseket szereltek fel (vegyipari üzem és üveggyapot). A vegyipari üzem (köznyelvben vegyépszer) sem úgy működik mint régen, hasonlóan csak bizonyos művek működnek, mint az acél- és síküveggyárban.[15][24]

Szénbányászat

1847-től Hyeronimus Morsbrugger bécsi vállalkozó Weber Alajos mérnökkel szén után kutatott a falu közelében és 1850-ben barnakőszenet fedeztek fel.[15] Beindult a bányászat, majd az erre alapuló ipar, így a település is gyors növekedésnek indult. Az 1860-as évek végén megalakult az akkori idők egyik legnagyobb társasága: a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T.[15] A kitermelt szén nagy mennyiségét főleg a helyi acélgyárba, és az országon belül szállították, de exportra is sor került.[15] 1970-ben a bánya bezárt a gazdaságtalan kitermelés és a tartalék kifogyása miatt. Azóta az egyik város belterületén lévő vájat helyén (József lejtősakna) bányamúzeum működik. A látogatók nagy kedvence a bányaló.[15]

Környezetvédelem

A városi környezetvédelemre sokat fordítanak. A szennyezőanyagok kibocsátását csökkenti az erdő közelsége illetve az hogy az ipari üzemekbe szűrőberendezéseket építettek. 1961-óta működik a városban szennyvíztiszító és 2002-óta hulladéklerakó rendszer. A lerakó megépítésének ellenére a városban sok a felelőtlenül eldobott hulladék és az illegális szemétlerakó. Ezeket próbálják felszámolni minél hamarabb. A város 1993-ban vezette be a szemétdíjat illetve szelektív hulladékgyűjtő-szigeteket alakítottak ki. Ezeknek a hulladékgyűjtő szigetek a nagyobb és forgalmasabb részeken helyezkednek el. Itt úgynevezett koplex szigeteket építettek. A kisebb telepeken 2 db konténerből álló gyűjtőszigetek épültek.[25] Gyárak által kibocsátott szennyezőanyagok (1997)

Szennyezőanyagok (1997)
Település Kén-dioxid Szén-monoxid Nitrogén-dioxid Szén-dioxid VOC[26] Szilárd anyag
Salgótarján 20 kg/év 45 kg/év 70 kg/év 50 kg/év 188 kg/év 1000 kg/év

Oktatás

A városi oktatás kiemelkedő. Sok óvodában, általános- és középiskolában valamint egy főiskolán tanulnak. Az óvodák és az általános iskolák 2006-tól összevontan működnek. Ez alól kivétel Uzoni Péter Általános Iskola. A városban elsőként 1850-ben alakult óvoda. Az intézmények sorra alakultak ki 1877-ben iskola 1923-ban már középiskola is működött a településen. Salgótarjánban a középiskolák sikeresek. 1923-óta működik a városban középiskola. Ezután gyorsan épültek fel az intézményeik. 1945-re számuk elérte a 3-at. 1989-re pedig 7db ilyen intézmény épült fel. A tanulmányi eredményekben kiemelkednek. A nagy áttörést igazán az 1972-es év jelentette Salgótarján számára. Ekkor kapott felsőoktatási intézményt a város, amikor a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelyezett intézetet nyitott. A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról szóló 1999. évi LII. törvény értelmében a főiskola – így a salgótarjáni intézet is – 2000. január 1-jétől a Budapesti Gazdasági Főiskola részévé vált. A hallgatói létszám közel ezer fő.[27] Salgótarján az egyetlen olyan megyei jogú város ahol nincs bölcsőde.[15]

Óvodák

1855-ben alakult meg az első óvoda a mai Posta helyén. Ettől kezdve fokozatosan épültek ki az intézmények. 1911-ben nyitott meg a Május 1. úton a Százszorszép óvoda. 1911-1934-ig nem épültek óvodák. 1934-ben készült el a Rózsa óvoda. A második világháború idején azonban ez összeomlott. A szerencse az volt hogy a találat este érte az épületet, mikor az üres volt[forrás?]. 1945-ben készült el a Szivárvány óvoda a Forgách-telep elején az Öblösüveggyárral szemben. Kezdetben az üveggyári munkások vitték ide a gyermekeiket[forrás?]. 1955-ben a Baglyasi óvoda nyitotta meg a kapuit, majd 1959-ben a Zagyvácska óvoda (1991-ben bezárták) és a Pitypang óvoda. Az első óvoda 1963-ban települt a Kistarján útra, és a nevét Mackóvár óvodára változtatták. 1965-re pedig a Körúti óvoda is gyerekek zsivajától lett hangos. 1980-ban a Gyöngyvirág óvoda a Beszterce-lakótelepen. A város életében hatalmas csapás volt (a pálfalvaiak szeméből) hogy a Zagyvácska óvodát bezárták, majd lebontották. 2003-ban hatalmas botrányt kavart mikor Puszta Béla, Salgótarján akkori polgármestere bezáratta a Május 1-je úton található Százszorszép óvodát. A beszédekor az egyik szülő tortát vágott a polgármester arcához[forrás?]. 2006-ban újabb változás történt, ugyanis az összes óvodát összevonták, és kialakult egy ún. Összevont Óvoda rendszer.

Intézmények listája

Főiskolák[31]

Kultúra

Salgótarján régebbi kultúrákkal nem nagyon rendelkezik az 1960-as évek, 1970-es évek eleji fejlődések miatt. A török korból nem maradtak emlékek, így a környék török kultúrákkal nem, vagy csak csekély részben rendelkezik. A főbb kulturális értékek a palóc hagyományok. Az itt megrendezett műsorok is erről szólnak. Salgótarjánban minden évben megrendezik a Nemzetközi Dixieland Fesztivált. Ilyenkor híres jazzzenekarok látogatnak el a városba.[32] 2010-ben a fesztivál "Salgótarján-i Jazz Fesztivál" név alatt került megrendezésre. A Nógrádi Folklór Fesztivál egy Szlovákiával közösen rendezett népművészeti hagyományokat őrző néptánc és népzene (2009-től palóc ételkülönlegességek bemutatója) turnéműsor amelyet 1996.július 31-óta minden évben megrendeznek.[33] A városi kultúra hírnevének öregbítői még néhány zenekar és színművészeti előadócsoport amelyek kiemelkedő sikereket érnek el.

Kulturális intézmények

Rendezvények

Kulturális rendezvények [35]

Sportrendezvények

Együttesek, alapítványok

Média

A városi médiában a Városi TV és a Radio Focus játszik nagy szerepet, hiszen ez ad hírt a város a megye mindennapi életéről. Ezeken kívül vannak elektronikus és írott sajtók is. Írott sajtók [37]

Elektronikus sajtók[37]

Salgótarján és környéke főbb rádióadói

Egészségügy

A kórház

1870-óta működik a településen kórház, amely kezdetben egy bányakórház volt.[15] Az akkori épület túlságosan kevésnek bizonyult a város lakosságához képest, ezért egy új nagyobb kórház megnyitására volt szükség. 1960-ban megnyitotta kapuit a Nógrádi Megyei Kórház.[15] A 8 emelet magas épület az egykori katonai laktanya helyére épült. Csakhamar ez a kórház is kevésnek bizonyult, így újabb bővítésre volt szükség. 1984-ben a laktanya központ épületébe is betelepült a kórház. 1986-ra pedig egy járóbeteg szakellátó központ (SZTK) épült fel. 1994-ben az önkormányzat pályázaton 10 milliárd forintot nyert. Ezáltal 2001-ben megkezdték a kórház teljes átépítését amelynek I. ütemével 2002-re végeztek. A II. ütemben a Rendelőintézet és az Idegosztály épülete (a volt laktanya központi épülete) is megújult. Ezzel 2006-ra végeztek. 2008-ban a Rendelőintézet és a Kórház között egy átjáró függőfolyosó épült. 2009. március 2.-án pedig átadták a már régóta terven lévő Helikopter leszállót.[38]

Tüdőgondozó

1899-óta működik ilyen intézmény Salgótarjánban. Kezdetben egy ún. Egészségházban majd 1977-től a SZÜV egyik használaton kívüli épületébe költözött. A kórház felújítása alatt ide költözött a ideggyógyászat. 2006-óta az 1971-óta használt épület lakatlan. Egykoron ebben működött a városi Fogászat is. Ma mind a kettő a kórház "A" épületében található.

Mentőállomás

A mentőállomás 1999-óta a piaccal szemben működik az Idegér és Litke felé vezető úton. Egykoron ebben az épületben volt a kórház.[15]

Turizmus

Látnivalói

Salgótarján környékén rengeteg várral (várrommal) találkozunk. Ilyen például: Salgó és Somoskő vára amelyek a leglátogatottabbak . A múzeumok a város szívében bújnak meg a kíváncsi turista szemei elől, hiszen a panelépületek között ma már nem nagyon találkozunk az 1960-as évek előtt épített házakkal. Ez alól kivétel a Vásártér és a Rokkant telep házai. Itt található Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeuma, valamint egy csak horgászati célra használt víztározó. A turisztikai célpontok főleg a város északi részén találhatók. Délen inkább az ipar hódít teret. 2001-óta található Baglyasalján egy szoborpark ahol a városban a szocializmus idején álló szobrok találhatók. Fontos látnivalók még a templomok és a kulturális intézmények sokasága.

Templomok

Salgótarjánban 7 templom található. Ezek közül a római katolikus 4 , görög katolikus 1, református 1 darab, evangélikus 1 darab található.

Római katolikus templom (Zagyvapálfalva)

Az 1700-as évek végén épült félig eklektikus stílusban. Az épületet 1922-ben bővítették ki. Ekkor nyerte el mai kinézetét az épület. A Második világháborúban az épület súlyosan megrongálódott, helyre kellett állítani. 1955-ben teljesen átépítették a templomot. A mai kinézete ekkor alakult ki igazán, igaz már 1922-ben is hasonlított az épület valamennyire a maihoz. 1955-ben új harang került a toronyban. Felépült a paplak és kibővült a torony[15]

Római katolikus templom (Baglyasalja)

A templom Blankenberg János tervei alapján készült 1934-ben. A templom falait díszítő freskókat Bóna Kovács Károly készítette[39]

Ferences rendi templom

Az Acélgyári úton található műemlék jellegű templomot és a hozzátartozó volt rendházat 1934 és 1936 között Szontagh Pál tervei alapján a ferences rend építtette. A ferencesek 1950-ig működtek itt.[40] Védőszentje Szent József.

Kisboldogasszony templom (Salgótarján)

Egy Árpád kori templom alapján helyezkedik el. 18. században épült barokk stílusú templom, melyet Kisboldogasszony tiszteletére építettek. 1821-ben egy tűzvészben megrongálódott templomot, 1866-ban újították fel. 1900-ban három neobarokk templomhajót kapott. 1914-ben a három templomhajót megosztották és kibővítették. A toronycsarnokból a hajóba vezető ajtó a barokk épület megmaradt főbejárata. Mögötte a barokk egyhajós rész következik, két boltszakasszal. A fő- és az északi oldalhajó három, a déli oldalhajó négy boltszakaszos kialakítású. A templom belső terét süvegboltozat fedi. Nagyharangja 2500 kg-os, Nógrád megye legnagyobb harangja. Látványosságként itt található Bóna Kovács Károly Szent József oltára.[41]

Római katolikus templom (Zagyvaróna)

A Zagyvarónai katolikus templom (barokk 19.század)

Az 1973-ig a bányatelepekkel együtt önálló közigazgatású Zagyvarónán álló templom hajója és szentélye 19. századi eredetű, toronnyal az 1896-os felújítás során bővítették. A templom főoltára és szószéke barokk stílusú. A falképeket Bátki József 1934-ben festette.[15]

Református templom

Lejtős terepen épült föl 1928-1929 között a Losonci úton. Középtornyos támpillérekkel rendelkezik.[42]

Evangélikus templom (Salgótarján)

Neoromán stílusú templom. Szvoboga Jakab tervei alapján készült el 1882 augusztusában a Salgó utat és a Füleki utat elválasztó hegyen a 21-es és 2303-as utak találkozásánál. A templomhoz 63 lépcsőfok vezet fel a Salgó útról. 1066 kg-os nagyharangja Nógrád megye legnagyobb evangélikus harangja.[42]

Sportélete

Salgótarján sportélete ma már nem olyan mint régen. Salgótarjánt legjobban a futballról ismerték meg évekkel ezelőtt. Mára már ez is letűnt. A legismertebb év az az 1970/71-es év, amikor is az SBTC 3. helyezést ért el az NB1-ben. A csapat most megyei I. osztályban szerepel. Az egyik legnagyobb sikert az hozta, hogy a Wamsler SE Salgótarján kosárlabdacsapata bejutott az NBI/B-be, ahol a 2008/2009-es évadot 2. helyezettként zárta. Az NBI/B Keleti csoportban 1. helyezett lett, és továbbjutott a rájátszás döntőbe, ahol a SMAFC-NYME-vel játszott. Ugyan kikapott a 2. és a 3. mérkőzésen, de a csapat így is szép eredményt ért el.[43] Júniusban a Sopron visszalépett így a salgótarjániak indulhatnak az A csoportban.[44] A sportintézmények száma is bővelkedik. Itt található Magyarország legmodernebb technikájával felszerelt és különleges fa tetőszerkezettel rendelkező sportcsarnoka, illetve a legszebb fekvésű futballpálya.[15] A lovardák általában a kisebb völgykatlanokban bújnak meg, hogy tereplovaglási lehetőségeket is nyújtsanak.[45]

Sportcsapatok

Sportintézmények

Testvérvárosai és partnervárosai

Salgótarján jelenleg négy[48] európai ország öt városával tart fenn testvérvárosi, három másik országból pedig egy-egy várossal partnervárosi kapcsolatokat. Az együttműködés az egyes városokkal szerződéseken alapul. A kapcsolattartás másik formája az alkalmankénti tapasztalatszerző megbeszélésekben jelenik meg.[48] Régebben testvérvárosi kapcsolata volt az oroszországi (akkor még Szovjetunió-beli) Kemerovóval is.[15]

Salgótarján testvérvárosai a térképen
Város Ország Kapcsolat jellege Kapcsolatfelvétel időpontja
Besztercebánya Szlovákia Szlovákia Testvérvárosi kapcsolat 1975
Gliwice Lengyel Lengyelország Testvérvárosi kapcsolat 1991
Losonc Szlovákia Szlovákia Testvérvárosi kapcsolat 2003
Vantaa Finn Finnország Testvérvárosi kapcsolat 1977
Vigarano Mainarda Olaszország Olaszország Testvérvárosi kapcsolat 1996
Kemerovo[15]' Orosz Oroszország Elfeledett testvérvárosi
kapcsolat[49]
1975
Doncaster Egyesült Királyság Egyesült Királyság Partnervárosi kapcsolat alkalmankénti találkozó
Nacka Svéd Svédország Partnervárosi kapcsolat 1992
Valenciennes Francia Franciaország Partnervárosi kapcsolat 1992

Idézetek Salgótarjánról

Tarjánba jöttem. Itt vagyok megint/ És jöttem mint / Mekkába szokás / Felém emlék ezernyi int/ pedig minden be más, be más.
– Erdődy Mihály: Tarjánba jöttem[50]
A salgói hegyek között / elindultak a fák halni / A torra már minden átöltözött / s én a halált mentem vigasztalni .
– Molnár Béla: Jelek az őszben[51]
Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el /A Mátra egyik erdőséges ága,Miként sörényes, elfáradt oroszlán,Nézvén sötéten messze tájakig. /E hegytetői kősziklára ül /Borús napokban a pihenni vágyó /Terhes felhőknek vándor serege; / Ez a műhely, hol a komor kovács,A dörgedelmes égiháború / Készítni szokta a villámokat, / Haragvó isten égő nyilait..
Petőfi Sándor: Salgó[52]

Híres salgótarjániak

Itt születtek, itt éltek

A város díszpolgárai

[53]

Lásd még

Képgaléria

Források

Referenciák

  1. Szvircsek Ferenc, cs. Sebestyén Kálmán. Salgótarjáni új almanach, 1. átd. kiadás, Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre. ISBN 963-7224-44-0 (1997) 
  2. Integrált Városfejlesztési Kézikönyv (IVF) (magyar nyelven) (pdf). www.salgotarjan.hu. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
  3. Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla. A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán, 1. átd. kiadás, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (Eger). ISBN 978-963-87289-2-0 (2007) 
  4. Dr Papp-Vári Árpád, Berkó Judit, Czermann Ferenc. Földrajzi Diákatlasz, 1. átd. kiadás, Cartographia Budapest. ISBN 963-352-518-7CM (2005) 
  5. ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete
  6. német keménységi fok
  7. Kemerovó története (orosz nyelven). kemerovo.ru, 2000. december 15. (Hozzáférés: 2009. május 15.)
  8. 2006-ig Salgótarjánhoz tartozott
  9. Címer és településtörténet (magyar nyelven). Magyar Állami Jelképek, 2001. május 6. (Hozzáférés: 2009. május 12.)
  10. Salgótarján elérhetőségei közúton (magyar nyelven). Útvonalterv.hu, 2008. július 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  11. http://www.utvonalterv.hu/
  12. Helyközi buszpályaudvar és a városközpont rekonstrukciója (2007) (magyar nyelven). salgotarjan.hu, 2007. június 10. (Hozzáférés: 2009. április 14.)
  13. Nógrád volán (magyar nyelven). nogradvolan.hu, 2008. január 11. (Hozzáférés: 2008. március 23.)
  14. ^ 14,0 14,1 14,2 14,3 14,4 14,5 14,6 Galcsik Zsolt. Nógrád megye közigazgatási és területi változásai (1872-2005), 1. átd. kiadás, Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre (2005) 
  15. ^ 15,00 15,01 15,02 15,03 15,04 15,05 15,06 15,07 15,08 15,09 15,10 15,11 15,12 15,13 15,14 15,15 15,16 15,17 Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) almanach nevű ref-eknek
  16. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) karancsmedves nevű ref-eknek
  17. ^ 17,0 17,1 17,2 Salgótarján története a város honlapján.
  18. A város címerének története (magyar nyelven). salgotarjan.hu, 2008. május 16. (Hozzáférés: 2008. május 16.)
  19. Fényes Elek. Magyarország Geographiai Szótára (1851) 
  20. Központi Statisztikai Hivatal (magyar nyelven). portal.ksh.hu, 2007. november 15. (Hozzáférés: 2008. november 10.)
  21. A grafikon forrása a KSH összesített adatai alapján (magyar nyelven). nepszamalas.hu, 2007. november 15. (Hozzáférés: 2008. november 10.)
  22. 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora (magyar nyelven). nepszamalas.hu, 2001. január 10. (Hozzáférés: 2009. július 5.)
  23. ^ 23,0 23,1 Salgótarján Közgyűlése (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2009. május 10. (Hozzáférés: 2009. május 10.)
  24. Dr. Gajzágó Aladár. Salgótarjáni iparvidék, 1. átd. kiadás, Salgótarján MV Tanácsa (1966) 
  25. VGÜ (magyar nyelven). vgu.hu, 2002. március 3. (Hozzáférés: 2009. március 29.)
  26. Illékony szerves vegyületek
  27. BGF PSZF Salgótarjáni intézete (magyar nyelven). pszfs.hu, 2005. december 1. (Hozzáférés: 2009. június 8.)
  28. Óvodák (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  29. Általános iskolák (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  30. Középiskolák (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  31. Főiskolák (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  32. ^ 32,0 32,1 Nemzetközi Dixieland Fesztivál (magyar nyelven). stjazz.hu, 2003. február 28. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  33. ^ 33,0 33,1 A Nógrádi Folklór Fesztivál története (magyar nyelven). nogkozmuv.hu, 2000. február 28. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  34. ^ 34,0 34,1 34,2 34,3 34,4 34,5 Salgótarján Kulturális Intézményei (magyar nyelven). kozadat.salgotarjan.hu, 2008. december 18. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  35. ^ 35,0 35,1 35,2 35,3 35,4 Rendezvénynaptár 2009 (magyar nyelven). salgotarjan.hu, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  36. " Szert Sándor Emléktorna (magyar nyelven). besztercekk.hu, 2009. szeptember 11. (Hozzáférés: 2009. szeptember 14.)
  37. ^ 37,0 37,1 Írott és elektronikus sajtók (magyar nyelven). salgotarjan.hu, 2008. október 12. (Hozzáférés: 2009. július 5.)
  38. A Szent Lázár Megyei Kórház története az intézmény weboldalán (magyar nyelven). szlmk.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. április 18.)
  39. A baglyasaljai Jézus Krisztus templom (magyar nyelven). nagofely.hu, 2005. április 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  40. Vendégváró-Salgótarján Római Katolikus Templom (magyar nyelven). vendegvaro.hu, 2005. április 10. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  41. Vendégváró-Salgótarján Kisboldogasszony Templom (magyar nyelven). vendegvaro.hu, 2005. április 10. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  42. ^ 42,0 42,1 Templomok (magyar nyelven). nagofely.hu, 2005. április 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  43. Beszterce Kosárlabda Klub (magyar nyelven). besztercekk.hu, 2009. április 10. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  44. Hatvan év után az élvonalban a salgótarjáni kosárcsapat (magyar nyelven). Origo.hu, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  45. Lovaglási Lehetőségek (magyar nyelven). utikonyv.hu, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  46. A Salgótarjáni KSE hivatalos honlapja (magyar nyelven). www.besztercekk.hu, 2010. június 30. (Hozzáférés: 2010. június 30.)
  47. Salgótarjáni KC (magyar nyelven). www.wordhandball.com, 2010. június 30. (Hozzáférés: 2010. június 30.)
  48. ^ 48,0 48,1 Testvérvárosok (magyar nyelven). salgótarján.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  49. 1991-óta (A Szovjetunió felbomlása után) elfeledve
  50. Erdődi Mihály: Tarjába jöttem (magyar nyelven). pszfs.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
  51. Molnár Béla: Jelek az őszben (magyar nyelven). pszfs.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
  52. Petőfi Sánor: Salgó (magyar nyelven). mek.iif.hu, 2003. március 13. (Hozzáférés: 2009. június 12.)
  53. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) h.C3.ADresember nevű ref-eknek

Ajánlott irodalom

  • Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440
  • A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán (szerk. Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla), Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2007. ISBN 978-963-87289-2-0
  • Dr. Gajzágó Aladár: Salgótarjáni iparvidék. 1966.
  • Nógrád megye közigazgatási és területi változásai (1872-2005) (szerk. Galcsik Zsolt), Salgótarján, 2005.

Külső hivatkozások

Lásd még
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salgótarján témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá Salgótarján salgótarján címszóra a Wikiszótárban!


Reinel compass rose.svg Magyarország Ipolytarnóc SzlovákiaFülek Magyarország Ózd Héraldique meuble compas.svg
Magyarország Szécsény

Észak
Nyugat  Magyarország Salgótarján  Kelet
Dél

Magyarország Pétervására
Magyarország Pásztó Magyarország Bátonyterenye Magyarország Eger

Használat

{{Települések földrajzi elhelyezkedése 8 irányban
 | Északnyugat = 
 | Észak = 
 | Északkelet = 
 | Nyugat = 
 | Központ = település
 | Kelet = 
 | Délnyugat = 
 | Dél = 
 | Délkelet = 
}}

</noinclude>