Szabadkőművesség

A hu-Rightpedia wikiből
Szabadkőműves jelképek

SZABADKŐMŰVESSÉG KORUNK LEGNAGYOBB VESZEDELME

Mi is a szabadkőművesség valójában? Csupán egyike a titkos társaságoknak és felforgató mozgalmaknak? Vagy egy új világvallás? Aligha járunk messze a valóságtól, ha leszögezzük: igen, új – vagy nagyon is régi? – világvallás, ugyanis van hitrendszere, szertartástana, kultusza, vannak papjai és főpapjai.

Célok és eszközök

Aki a szabadkőművesség céljait és eszközeit bírálja, netán kétségbe vonja, hogy emberbarát, békeszerető, hazafias és istenhívő szervezet volna, azt a liberális média rögvest antiszemitának kiáltja ki. Ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy vezetői bizony mind zsidók és céljaiknak nem a Szentíráshoz, hanem egyedül a Talmudhoz van közük. Hogy ez mennyire így igaz, azt számos liberális könyvpiacon fellelhető kiadvány is egyértelműen bizonyítja. Így például Michael Bradley könyvéből (Titkos társaságok könyve. Pécs, 2006. Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója) megtudjuk, hogy a szabadkőművesség mai hatalmának mértékét „senki sem ismeri”, ám annyi bizonyos, hogy jelenleg „már százezer páholy tagjaként több mint hatmillió szabadkőműves él a világon”. (52. o.) Azt sem titkolja el, hogy a szabadkőművesség „metafizikai hitét nem a Bibliából meríti. Kultuszaik forrása a középkori héber misztika, a Kabbala.” (54. o.) Elismeri továbbá, hogy a páholyból nem lehet csak úgy kilépni, mivel belépéskor a következő esküt kell letennie a leendő szabadkőműves testvérnek:

„Őszintén és ünnepélyesen ígérem és esküszöm, hogy mindig tisztelem, örökké rejtem, soha nem fedem az ősi szabadkőművesség rejtett misztériumát, sem részben, sem egészben. […] Ha megteszem, nem kisebb büntetés sújtson, mint torkom átvágassék, nyelvem tőből kitépessék. Temessenek a sekély tengerpart durva homokjába, ahol a dagály napjában kétszer apad és dagad, ha bármikor is tudatosan és akarattal megszegem a szabadkőművességhez tett szent eskümet. Isten engem úgy segéljen.” (55. o.)

Rejtett misztérium

A szabadkőművesség „rejtett misztériumát” azonban még a szabadkőművességen belül is csak a legfelsőbb vezetők ismerik teljesen: a náluknál alacsonyabb szinteken működők csupán vak végrehajtók. Bradley idézi Manly Palmer Hall 33. – tehát legfelső – rendbeli tiszteletbeli szabadkőművest, aki „A szabadkőművesség elveszített kulcsa” című művében bevallja:

„A szabadkőművesség testvériség a testvériségben: két szervezet létezik, egy külső és egy, a kiválasztottakat befogadó belső: az egyik nyílt, a másik szigorúan titkos. A látható társaság kellemes, baráti társaság, elismert, megbecsült emberek köre. A láthatatlanok köre titkos és magasztos testvériség, amely felesküdött, hogy szolgálja a szent titkot (areanum arcandum)”. (53-54. o.)

A szabadkőművességgel foglalkozó tengernyi irodalomból mindazon magyar nyelvű, magyar vagy idegen szerzőktől való művek, amelyek 1945 előtt jelentek meg, és amelyeket a zsidó-bolsevista cenzúra bezúzásra ítélt, ontják az imént idézett tényekhez hasonló leleplezéseket. Azonban csak elenyészően kevesen ismerik e műveket, noha zömük ma is fellelhető az Országos Széchenyi Könyvtárban vagy az Országgyűlési Könyvtárban, az 1945-46-ban kiadott „Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek” névjegyzéke és vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály „A zsidókérdés magyarországi irodalma” című könyve alapján.

Aki a szabadkőművesség lényegét kutatja, annak nélkülözhetetlen közülük az olyan művek ismerete, mint amilyen például Ketteler Vilmosé (Lehet-e hívő keresztény szabadkőműves? Pécs, 1866), Bartha Tamásé (A szabadkőművesség. Eger, 1873), G. M. Pachtler-é (A szabadkőművesség titkos harca trón és oltár ellen. Pécs, 1876), Sullay Istváné (Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy: mi a szabadkőművesség alapelve. Eger, 1879), Miklóssy Istváné (A szabadkőművesség önleleplezése. Bp. 1912), Palatinus Józsefé (Szabadkőművesek Magyarországon. Bp. 1944).

Nincs tehát semmi új a nap alatt. A szabadkőművességnek az 1789-es francia forradalom, Trianon és a bolsevizmus előkészítésében betöltött, forrástanulmányok sokasága igazolta vezető szerepe alapján mindjárt megértjük Huszár Károly néhai miniszterelnök tanulmányának (A szabadkőművesség nemzeti veszedelem. Bp. 1941) hasonlatát:

Idézet

„A szabadkőmívesség hasonló a folyondárhoz. Eleinte alig látszik a hatalmas tölgyön. Néhány év múlva ellepi az egész fatörzset, elszívja előle az életnedveket, befutja ágait, elfogja a világosságot és a levegőt a fa elől, úgy, hogy az beteg lesz. Néhány év múlva rothadásnak indul az egészséges fa. Egy kis szél is kidönti ekkor a régi, erős törzset és az élősködő növény vígan él és virul jótevőjének rothadó tetemén.” (31. o.)

Nem meglepő tehát, hogy XII. Kelemen pápa 1738-ban „In eminenti” kezdetű bullájában meghagyta: katolikus hívő nem lehet szabadkőműves. Ugyanezt megerősítették Krisztus földi helytartói közül XIV. Benedek (1751), VII. Piusz (1821), XII. Leó (1826), XVI. Gergely (1832), IX. Piusz (1846), XIII. Leó (1884).

Célkitűzések

Foglaljuk össze ezek után legfőbb célkitűzéseiket!

  1. Minden pozitív vallás, legfőképpen a katolikus, megsemmisítése, az állam és az egyház szembeállítása, a hitoktatás világi iskolákban való eltörlése, az egyházi vagyon elkobzása.
  2. A nemzeti öntudat eltörlése, a szakrális szimbólumok (horog- és nyilaskereszt, turulmadár, Árpád-sávos zászló, Magyar Szent Korona stb.) kigúnyolása, a zsidó filozófiai és politikai tanítások terjesztése a köz- és felsőfokú oktatásban, az írott és elektronikus sajtóban.
  3. A homoszexualitás és egyéb nemi eltévelyedések hol nyílt, hol burkolt népszerűsítése, a válás természetesnek tekintése, a házasság szükségtelennek tartása és helyette az „élettársi kapcsolatok” ajánlása a szingli életmód, a feminizmus hirdetése.

Eszközök

De lássuk eszközeiket is!

  1. A kétpólusú (liberális-demokrata felosztású) parlamenti rendszerek politikusai.
  2. A liberális újságírók, könyvkiadók- és terjesztők, egyetemi tanárok.
  3. A látszólag konzervatív, „keresztény” értelmiségiek, akik kényesen vigyáznak, nehogy „antiszemitának, nacionalistáknak” nevezzék őket
  4. És nem utolsósorban az álkatolikusok – papok és világiak –, akik hallani sem akarnak XII. Kelemen pápa említett bullájáról. (Többnyire zsidó származású személyek, régi, találó szóval: zsidólikusok.)

Mindezek miatt tehát korunk legnagyobb veszedelme változatlanul a szabadkőművesség. Ellene ellenszövetkezet létrehozását szorgalmazta valaha XIII. Leó pápa. Ennek céljait így foglalta össze egy magyar pap, dr. Csápori Gyula (A szabadkőművesség elleni szövetkezet kézikönyve és a magyarországi szabadkőművesek névsora. Esztergom, 1887):

Védekezés

  1. Soha be nem lépni a szabadkőműves vagy más hasonló titkos társulatba (kilépni, ha valaki elég szerencsétlenül benne van).
  2. A különféle választásoknál nem szavazni olyan emberekre, akikről tudva van, hogy szabadkőművesek s a szekta társadalom- s vallásellenes terveit támogatni készek.
  3. Nem tartani olyan lapokat, amelyeknek szerkesztői tudvalevőleg szabadkőművesek, s amelyek az o tanaikat terjesztik, hanem inkább oly lapokat választani, amelyek a szövetkezettel tartanak.
  4. A szövetkezet tagjai kötelezik magukat, hogy gyermekeikkel s mindazokkal, akikre befolyással bírnak, már kora ifjúságuktól fogva megfogadtatják, hogy a szövetkezet tagjainak kötelezettségeit (1. pont) meg fogják tartani.
  5. A szövetkezet tagjai kötelezik magukat, hogy szolgáiktól és a munkásoktól, akiknek munkát adnak, a lehetőség és körülmények szerint követelni fogják, hogy legalább az első kötelezettséget (1. pont) elvállalják.
  6. Harcolni, amennyire lehet, a szabadkőműves intézmények ellen (vagy legalább megakadályozni a rosszat, amit tesznek) s különösen a felekezet nélküli iskola ellen: s ellenkezőleg, támogatni minden szabadkőművesség-ellenes intézményt és társulatot, a felekezeti iskolákat, a katolikus köröket, a vallásos egyleteket stb.” (14-15. o.)

XII. Kelemen pápa és dr. Csápori Gyula soraihoz ma sincs mit hozzátennünk. Csak megerősíthetjük: Krisztust követő és nemzetben gondolkodó ember nem lehet szabadkőműves, mivel „/a szabadkőművesség nem egyéb, mint a semitismus hittérítő propagandája, mely a humanismus köpenyébe takaródzik.”/ (Cato[Minke Béla]-L. C. Harrincourt: Isten ellen! A katholikus egyház megdöntésére alakult világszövetkezetek szervezete, eszközei és harczmodora, több szörnyű bűntényeik leírásával. Bp. 1892. 108. o.)

Lásd még

Hivatkozás