Vitatottan antiszemita magyar személyek nyilatkozatai zsidókról

A hu-Rightpedia wikiből

Az alább felsorolt személyek megnyilvánulásaik és tetteik alapján zsidóellenesnek, azaz antiszemitának tekinthetőek. Leleplezték és/vagy gyűlölték a zsidóságot, felvilágosító munkát végeztek róluk az emberek körében, tettek a zsidóbűnözés és az attól nehezen elválasztható zsidóság letörése ellen, különböző eszközökkel csökkentették a helyi és/vagy a létező zsidóság számát, illetve mindezek és esetleges zsidópárti, semleges és kevésbé antiszemita megnyilvánulásaik összessége alapján egyértelműen zsidóellenesnek ítélhetőek. A többé-kevésbé, akár kis mértékben is vitatottan antiszemita személyek a vitatott szekcióban szerepelnek. Tévedések ugyanakkor kis mértékben még így is előfordulhatnak, különösen sokkal korábban élt személyek és ezáltal kevés forrás esetében. Egyes írók, költők esetében fordulhatnak elő leginkább tévedések, akiknek jobbára csak a műveit ismerjük, a magánvéleményüket kevésbé. (Ha például Eötvös Józsefnek csak az írói munkásságát ismernénk, azt hihetnénk, hogy kifejezetten utálta a zsidókat.) A szövegben szereplő idézetek 100%-ban hitelesek, az állítások megfelelnek a valóságnak. Mindazonáltal az antiszemitizmus fogalmának meghatározásán ma is vitatkoznak a szakértők. A zsidó Bibó István ezt írja az antiszemitizmusról: "Antiszemitán nem kell mindenkit értenünk, aki nem szereti a zsidókat, de nem elég azokat érteni, akik a zsidók ellen uszítanak vagy a zsidókat üldözik; hanem azokat kell értenünk, akikben a zsidók különböző veszedelmes tulajdonságairól, mohó és csaló vagyonszerzéséről, erkölcstelen és politikailag destruktív voltáról, bosszúállásra és hatalmaskodásra való hajlandóságáról egy összefüggő kép alakult ki és rögződött meg." (Ugyanakkor Bibó zsidó és zsidópárti volt, azaz kevéssé hiteles forrás. Ezen reális összefüggő kép pedig egy kimondott filoszemita elméjében is rögzülhet (lásd Harry Truman vagy Mark Twain).
A magyarországi személyek zsidósággal kapcsolatos negatív megnyilatkozásait a Magyar nyelvű személyek nyilatkozatai zsidókról c. cikk tartalmazza. A magyarországi zsidóellenes személyeket a Magyar antiszemiták listája c. cikk tartalmazza. A külföldi személyek zsidósággal kapcsolatos negatív megnyilatkozásait a Külföldi személyek nyilatkozatai zsidókról c. cikk tartalmazza.

Antiszemita magyar személyek

Vitatottan antiszemita magyarok

Arany János

Arany János
(1817-1882)
Költő. Megírta Az örök zsidó c. verset, nem túlzottan negatív éllel. Legtöbbször negatív kontextusban említi a zsidókat azon kevés esetben, amikor említi.
"A XIII. században a zsidó és izmaelita uzsorások elszaporodta egyike lőn azon okoknak, melyek nemzet sülyedését elősegítették." (Arany János magyar irodalomtörténete)
"Eszter pedig most a kőleányok vállán
Pihentette lábát, amelyek ott elől
A medencét tarták, lám mondom, kétfelől;
Így űlt, mosolyogván a Toldi szemébe.
Hanem a vitéznek komor lett a képe:
"Adta bestiája!" káromkodik s nevet.
Szeme közé önti a sok szappanlevet."

Bajcsy-Zsilinszky Endre

Bajcsy-Zsilinszky Endre
(1886-1944)
Politikus, újságíró. Testvérével meggyilkolta Áchim András parasztpárti politikust 1911-ben, de felmentették (későbbi züllése már itt kezdett megmutatkozni). Harcolt a világháborúban, majd részt vett a a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) megalapításában. A kommunisták elfogták a zsidó rémuralom idején, de megszökött. Később megalapította a Szózat c. lapot. 1922-ben országgyűlési képviselő az Egységes Párt színeiben, a következő évben Gömbös Gyulával együtt részt vesz a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt, azaz a Fajvédő Párt megalapításában. 1930-ban megalapította a Nemzeti Radikális Pártot, és ismét bejutott az országgyűlésbe. Ekkor már nemzetiszocializmus-kritikus volt, noha – nem faji – nacionalizmus jellemezte. Az 1935-ös választáson ellenfelét, Kenyeres Miklóst támadta, miután kiderítette, hogy zsidó, és eredeti neve Kaufmann Mózes. A Vitézi Széknél is panaszt emelt, hogy zsidó az ellenfele, és lemondott vitézi címéről. (Kaufmannról kiderült, hogy hamisítatlan zsidóként adófizetési machinációkra használta a névváltoztatását.) 1939-ben újra képviselő lett, immár a Független Kisgazdapárt színeiben, miután a radikális párt beolvadt a kisgazda pártba. Heves nemzetiszocialista-ellenes tevékenységet folytatott a háború idején, tüntetést szervezett, nemzetiszocializmus-ellenes lapot szerkesztett. Az antiszemitizmust németellenesség váltotta fel politikai világképében, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy a németek szövetségeseink a zsidók elleni harcban, és nem fordítva, valamint, hogy a németek képesek elfogadni az ország szokásait, ethoszát. Zsidó lapokba írt és otrombán tiltakozott a zsidótörvények ellen. A németek bejövetelekor fegyverrel szállt szembe az érte menő gestapósokkal, akik letartóztatták. Később elengedték, és megalakította a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát. Még a gyilkos szovjetekkel is szövetkezni akart a németek ellen, ami eklatánsan mutatja az egykori fajvédő erkölcsi hanyatlását és mélyrepülését. Fegyveres ellenállást szervezett a kormány ellen. Ezekért a bűneiért árulás miatt méltán fogták el a hatóságok, és akasztották fel az egykor ígéretesen indult Bajcsy-Zsilinszkyt 1944. december 24-én. Később a zsidók és zsidócsahosok mártírt csináltak belőle. [1]
"... a zsidó azonkívül, hogy törpe kisebbség a magyar nemzeten belül: vérében, idegrendszerében, múltjában, múltjából beidegzett lelkiéletében és etikájában más, mint a magyar. Sokkalta távolabb álló a velünk együttélő germán és szláv vagy latin néptöredéknél. A zsidóságnak ez a szédületes hatalmi előnyomulása mindenáron visszaszorítandó azért, mert a magyar nép - mint minden nép - az élet jogán ragaszkodik saját lelki életéhez és az ő saját államában és társadalmában saját lelki életének döntő erejéhez." (Nemzeti újjászületés és a sajtó, 1920)
"Magyar vagyok – kell megszólaljon bennünk fajtánk lelkiismerete –, az én magyar szívemmel, fejemmel, szememmel, az én magyar ösztöneimmel és erőimmel akarom fajtám sorsát látni, mérni, munkálni. Ezért kell a zsidóságot előretörésében megállítani, hatalmi túlsúlyában visszaszorítani. Mindenekelőtt és mindenekfelett a sajtóban. Aki ezt jóhiszemű zsidóként nem érti meg, nos ezzel csak azt bizonyítja, hogy a magyar szellem rajta semmit sem fogott."
"A zsidó túlsúly megtörése azonban korántsem jelent merev, ellenséges állásfoglalást a hazafias és tisztességes zsidósággal szemben. Nem jelent zsidógyűlöletet, annál kevésbé zsidóüldözést. Csupán önvédelmet!"
"Nem csehek, tótok és szerbek fordították föl a magyar nemzetállamot, hanem Kunfiak, Kunok, szegedi Lukácsok, báró Hatvanyak, Balázsok, Jászik, Szendék, Pogányok, Vágók, Szántók és Korvinok, csupa a magyar fajba betolakodott, magyarul beszélő és magyar nevű szedett-vedett idegen"
Csáth Géza
(1887-1919)
Er. Brenner József, író, orvos, Kosztolányi unokatestvére. Saját és az Egy elmebeteg nő naplója is számos zsidókat érintő kitételt implikál.
"Utáltam őt, és kétségbe ejtett az a gondolat, hogy minden zsidó nő - és Olga is - alapjában ilyen, azaz teljesen felelősség és erkölcsi ízlés nélkül való."
"Október 30-án a Lény így szitkozódik: "A Jézus Krisztusát ennek a zsidó községnek!" Szidja tehát a beteget, N. orvost és az egész klinikát. (A kisasszony csaknem az összes orvosokat zsidónak tartja.) Mi ennek a célja? Az orvosokat felbiztatni a Lény ellen, akiknek bizonyára fájni fog a fajuk ellen irányuló csúfolódás. Tehát annál jobban "meg fogják figyelni" a beteget, annál jobban szembe fognak szállani a Lénnyel."
Esterházy János
(1901-1957)
Gróf, felvidéki politikus, hazafi, mártír, egyetértett az ügyeskedésből vagyont szerző zsidóság vagyonának elkobzásával, ám több száz zsidót és más nemzetiségit mentett meg a munkatáborba hurcolástól, és ellenezte a zsidók kitelepítését. "Legfiatalabb korom óta mindig zsidóellenes beállítottságú voltam és az is fogok maradni"


Fekete István

Fekete István
(1900-1970)
Író, számos népszerű ifjúsági mű szerzője, sokat foglalkozott mezőgazdasággal, mélyen hívő ember volt. Zsellérek című művében leírja az embertelen vörösterrort, így akaratlanul is a zsidók rémtetteit. 1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írottak miatt, és a politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. A zsidók kiverték a szemét, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg. Kizárták az írószövetségből, és nem kapott állást. Fia szerint apja az írásaiból kiérződő antikommunizmus, antiliberalizmus, antikozmopolitizmus és az előbbiekkel szemben álló nemzeti érzés, hazaszeretet, kereszténység, istenhit miatt vált vörös posztóvá a párt által irányított irodalmi vezetés szemében, ezért próbálták munkásságát kicsinyíteni, elhallgatni, ifjúsági regényírónak titulálni.
"- Nem tudsz a gabonaárakról semmit, fiam?
- Ez a tőzsde dolga, édesapám. Ott irányítják...
- Tudom, fiam. Irányítják... Itt megveszi a Kaufmann, az eladja a városba a Braunnak, a Braun eladja a pesti Strasszernek, az eladja a malomnak. Sokan irányítják. Csak mi nem, akik a földet túrjuk..."
"Megmondom Tamás bácsinak, hogy én szívesen leszek egyforma minden emberrel, aki magyar, de nekem a cigány nem kell", miként azok sem, akik "magyarul beszélnek, furcsa, idegen szavakat keverve, de - a lelkem legmélyén tisztán éreztem - nem magyarok"
Egy embertelen zsidó kivégzést is megírt a Zsellérek-ben:
"- Van ez is olyan jó pénz - mondta a kupec.
- Ha magának jó, hát tartsa meg!
A kupec lármázni kezdett.
- Mi van itt? - kérdezte egy katona.
- A pénzt szidja ez a paraszt. Meg a kormányt.
(...)- Még egyszer kérdem: mit érdemel?
- Kötelet!
Az öreg paraszt csak állt és nézett. Játszanak ezek itt vele? Árokparton törvénykeznek? Micsoda komédia ez? Majd szól nekik, hogy büntessék meg, ha már haragjában rosszat szólt, de eresszék most már el. Az ökrökre eddig már jött vevő. Az asszony még elpotyázza azt a két szép állatot...
(...)Tanácstalanul körülnézett. Aztán a földre. Mit akarnak ezek? Magasságos Isten! Kik ezek? Olyan idegenek, olyan komorak. Szemükben a valóság kegyetlen várása. Nem igaz... hát hogy lehetne igaz?... Feldobták a ládára. Amikor felegyenesedett, már nyakában volt a kötél. Szemében csak ekkor rebbent meg a halál közelsége. Le akart ugrani, de a hóhér erősen fogta. - Mindjárt kapálódzhatsz! - és fogainak fehér ínye látszott.
Az öreg szemei irtózatosak lettek. Még küzdött. Átkiáltott a patakon: - Emberek, emberek! -Ne hagyjatok!...
A tömeg mozdulatlan volt. A halál igézete összeszorította torkukat. Lábaikba ólom futott. A kiáltás átreppent a víz felett és elenyészett.
- Isten!
A fűz vastag ága megrándult és himbálódzni kezdett. A remegések végigfutottak a fán, de egyre fogytak. Aztán csend lett. A patak vize s az emberek aztán szétfutottak a hírrel. A katonák visszamentek a páncélvonathoz." [2]
Friedrich István
(1883-1951)
Miniszterelnök, miniszter, válogatott labdarúgó. 1918-ban még a Károlyi-kormány hadügyi államtitkára és szabadkőműves, azonban később szakított ezzel a hazaáruló bandával, és a szélsőjobboldal, ill. az antiszemitizmus felé tolódott jelentős személyiségfejlődésen átesve. A Tanácsköztársaság idején mint az egyik ellenforradalmi csoport vezetőjét letartóztatták, de megszökött. A Fehér Ház nevű ellenforradalmi szervezet tagjaként 1919. aug. 6-án részt vett a Peidl-kormányt eltávolító puccsban. Miniszterelnök, majd hadügyminiszter. 1920-ban kilépett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából és külön pártot alapított, amely 1922-ben egyesült Andrássy csoportjával és felvette a Szövetkezett Keresztény Ellenzék nevet. Az 1920-as évek elején megalapította a „szittyák tábora” elnevezésű nemzeti szervezetet. Részt vett az 1921-es nyugat-magyarországi harcokban. 1951-ben a zsidó diktatúra ok nélkül bebörtönözte, még abban az évben meghalt a börtönben.
"A sok százezer galíciai zsidót innen gyorsan ki kell szállítani. Annyit próbálkoztunk, annyit kísérleteztünk, mégis még mindig itt vannak a zsidók. Ezt így tovább tűrni nem lehet!" [3]

Illyés Gyula

Illyés Gyula
(1902-1983)
Népi író. Nem volt antiszemita, ám rendkívül éles kijelentéseket is megejtett a zsidókról. 1934-ben zajlott a népi-urbánus vita Illyés és a zsidó Hatvany és Ignotus között, aminek jegyében a zsidók természetesen leantiszemitázták Illyést. Ezután írta meg a Pusztul a nép-et. A szocializmus idején lehallgatták, véleménye szerint Magyarországon akkoriban „zsidó fasizmus” uralkodik, amely "mint minden igazi, vérbeli fasizmus, azonnal az erőszak fegyveréhez nyúl. Ezért össze kell zárni a sorokat – úgy, mint a parasztok teszik a téeszben, és átvészelni ezt a becstelen korszakot, míg megbukik ez a fasizmus is. Ezért nem értethette meg magát a kultúrpolitika irányítóival, akik szemére vetették irredentizmusát. A zsidók a mi nevünkben nem ágálhatnak [...]. Kijelentette még, hogy a magyar népnek magyar vezetőkre van szüksége, amíg ez nem lesz, addig itt magyar élet sem lesz."
"A zsidóság akkor sem lassítja azt az érvényesülési sebességet, melybe a századok hajtották, amikor az egyenlőség napja felvirrad. A fajok egyenjogosultságában képtelen meghozni az áldozatot, hogy faji különállásáról lemondjon. A német, a szláv vagy a görögkeleti s evangélikus idomul az új egységhez, a zsidóság nem oldódik. Ennek is megvan az oka. Valamennyi európai faj közül ő visel legkirívóbb jegyeket. Zsidó származású barátom tüzesen kel ki a fajvédelem ellen, amit helyeslek is, mert én is csak embervédelmet ismerek; megsértődik, amikor leakasztom, és elébe teszem a tükröt. Van faj, melyet jobban védtek, mint a tied? A fajvédelmi jelszavaktól hangos országban egyetlen fajt lehet öt lépésről megismerni, s az a zsidóság. A magyarok csak hírből tudják, hogy magyarok."
"Eltölthettél tíz évet, vagy akár egy életet azzal, hogy a magyarságot, akár nép, akár fajta mivoltában hibáiért ostoroztad, sértegetted, átkoztad, mindez csipetnyi jogot sem ad arra, hogy a zsidóság esetleges fogyatékosságaira csak távolról is célozhass. A láthatatlan tömeg, amelyről azt hitted, már szétfolyt az ország testében, egyszerre eleven egységbe ugrik s minden egyede úgy feszül feléd, mint a tüskésdisznó lándzsái. Ha véletlenül zsidó vagy, az egység kitaszít magából, megbélyegez és megfojt. Vond kétségbe, hogy harmadrangú írójuk elsőrangú, - megszünik a kritika szabadsága. Írj szatírát a divatos vallási áramlatokról s említsd meg benne, hogy a Duna homokján heverő szép zsidónők is el fognak kárhozni, - ha az élc mindenütt elsült, ezen a ponton csütörtököt mond: a keresztények hallgatnak, de a miskolci ügyvéd neje tajtékozó levélben mondja le a lapot."
"A harmadik részt az akkori haladó szellemiség képviselte, élén Szabó Ervinnel. Ez a csoport bevallotta, hogy a zsidóságnak nem csupán a magyarságtól elütő, de önmagukban is rossz tulajdonságai vannak. Föl merte említeni a zsidók gőgjét, tartalmatlan önhittségét, faji szövetkezését s még egy pár árnyoldalát, melyeket ha valaki ma bármily objektivitással vetne is fel, máris költözködhetne kifelé arról a területről, melyet a magyar szabad szellemének tartunk. Egy hét alatt ott állna az uccai antiszemiták, a vérvád vallói sorában, szóval száműznék nemcsak a kultúra és humanitás, de a józan ész birodalmából is."
"– Pusztul a nép – kezdtem. Hangom elakadt. – A magyarság...
– Mit? Magyarok? – hangzott. – Csönd, te zsidógyülölő!
– Pusztul a nép... – Hallgass! Ne beszélj itt másról! A kérdés
Egy volt és leszen is: antiszemita vagy-é?"

Kossuth Lajos

Kossuth Lajos
(1802-1894)
Politikus, államférfi, szónok, újságíró, pénzügyminiszter, Magyarország kormányzója, az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik szellemi vezetője, a magyar történelem egyik legreklámozottabb alakja. Habár liberális volt, és a zsidóemancipációt is óvatosan támogatta, inkább negatív véleménnyel volt a zsidókról. Eljutott a kanti gondolatig, miszerint a zsidó vallás inkább egy emberellenes politikai fundamentum, semmint vallás. Azonban titkára zsidó volt, az ún. "szabadságharc" adott formájában többet ártott mint használt, hiszen a Széchenyi által fémjelzett fejlődés útja is nyitva állt előttünk, Kossuth a szabadságharc bukása után elmenekült és az emigrációban szabadkőművessé lett.
"A megyénkben tanyát vert sok zsidó, valamint az iparkodással egyben köttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földmívelő népnek, amellyel legszorosabb egybenköttetésben él, súlyos ostora, a bővölködésének telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája. Ezen népcsoport, kit vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta, az elnyomattatás érzéséből származó oldozhatatlan szoros együttartás századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzeteknek, kiknek közepette, mint a növény tápláló nedveit elszívó gomba él, egybenolvadott, vagy a nationalizmushoz csak egy gondolattal közelített volna..."
"Mózes nem csak vallásalkotó volt, hanem polgári törvényhozó is. – Mózes vallása nem csak vallás, hanem egyszersmind politicai organismus is. – Mózes vallása statusalkotmány, valóságos országlási rendszer, mégpedig theocratiai országlási rendszer."
"Nincs azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidók kijátszani ne tudnák, valamint nincs egy csalás, nincs egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna, s ha e veszedelmes népnek civilisatioját vallása szokásai, természete továbbá is lehetetlenné teszik, ha a jelen való korban még soká fog köztünk fetrengeni, a földmívelő népnek végpusztulását kikerülni lehetetlen lész."
"...mit a zsidó átoknak mond, de én Istenünk legszebb áldásának hiszem: a munka"
80 fölött már ezt üzeni haza:
"Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallásfelekezet miatt soha nem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antisemitikus agitatiot mint a XIX. század embere szégyellem; mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom."
Makovecz Imre
(1935-2011)
Magyar építész, szabadkőműves. Különös módon sokan notórius antiszemitának tartották.
"Nekik folyamatosan kifogásuk és fölényérzetük van a magyarsággal szemben, és egy hamis vagy nem hamis – ezt nem akarom megítélni – kiválasztottságtudatban értékelik azt, ami itt történik."
"Elővettük a fényképeket a régi zsinagógáról, és a panziónak a régi zsinagóga homlokzatát csináltuk meg, csak megcsavarva. El akartunk elhelyezni rajta egy táblát, hogy "Ezt az emlékképet a hűlt helyével szemben az elpusztított zsidó hazánkfiainak emlékére emeltük, X.Y.". Felhívtam a budapesti rabbit, hogy szentelje fel, találjunk erre egy alkalmat." [4] [5]

I. Mátyás magyar király

Mátyás király
(1443-1490)
I. Mátyás, bár létrehozta a zsidó prefektus intézményét, zsidóellenes intézkedések köthetők hozzá, noha ez akkoriban még könnyebben megvalósítható volt, mint manapság. A Magyar Zsidó lexikon írja: "Mátyás király uralkodása általában személyi biztonságot jelentett a zsidók számára, az igazságos hírében álló királynak a zsidókkal szemben megnyilvánult nem egy intézkedése azonban magán viselte a kor türelmetlen szellemét. 1475. a pozsonyi zsidóknak megtiltotta, hogy keresztényektől kölcsönzött összeg fedezetéül ingatlant zálogba vehessenek. Ezt a tilalmát azzal indokolta, hogy az elzálogosított ingatlanoknak zsidó kézre való jutása «nyilvános botrány az összes kereszténységre nézve». Kimondta azt is, hogy minden jó kereszténynek törvényes kötelessége a zsidókkal való közlekedést lehetőleg kerülni. Ugyanez évben pedig oly értelmű rendeletet is bocsátott ki, amely Pozsony városa hatóságát felmenti azon kötelesség alól, hogy pozsonyi zsidóknak nem pozsonyi polgárokkal szemben igazságot szolgáltasson. Az adózásnál sem azok a gazdasági és pénzügyi szempontok irányították, amelyeknek alapja a nemzetgazdaság általános érdeke. Mátyás alatt ötször annyi adót fizettek a zsidók, mint László uralkodása idején és a török háború költségeinek fedezésére 1459. vagyonuk huszadrészével kellett adózniuk. A zsidók pénzügyi követeléseivel szemben épp az a magatartás jellemzi, mint elődeit. 1467. Pozsony lakóinak félévi halasztást ad zsidó adósságaik visszafizetésére, 1475. elengedi neki a zsidó kamatok felét. 1462. a nagyszombatiakat teljesen felmentette a kamatok visszafizetésének kötelezettsége alól, 1486. a tűzvész károsultjainak az egész tőke visszafizetését elengedte, 1488. pedig az összes kamatok visszafizetését engedte el a nagyszombati polgároknak. - Mátyás uralma idején kezdődött az ország zsidóságának elszegényedése..."
Németh László
(1901-1975)
Író. Nem rokonszenvezett sem a németekkel, a nemzetiszocialistákkal, sem a nyilasokkal. A zsidók természetesen antiszemitának tartották, igaz, ehhez már akkor sem kellett sokat tennie. A zsidó Hatvany támadása miatt visszaadta a Baumgarten-díjat. Nem volt különösebben antiszemita, de voltak erős kijelentései a zsidókról.
"... az önkritikátlan, bosszúszomjas zsidóságnak a szemérmes kultúratisztelővel szemben ebben a négy-öt évben rendkívül meg kellett erősödnie, s nagyon rossz füle van annak a késköszörülésre, aki nem tudja, hogy Shylocknak éppen a szív kell." (Beszéd Balatonszárszón, 1943)
"A zsidó asszimiláció a világon - azt hiszem - sehol sem sikerült: legföljebb néhol még nem tudják, hogy mennyire nem. Az első lépést: a nyelv-felvételét, a zsidók mindenütt megtették s a másodikra: a nemzeti vallás feladására is megvolt a hajlam bennük. Az asszimiláció két dolgon akadt meg: túl mohón vetették magukat a befogadók sors-zónáira, kultúrára és politikára, melytől illem és vér egyaránt visszatarthatta volna őket; s ugyanakkor, amikor a nemzetek jövőjét monopolizálni igyekeztek, nem tudtak ellenállni az ősi hitüket s faji gondolkodásukat gőzölgő nemzetközi irányok hívásának." (Kisebbségben, 1939)
"A zsidó érzékenység mint végtelen háló futja be az országot, ha egy helyen megütik, az egész hálózat csörög, reszket, vonaglik. Ma különösen. Aki ennek a hálónak az ura, annak hatalmas eszköz van a kezében, hogy sérelmeit megbosszulja. Ezek az urak részben személyes bosszúból, részben hatalmi okokból rázták meg a hálót, azzal a jól bevált kétszínűséggel, amellyel az »üldözöttek« szokták nálunk az »üldözőket« proskribálni."
"A zsidó test és a zsidó szellem akárhogy keveredik európaiak közé, tüstént kiismerkszik (...) Faji diszciplinájuk az egész világon páratlan."
"A zsidóság azonban tán senkinek sem bizonyította be oly világosan, hogy az önkritikára képtelen, mint nekünk, akik a magunk érdekével együtt a maga érdekét követeltük rajta. A mi ajánlatunk körülbelül ez volt: ‘Ne küzdjetek az ellen, hogy irodalmunk és jövőnk mihozzánk hasonlítson.’ Nem állítom, hogy a zsidóságban nem akadt néhány, aki ezt a becsületes alkut megértette, a többség azonban a kis Ignotus és az idegbeteg Hatvany nyomán shylocki dühvel (Shylock Shakespeare A velencei kalmár című drámájának hontalan, kegyetlen és szívtelen zsidó uzsorása) vetette magát az ajánlattevőkre. Kordában kell az írókat tartani, jutalmazni és példát statuálni, hogy a ‘baloldal’ meg ne bomoljon. A ‘baloldaliság’ becsület és kenyér lett a fiatal íróra. S hogy sokból választhasson, két magatartással is megkínálták: lehetett marxi talmudista, aki elvont okoskodással irt mindent, ami a földgömbön szín s a lélekben gyökér, vagy ha gyenge szíve nem akart hóhérolni, lehetett humanista, aki annyira emelkedett lelkű, hogy nem tud egy zsidót egy magyartól megkülönböztetni. Maguk a kínálók szezon szerint, sőt egy időben voltak: népbiztosjelöltek s Thomas Mannok." [6]
"Az asszimilánsok háború utáni szereplése sem hasznos nem volt, sem ártatlan; országalkotókból most lettek ország­birtoklók, az elakadt magyar szellem segédcsapataiból a magyar szellem elnyomói. Már az 1918-as forradalmat miattuk vesztettük el."
"Amióta ködbarátaim a titkos gépfegyver-raktárakkal végképp elenyésztek, mély vágy volt bennem valóságos barátok után. Faragóékkal azonban csak leckére, tánciskolára lehetett barátkozni. A legszebbre nem volt bennük visszhang. Most már erre is azt gondolom: azért, mert zsidók."
"A zsidóságot én asszonytermészetű népnek tartottam, amely alkalmazkodik, ahol van mihez alkalmazkodni, s felfordítja a házat, ahol nincs. Mint idegen magvak behurcolója és a kultúra élesztője, nagyobb hajlékonysága, újító heve révén hasznos lehet; ha a vezetés egészen rámarad, örök idegensége és hisztériája megbosszulja magát."

Páger Antal

Páger Antal
(1899-1986)
Magyar színművész, több zsidókat leleplező film szereplője (pl. ’’Őrségváltás’’), 1939 és 1944 között mintegy 40 kiváló filmben szerepelt. A háború után 12 évre Argentínába menekült a bosszúszomjas, elszabadult zsidók elől. Ugyan azt írta, hogy nem volt antiszemita, Páger mégiscsak – hasonlóan Széchenyihez, Wagnerhez vagy Hamsunhoz – túl jó ember volt ahhoz, hogy ne sértse meg az igazságot rendszerint sértésnek tekintő zsidókat. Az igazság és a zsidóság tudvalevőleg antagonisztikus ellentétben áll egymással.
"Gondolj csak vissza egy kicsit és rá fogsz jönni, hogy mi történt volna velem, ha ott maradok és a mendemondákkal felheccelt zsidók kezére kerülök!!?? Mert hiszen ők voltak talán az egyedüli ellenségeim. És azóta is azok. Ők rakták rám a "púpot", őmiattuk nem teszek itt kint sem egyetlen lépést sem a színpad és film felé, mert ők a hatalmasok, mert az történik, amit ők akarnak. Ne gondolja senki sem, hogy ennyi idő alatt nem tudtam volna megvetni a lábamat a művészetemben, itt, ahol a színjátszás sokkal mögötte jár a miénknek. Nem tettem ezirányban semmit, mert meddő harcra én már nem vállalkozom."
"Amikor a rágalmak özönét szórták reánk, miért nem állt ki egy is ezek közül a zsidók közül? Azért, kedves Elemér, mert ők ilyenek, ők nem állanak ki. Ne érts félre, én nem vagyok antiszemita. Sőt semmiféle izmusista sem. De ezek azok a realitások, amelyeket nagyon is számba kell venni, akkor is, ha ittmaradnék, akkor is, ha egyszer mégis hazamennék."
"Nem a kommunizmustól kell nekem félnem, hanem a felheccelt zsidóságtól."
"Az egyik előadás után, vasdorongokkal felszerelt zsidó fiatalemberek csoportja lincselésre készült. Eltévesztették az autót és két kolleganőm, Vaszary Piri és Eszenyi Olga kocsiját követték és támadták meg. A két hölgy megmenekült, mert közben odaérkeztek a védelmünkre összeállt magyarok. Véres verekedés, rendőrség, egy leszakított fülű zsidó fiatalember és egy betört orr lett az eredmény."
"A képtelenség tetejeként megemlítem még, hogy a montevideoi magyar nyelvű rádióadásban (állítólag) bemondták, hogy én zsidóbőrből csináltattam lámpaernyőt." videó [7]

Pázmány Péter

Pázmány Péter
(1570-1637)
Esztergomi érsek, író, hitvitáiban olykor emlegetett zsidósággal kapcsolatos történelmi és egyéb tényeket.
"És mikor a sidók meg akarnák őtet ölni, sok hamis bizonyságokat keresének: de egy sem találkozék, ki ő-rólla gonoszt tudna mondani."
"A sidókrúl-is sok helyen olvassuk, hogy Immolarunt filios suos daemoniis; effuderunt sanguinem filiorum et filiarum suarum, quas sacrificaverunt sculptilibus Chanaan; magok fiait, leányit megölték az ördögöknek: kiöntötték és bálványnak áldozták ártatlan vérét gyermekeknek. És, a mint Isaiás proféta írja, Edificaverunt excelsa Topheth: ut incenderent filios suas et filias suas igni; magas helyeket éppítettek; azokban fiokat, leányokat megégették. Azért a királyok könyvében sokszor említi a Szent Irás azokat, kik tűzre vitték gyermekeket, hogy ördögnek kedveskedgyenek, mellyért kemény panaszt tészen Isten a sidók-ellen Ezechiel Profétánál: Tulisti filios tuos et filias, quas generasti mihi et immolasti eis; immolasti filios meos, eis; hogy a mely fiakat Istennek szűltenek, ördögnek áldozták. És az Isten fiai megölettek, hogy az ördögöknek kedve tellyék."

Petőfi Sándor

Petőfi Sándor
(1823-1849)
Költő. Zsidóellenes (pl. a Kazinczy házáról írt verse) és zsidóvédő megnyilatkozásai egyaránt ismertek, antiszemita elköteleződése vitatható.
"Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros), ha az ember három napig csupa zsidó kocsmákban hentergett. Dicsekedés nélkül szólva, a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok, s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmából csak kikergetném őket a pokolig, mert ami ronda, csak ronda az, hiába!"
"Ez volt tehát
A múzsák egykori tanyája,
Hol most haszonbérlő zsidó lakik?
Azon szobában,
Melyben Kazinczy Ferenc
Élt s kilehelte tiszta lelkét,
Most piszkos nyávogó porontyok
Hentergenek,
S a szentek szentéből, nejének
Szobájából ím kamra lett,
Mely ronda lommal van tele.
Ki innen e falak közül!
Félek, hogy a ház rám szakad,
Mert nagy teher nehezkedik rá:
Az isten átka. - -"
1848. március 20-i bejegyzése:
"Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd.
Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet és az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok fel! E kettő ítéljen fölöttetek.
Ök nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe magok közé zsidót nem vesznek, és így ők dobtak először sarat március 15-ikének szűz zászlajára!
(...)Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt?
S miért üldözitek ti a zsidókat, hogy meritek őket üldözni itt minálunk? Hullott egy csepp véretek e földre, midőn a hazát szerezték, vagy midőn oltalmazták? nem; ti jött-ment emberek vagytok...
(...)De legszomorúbb az, hogy nincs olyan gyalázatos ügy, melynek pártfogói, apostolai ne támadnának. Ezen égbekiáltólag igazságtalan zsidóüldözésnek apostola lett nehány zugprókátor, kik most széltire prédikálnak a zsidók ellen, s a ki az igazság mellett szót emel, arra a megvetendő hamis próféták elég szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók által meg van vesztegetve."
Szabó Lőrinc
(1900-1957)
Költő. Hitlert mint történelmi személyt csodálta, valószínűleg róla szól Vezér c. verse is. Cikkeket írt Hitler szónoki képességeiről. Szabó Lőrinc maga nem akart antiszemita lenni, mégis összeütközött a zsidósággal. Szabó a szellem embere volt, objektivitásra törekedett, szókimondás jellemezte, ezért tett jó néhány a valóság részleteit kibontó, azaz zsidókritikus megjegyzést. A zsidó Sárközi Györgynek például öngyilkosságot ajánlott. A háború után a zsidók megtámadták korábbi tettei, szavai miatt.
"Egyszer egy őrült,
ronda zsidónővel voltam..." (A hasmetsző)
"Klárika, legyünk mi is éberek, okosak, egy kicsit zsidók. (...) Még akkor is, ha utálatosak."
"A "futó vendég" csak azon csodálkozik, hogy honnan lép elébe e tarka zűrzavarból kaftános, hosszú pajeszes öreg zsidók képében egy-egy darab igazi érintetlen Galícia?"
"...kétségtelen, hogy erősen megfertőzte őt a hitlerizmus. Sehol sem akarok beszélni arról, hogy az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején a pogromszellemnek megfelelő nyilatkozatokat tett. Sárközi Györgytől, Szerb Antaltól és másoktól is sok borzalmas dolgot hallottam Szabó Lőrinc fasiszta mentalitásáról, Hitler-imádatáról. Sárközi György egyszer előttem is emlegetett olyasmit, hogy Szabó Lőrinc voltaképp számára sem ajánlott mást, mint öngyilkosságot. Nem ismerte el a magyarsághoz valóban mélyen ragaszkodó és »megkeresztelkedett« Sárközi György asszimilációját sem. – Szabó Lőrinc, akivel – ismétlem – gyakran beszélgettem az utcán, és akivel ilyenkor néha fél órát is elsétálgattam – 1944-ben már vissza sem köszönt a magamfajta zsidónak, akit lelke mélyén gázkamrába kívánt." (Sós Endre)

Táncsics Mihály

Táncsics Mihály
(1799-1884)
Író, publicista, politikus, akit, mint igaz baloldalit, zsidóellenesség is jellemzett. Azonban korábban, a forradalom idején még ugyancsak filoszemita álláspontot képviselt, a zsidóemancipáció mellett foglalt állást, és a zsidó nemzetőrök élére állt (akiket aztán 24 órán belül feloszlattak). Egyik művében leírja, mennyivel jobb a közösségnek, ha ignorálja a zsidó közvetítő kereskedelmet: "Magyari urnak még eszébe sem jutott eddig más piaczot keresni termesztményeinek, mert minden elkelt a’ maga piaczán, valamivel olcsóbban ugyan, de mégis több pénze van, mint azelőtt volt. Hát még az az öröm mennyi pénzzel ér föl, hogy annyi ezer embernek boldogságát eszközlötte? Ezt Magyari Árpád uram többre becsüli, nagyobb kincsnek tartja, mint ha valami más uton módon tizszer annyi jövedelme volna."
"Ha még eddig nem tapasztaltátok volna, probáljátok mikor a’ zsidó hitelben kinál valami csecsebecsével és ne vegyétek meg: ez sokkal nagyobb örömötökre, megnyugvástokra szolgál mint a hitelben vett gunya."
"Igaz hogy a keresztényeknél oly rossz hírben állunk, hogy náluk szinte közmondássá vált a csaló embert zsidónak nevezni, azaz, ők azt hiszik, hogy a zsidónak természetében és vallásában van, hogy csaljon, de cáfold meg őket."
"Ezért a pesti német polgárok ellenem föllázadtak, kiáltozván, hogy ha tudták volna, miszerint én a zsidóknak fogom pártjukat, hogy azoknak vagyok barátjuk, börtönömből ki nem szabadítottak volna. Határtalan dühökben agyonlövéssel is fenyegettek, holott én csak a szoros igazság szavát hangoztattam. Nem törődve a fenyegetéssel, felszólítám a zsidó ifjúságot, hogy ne erőlködjék az ellene felingerült német polgárok közé nemzetőrül sorakozni, hanem alakuljanak ideiglenesen külön testületté, teljesítsék eképpen polgári kötelességüket, és kinyilatkoztatám, hogy én is soraikba állok, míg majd a hangulat váltakozik, s az ügy békésen, mindegyik fél megnyugtatására elintéztetik. A zsidó fiatal emberek egyesültek, sorakoztak, magyar ifjak is csatlakoztak hozzájuk, s engem vezérkapitányukul közfelkiáltással megválasztván, díszkarddal ajándékoztak meg."
Tömörkény István
(1866-1917)
Író. Zsidó- és cigányellenesség és -kritika bőségesen árad egyes írásaiból.
"Csak annyit még, hogy Jeruzsálem előrenyomulását Tömörkény István zokogta föl, akit talán magyar Gorkijnak is nevezett már valaki, s aki elég neves magyar író.
Tehát új dokumentumunk ez: egy neves magyar író nem tudja azt, hogy az intelligencia a mi mai társadalmunkban körülbelül ott kezdődik, hogy valaki nem antiszemita, s a mai feketedő időben egy liberális újságban Jeruzsálem előrenyomulásáról beszél akkor, mikor egy írótársa bátor és értelmes véleményeket mond, ennyi a bűne. Ilyenek a mi Gorkijaink." (Ady Endre: Jeruzsálem előrenyomulása)
"- Igaz-e most mán hát csakugyan, tanító úr, hogy a zsidók szödik a kislányokat?"
"Azóta hallottam már, hogy a tanyai úton egy öreg kőművest, velünk egy hiten levő embert, megvertek azon a réven, hogy bizonyosan ő az a zsidó, aki szedi a lányokat, hogy vérüket vegye." (Lányszedés)

Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály
(1800-1855)
Költő, a Szózat szerzője. Zsidóügy címmel cikket írt a zsidókérdésben, melyben ugyan az emancipáció mellett állt, és a zsidók erkölcsi fejlődését remélte tőle, ám nem ment el szó nélkül a zsidók egyes hibái mellett sem.
"Mi a zsidó élet- és keresetmód káros befolyását illeti a többi lakosság erkölcseire, e részben magunk is vétkesek vagyunk, őrizetlen hagyván az ország határait s a városokat a mindenünnen betolakodó izraeliták ellen s befogadván őket korcsmárosokul s boltosokul (mert jobban fizetnek) a nép közé, melyet megrontottak. Haszonlesésünk utat nyitott a zsidónak, hogy a falukat ellepje, s most vádoljuk, hogy a népet mindenütt korhellyé tette s a romlást egész a családok belsejéig viszi. Azonban a vád mindenesetre alapos, és súlyának egy része a zsidóságon fekszik."
"Nem szólok én itt az ellen, hogy amely zsidóság legújabb időkben törvény és rendeletek ellenére betolakodott, az hazájába vissza utasíttassék, ha vagy becsületes keresetmódot, vagy elégséges vagyont kimutatni nem tud. Ezt saját belbékénk s honfitársaink jóléte parancsolja. Sőt azt is szükségesnek látom törvény vagy ideiglenes rendeletek által meghatározni, hogy jövőre minél kevesebben s a legszigorúbb feltételek alatt bocsáttassanak be; mert az ország annyi henye s idegen szellemű népet saját megromlása nélkül továbbra be nem fogadhat. − Általában nekünk a honosítást igen szigorúan kell vennünk, ha elboríttatni nem akarunk."
"A szabadság minden keblet megnyitott, csak a zsidó maradt meg sötét, gyanús zárkózottságában, külön szertartásaival, ünnepeivel, mesterségesen tanult dialectusa- s kiváltságos ebédeivel. A legmakacsabb faj, mely valaha a világon létezett, szoros összetartása által éppen oly sértő, mint veszélyes; minden állapot engedett az átalakulásnak, a zsidó nem sietett megragadni e kedvező pillanatot, hogy magát az ezredévek szennyéből és nyomorából egy nagyszerű határozat által örökre kiemelje."
"A harmadik vád: erkölcsi és testi romlottság- és rondaságuk, mely őket a többi népség előtt utálatossá teszi.
(...)De itt a tömegről van szó. Ne vitassunk el a fönebbi vádakból csak egy hajszálat is. Engedjük meg a zsidófaj általános romlottságát s erkölcstelenítő befolyását − s ekkor a gyűlölet természetes − vagy tagadjuk azt; valljuk be őszintén, hogy a zsidófajban saját bűneinket gyűlöljük, amint bizonyos is, hogy ők ott szeretnek leginkább gyülekezni, hol az önkény s kiváltságok uralkodása alatt a nyomor elharapódzott, a butaság és szolgaiság nyitva áll minden erkölcstelenségnek.
A szabadság legében ők nem szaporodnak el, mi arra mutat, hogy élet- és kereset-módjuk a többi néposztályok megrontására vagy romlottságára van alapítva."
"Kikérdeztem, uram, aztán útnak eresz-
tém; hadd nőjön, míg csalni megtanúl. Most még na-
gyon sovány piócza volt; nem volt nála több másfél
gerezd hajmánál, s két pénznél."


Lásd még