Zelk Zoltán

A hu-Rightpedia wikiből
Zelk Zoltán
ZoltanZelk.jpg
Élete
Született1906. december 18.
Osztrák–Magyar Monarchia, Érmihályfalva,
Elhunyt1981. április 23. (74 évesen)
Magyar Magyarország, Budapest,
Nemzetiségzsidó
SzüleiZelkovits Ármin
Herskovits Mária
FeleségeBátori Irén, Sinka Erzsébet
Pályafutása
Jellemző műfajokköltészet, prózaírás,
Alkotói évei1928–1981
Első műveCsuklódon a vér kibuggyan

Zelk Zoltán, költő, *1906. +1981. Verskötetei; Csuklódon kibuggyan a vér, (1930), Ülj asztalomhoz, (1132), Kifosztott táj, (1936), A lélek panaszaiból, (1942). A bolsevizmus alatt a bolsevisták dicséretét dalolta el.

Részletesebben

Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18.Budapest, 1981. április 23.) Baumgarten-díjas József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró.

Élete

1906. december 18-án látta meg a napvilágot Érmihályfalván, egy szegény zsidó kántor, Zelkovits Ármin és Herskovits Mária gyermekeként. Édesapját korán elvesztette. Miskolcon járt iskolába, ám tanulmányait nem fejezte be. Egy ideig inaskodott is, de nem tanult ki semmilyen szakmát. Magyarország területeinek elvesztését Erdélyben élte meg, alig 13 évesen. 1921-től Szatmárnémetiben dolgozott. 1925-ben Budapestre költözött, tagja lett a Szocialista Munkásmozgalomnak és kommunistának vallotta magát, bár saját bevallása szerint nem ismerte sem Marx, sem Engels, sem Lenin ideológiáját.[1] Az Érmellék, illetve a Partium ősi örökségével, a gazdag és ízes magyar nyelvvel felszerelkezve szépen csengő, hangzatos, durvaságtól és trágárságtól mentes verseket írt. 1927-ben kitoloncolják Romániába, ahonnan hamarosan visszaszökött Magyarországra. 1928-ban jelent meg először verse a Nyugatban.[1][2][3]

Első verseskötetét 1930-ban adták ki, melynek címe: „Csuklódon a vér kibuggyan”, s melyről Radnóti Miklós írt elismerő kritikát. Megismerkedett a Nyugat második nemzedékével, köztük József Attilával is, akik hamar maguk közé fogadták. 1937-ben letartóztatták, de az irodalmi kör közbenjárására kiengedték.[4] A háború kitörését követően Ukrajnába került munkaszolgálatosként, de ép bőrrel átvészelte (1942-1944). Magyarország megszállásakor azonban bujdosni kényszerült felesége, Bátori Irén zuglói lakásában.[4]

A kommunista rendszerben ünnepelt költő. Hangzatos, a rendszert ízléstelenül kiszolgáló, új kommunista nyelvet alkotó költeményeket Sztálin és Rákosi Mátyás dicsőítésére. 1948-ban Baumgarten-díjjal, 1949-ben és 1951-ben Kossuth- illetve József Attila-díjjal jutalmazták. Gyermeklapot is indított Kisdobos címmel (1952-1956), melyben saját gyermekversei is megjelentek. Tisztában volt a kommunizmus fonákságaival és az 1956-os forradalom lelkes híve lett. A forradalom leverését követően háromévi fogságra ítélték, de amnesztiával másfél év után, 1958. október 15-én szabadult.[1] Azonban a szabadulás nem töltötte el örömmel: felesége egy héttel szabadulása előtt meghalt, édesanyja pedig a halálos ágyán feküdt, s másnapra meg is halt. Zelk életében ez volt a mélypont, de lírájában egy új korszak kezdődött. 1963-ban jelent meg a Tűzből mentett hegedű című kötete, benne a feleségét sirató gyászdalával (Sirály). 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket írt az Élet és Irodalomban, 1965 és 1967 között a Tükörben is megjelentek írásai.

Felesége halála után szerelmes, vagy szerelemnek vélt kapcsolatok, nőideálok váltották egymást. Az 1960-as évek végén azonban megismerkedik, a nála 25 évvel fiatalabb hölggyel Sinka Erzsébet irodalomtörténésszel. Őt feleségül veszi és benne hűséges társa lel, aki idősebb korára gondozója lesz, a gyakran betegeskedő költőnek. Ebben az időszakban jelenik meg a "Meszelt égbolt" című kötete, amelynek egyik legszebbnek tartott verse az "Asszony a hófúvásban"[3] 1971-ben Robert Graves-díjat kapott (az év legszebb verséért). 1980-ban SZOT-díjjal tüntették ki. 1981. április 23-án halt meg Budapesten.[4]

Kötetei

Zelk Zoltán sírja Budapesten. Farkasréti temető: 22-1-77/78. Borsos Miklós alkotása.
Zelk Zoltán emléktáblája Érmihályfalván
  • Csuklódon a vér kibuggyan, 1930
  • A lélek panaszaiból, 1942
  • A teremtés tanúja, 1945
  • Kagylóban a tenger, 1947
  • A hűség és hála éneke, 1949
  • A pártos éneke, 1950
  • A nép szívében, 1952
  • Tűzből mentett hegedű, 1963
  • Bekerített csönd, 1971
  • Meszelt égbolt, 1976
  • Alszik a szél, 1982

Elismerései

Ma nevét viseli

Források

  1. ^ 1,0 1,1 1,2 Hegedüs Géza: A Magyar Irodalom arcképcsarnoka. Magyar Elektronikus Könyvtár, 1991. december 31.. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
  2. Zelk Zoltán: A három nyúl. Költők, írók, versek, 2007. július 9. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
  3. ^ 3,0 3,1 Szuhár Csilla: Zelk Zoltán költő prózaíró. Dorys May Irodalmi Műhely, 2007. július 9. (Hozzáférés: 2011. április 23.)
  4. ^ 4,0 4,1 4,2 Zelk Zoltán. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2011. április 23.)

Irodalom

  • Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, 1995 ISBN 963-7685-55-3
  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963 85530 3 0
  • Véghelyi Balázs: "De hol az ág..." (Zelk Zoltánról) = V. B.: Huszonhárom lépés, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2010. ISBN 9789639908710

Külső hivatkozások

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Zelk Zoltán témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zelk Zoltán témájú médiaállományokat.