Zsidó alkotások mítosza

A hu-Rightpedia wikiből

Ez a cikk a zsidó alkotási mítoszok listája. Ezeket a mítoszokat a zsidók irányította médiák próbálják tényként eladni a népnek.

  • Az Ótestamentum Teremtési könyvének írója Noé árvizes történetében régi szumér legendákból merít. Ugyanígy Mózes története (egy hercegnő kosárban kiteszi gyerekét a folyóba) szintén szumér legenda.
  • Karl Marx Plátótól, Arisztotelésztől, Saint Simontól, Proudhontól és másoktól lopott ötleteket, mikor tömeggyilkos ideológiáját összerakta.
  • Kertész Imre, aki Nobel díjat kapott, Bán Pál "Csacsifogat" c. darabját másolta le.
  • Esterházi Péter 1979-ben egész fejezeteket másolt ki Sigfrid Gauch "Vaterspuren" c. regényéből családregényébe.
  • W. Heath Robinson készülékét hamis módon Rube Goldberg készülékeként írták le.
  • Jonas Salk Howard Howe polio oltását lopta el, majd túl hamar adta azt ki, ezzel a Salk oltási katasztrófát idézve elő.
  • Jimmy Wales ellopta Larry Sanger Wikipédiáját.


Talán hallotta már az állítást: Ha nem lett volna a zsidó alkotók zsenije és energiája, akik az antiszemita fehérek faji elnyomása ellen küzdenek, akkor a világon nem lenne nemesacél, rúzs, lézer, bevásárlókosár, klórozott víz, és rengeteg más olyan dolog, melyeket ma adottnak veszünk, és melyek nélkül alig tudjuk elképzelni életünket.

Akik ezeket állítják, azzal szoktak érvelni, hogy a fehérek sokkal tartoznak a zsidók alkotó intelligenciájáért - ezzel nyilvánvalóan az etnikai csoportra gondolnak - amely nélkül az említett dolgok egyikét sem fedezték volna föl. Erről a föltevésről rántjuk le itt a leplet, bemutatva annak értelmetlenségét. Noha zsidók és más nem-fehérek foltokat alkotnak a feltalálások történetében, ennek anyaga teljes mértékben fehér anyagból készült.

Legtöbbször a zsidó alkotási mítoszok becstelen változatai olyan történelmi tényeknek, melyek során személyek egy alkotás történetét vizsgálták zsidókat keresve a történetben valahol. Ha találtak egyet, azt állították, hogy a találmány ezek nélkül nem jött volna létre. Minden ilyen esetben figyelmen kívül hagyták a fehéreket, akik eredetileg kifejlesztették a dolgot vagy megépítették az első működő változatot vagy később tökéletesítették, és ha bárhol a folyamatban találtak egy zsidót, olyan téves szálat csempésztek a történetbe, hogy zsidók okozzák a történelem haladását, és a fehéreknek föltétlenül szükségük van rájuk.

Hogy miért rendelnek elsőbbséget egy feltaláláshoz, nagyon logikus: Az az egyén, akinek először sikerül valami működőképes dolog létrehozása vagy kigondolása, a szokásos modern definíció alapján az a dolog fölfedezője. Ez gyakran ez első szabadalom tulajdonosa, de tervezési szabadalmakhoz nem szükséges fizikai prototípus, néhány ötlethez nem kell szabadalom ahhoz, hogy az bizonyíthatóan működőképes elv legyen. Ilyen esetekben újságcikkeket és hasonló följegyzéseket szoktak bemutatni.

Az itt bemutatott tucatnyi dolog és elv esetén csak néhánynak van joga azt állítani, hogy eredeti zsidó ötlet műszaki szempontból, és közülük egyetlen egy sem olyan eredeti és előzmények nélküli, hogy nem létezne valamilyen formában, ha a zsidók eltűnnének a történelemből. Még ennél is rosszabb, némelyik itt megbeszélt állítás csupán sötét építmény, melyekkel gátlástalan személyek addig mennek, hogy megpróbálják átírni a történelmet azért, hogy zsidóknak adjanak felfedezéseket, melyek valójában nem az övéik. Némelyik esetben olyan messzire mentek, hogy pereket indítottak azért, hogy arra kényszerítsék a társadalmat, hogy változtassa meg jegyzeteit arról, hogy kit illet egy újítás joga.

Mindegyik lentebb fölsorolt eset zsidó felfedezőt tételez fel, némelyiküknél az állítólagos fölfedezés éve is föl van tüntetve, majd ezt követi a fölfedezés tényleges eredete, vagy a találmány egy korábbi előfordulása. Az említett többi személy nem zsidó fehér ember, kivéve, ha a szöveg mást ír. Szem előtt kell elsősorban tartani ezek olvasásánál, hogy a mítoszok örök vitatémája, hogy zsidók nélkül nem lenne ez a találmány. Minden esetben, egy becsületes ember végül látja, hogy a fenti állítás hamis.

Találmányok 1

Ajakrúzs Maurice Levy fedezte föl 1915-ben? Az Isten szerelmére, nem! Az ajakrúzst Szumériában fejlesztették ki ötezer éve, és azóta folyamatosan létezik. Lásd Ogilvie és Ryan cikkét: "Ajakrúzs: több, mint egy divatirányzat" az Edith Cowan Egyetemről Ausztráliában 2011-ben. Ez a lista egyik legnevetségesebb állítása.

Anti-bébi tabletta Gregory Pincus fedezte föl 1960-ban? Nem! Az első anti-bébi tablettát kétezer évvel ezelőtt már ismerték, a szilfium magja, valószínűleg a ferulafélékből, mára már kihalt. Többször emlegették már, hogy ennek a magnak az alakja, annak idején általánosan elterjedt a bordélyokban, volt a forrása a szív alaknak, amely ma a szerelem és románc kísérőjeként terjedt el.

Pincus alapvetően az antibébi-tabletta projekt vezetője volt. Az első anti-bébi fogamzáságátló tényleges megalkotója egy nemzsidó lengyel vegyész volt, Frank Coulton 1952-ben. Lásd Marsh, Margaret, és Ronner: A termékenység orovosa: John Rock és a szaporodási forradalom, kiadó JHU Press, 2010, 151. o.

Aszpirin Arthur Eichengrün fedezte föl 1897-ben? Nem! Noha Eichengrün 1949-ben ezt a hamis dolgot állította, hogy híressé váljon, nem szolgálta azt meg, a tényleges feltaláló a nemzsidó Felix Hoffman. Mindketten a Bayer vállalatnál dolgoztak akkor, és a vállalat igazolta ezt egy sajtónyilatkozatban. Felix Hoffmann - Personalities of Bayer's History - Bayer. Ez így van, noha jelenleg noha jelenleg egy szánalmas per megpróbálta a történelmet megváltoztatni Eichengrün érdekében Hoffman ellen.

Azonnali fényképezés Edwin Herbert Land fedezte föl 1947-ben? Nem! Az első azonnal fényképező fényképezőgépet Samuel Shlafrock készítette 1925-ben. (US szabadalom száma: #1,559,795). Lengyel volt, nem zsidó, nevét Szlafrok-ról változtatta, hogy az angol kiejtést nyilvánvalóbbá tegye.

Azonnali kávé Egy zsidó fedezte föl valamikor a huszadik században? Nem! Noha ez az állítás sokszor tűnik föl, soha nem határozzák meg sem a nevet, sem a pontos időpontot. Biztosan furcsa, hogy hogy olyan biztosak dolgukban az ezt terjesztők. Kétlem, hogy nagy többségük többet tenne, mint továbbítani a listát, és azután önelégülten kijelenteni, hogy ez "igazolja", hogy a legjobb feltalálók zsidók. Minden esetre mindegy, kit választanak, mert az azonnali kávét David Stran fedezte föl, egy újzélandi fehér ember 1890-ben, a szabadalom száma 3518.

Benzin és benzinlámpák Abraham Schreiner fedezte föl 1853-ban? Nem! Schreiner nem használt benzint kerozin lámpájában, nem fedezte föl sem a lámpát, se a petróleum desztillációját, sem a többi rendkívül hihetetlen dolgot, amit zsidók megpróbáltak nevéhez rendelni. A petróleum desztillációja, mely különféle szénhidrátokat eredményez, többek között azt, amit ma könnyűbenzinnek neveznek, valamint a kerozin, melyet a kanadai geológus, Abraham Gesner fedezett föl 1846-ban. 1850-ben megalapította a Kerozin gázlámpa társaságot, és ki volt mutatva, hogy szénből, petróleumból és olajpalából lehet desztillálni hasznos anyagokat. Lásd Kendall Beaton: "Dr. Gesner kerozinja: az amerikai olajfinomítás kezdete" a Business History Review c. folyóiratban, 29. kötet, 1. szám, 1955, 28-53 oldal.

Találmányok 2

Benzodiazepine (Librium és Valium) Leo Sternbach fedezte föl 1961-ben? Nem! (Akkor abban a szobában volt) Sternbach egy kutatócsoport vezetője volt, melyben Earl Reeder és Lowell Randall is benne volt többek között, akik neve még jobban feledésbe merült, mint a többieké. Egy festékkeverék pszichoaktív hatásait vizsgálták, a szokásos vegyi öregedési sebességet vizsgálták több módon, majd elküldték tesztelni a visszamaradt anyagot. Egyik változatnál sem vettek észre semmi különöset. A vállalat, melynél dolgoztak - Roche - látta, ezt, és pár év múlva utasította őket, hogy valami mással foglalkozzanak.

Kitakarították a laboratóriumot, hogy valami újat kezdjenek, és Earl - nem Leo - észrevett egy mintát, mely valahogy földolgozatlanul maradt. Ő - nem Leo - elküldte tesztelni, és kiderült, hogy az anyag erősen nyugtató hatású.

Itt egy csoport van, melynek messze nem minden tagja zsidó. Számtalan dolgot készítenek el együtt, együtt hibáznak, és végül egyikük elküld egy mintát vizsgálatra, melyet Sternbach a szemétbe dobott volna. És figyeljünk, a benzodiazapine felfedezője Sternbach lesz, teljesen egyedül, minden könyv és weboldal róla szól, és az ő nevéhez fűződik a szabadalom.

Ennek a történetnek az igazolására olvassa el ezt: "Stanley Osborne a Benzodiazepine 152 Siker titkok - 152 Gyakori kérdések a Benzodiazepine-ről. - Amit tudnia kell, Emereo kiadó, 2014, 126-140 oldal

Létezne a benzodiazapine zsidók nélkül is? Ki tudja, de a kérdésnek szinte nincs jelentősége, mert ez csak egy a nyugtatók hosszú listáján, ami lehet, hogy nem jó dolog.

Bevásárlókocsi Sylvan Goodman fedezte föl 1940-ben? Nem! Ez a találmány, mint a szájrúzs, majdnem túl bugyuta ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzunk vele. A kocsik fölfedezése visszamegy a kerék fölfedezéséhez, mely fehérektől ered évezredekkel ezelőtt. Egy bevásárlókocsi valószínűleg olyan kocsi, melyet bevásárlás közben használnak. Valószínűleg azt akarják elhitetni velünk, hogy soha senki sem használt kocsit bevásárlásnál, míg Goodman meg nem szabadította az emberiséget rövidlátásától. A vásárlásnál használt kis vörös kocsik, melyekben a vásárolt dolgokat tolták, nem számítanak, de kézikocsik, árusok kocsijai, talicskák, mosodai kocsik, gördülő kocsik sem számítanak.

Mive Goodman ügyvédjei korábbi szabadalmat akarnak látni a bevásárlókocsira, itt van egy: "Bevásárlókocsi", USA szabadalom #1,817,260 1931-ből, tulajdonosa J. V. Longan. A szabadalom azt állítja, hogy ez "bevásárlásra van, vagy otthonokba, egyszerűsíti a háziasszony munkáját a háztartás vezetésénél. A leírt készülék a bevásárlókocsi és a gyerekkocsi kombinációja." Más szavakkal, ezt a kocsit bevásárlás közben lehet használni. Bevásárolt dolgokat lehet belerakni, és még a gyereket is bele lehet rakni, amíg az áruk között keresgélünk. Ismerten hangzik?

Akik úgy érvelnek, hogy Longan fölfedezése kevéssé hasonlít a modern bevásárlókocsikhoz, vegye figyelembe, hogy Goodmané sem hasonlít jobban. A szemünk előtt levő bevásárlókocsit egy Orla Watson nevű fehér ember fedezte föl 1949-ben, USA szabadalom #2,479,530.

Tehát J.V. Longan a bevásárlókocsi tényleges fölfedezője? Ki tudja! Milyenfajta ember csinál nagy dolgot egy ilyen triviális fölfedezésből? Egyvalami mégis világos: Sylvan Goodman nem fedezte föl a bevásárlókocsit, mindegy, hogy mit próbálnak nekünk bemesélni.

Találmányok 3

Chemoterápia Sydney Farber fedezte föl 1948-ban? Nem! Először Alfred Z. Gilman, Louis S. Goodman és Gustaf E. Lindskog használt kémiai kezelést 1946-ban. Cikkük “Nitrogén mustár terápia: Metil-bis (beta-chloroetil) terápia: Methyl-bis (beta-chloroethyl) amine hydrochloride és tris (beta-chloroethyl) amine hydrochloride használata a Hodgkin betegség, nyirokszarkóma, fehérvérűség néhány hasonló, és különféle betegségek kezelésére" az American Medical Association újságjában, 132. kötet, 3. szám, 126-132 oldal.

Egyikük sem zsidó, lehet, hogy Goodman mesztic, fényképei után ítélve. Néhányan lehet, hogy összekeverik az itt említett Alfred Gilmant a zsidó Alfred G. Gilmannal, aki zsidó, de semmi köze a kemoterápiai kutatáshoz.

Csepegő öntözés Simcha Blass fedezte föl 1959-ben? Az Isten szerelmére, nem! Blass csak üzletember volt, aki csepegtető öntözőrendszereket adott el. A csepegtető öntözést olyan régen használják, hogy nem világos, hol használták először. Indiában és Kínában is használták időszámításunk előtt és használják azóta is folyamatosan. A modern csepegtető öntözés az 1860-as években kezdődött, amikor brit fejlesztők modernizálni akarták Afganisztánt az első angol-afgán háború után. A vízhiány miatt a brit kutatók mázatlan cserépcsövekben vezették az öntözővizet, amely megőrizte a nedvességet azzal, hogy a föld alá vezette, a növények gyökeréhez, és mélyebben fekvő csövekkel elvezették a gyökereknél maradó vizet. Lásd Megh Goyal, fönntartható mikro-öntözés: elvek és gyakorlat, kiadó CRC kiadó, 2014.

Csillagmotor Emile Berliner fedezte föl 1908-ban? Nem! Az első kerekes gépet Charles Manly alkotta meg 1901-ben. Lásd "Charles M. Manly iratok, 1895-1925” a Nemzeti repülő és űrhajózási múzeum archívuma a SIRIS-en keresztül, Charles M. Manly iratok, 1895-1925 (tömegesen 1903-1915).

Defibrillátor Paul Zoll fedezte föl 1952-ben? Nem! Az első defibrillátort Jean-Louis Prévost és Frédéric Batelli fedezték föl Genfben, Svájcban 1899-ben. Az első külső defibrillátort William Bennett Kouwenhoven fedezte föl 1930-ban. Lásd Gordon, Fainer, és Ivy cikkét: "Mesterséges légzés: Új módszer és a különböző módszerek összehasonlító tanulmánya felnőtteken" az amerikai orvosi társaság újságában, 144. kötet, 17. kiadás, 1950, 1455-1464 oldal.

Elektromos modellvasút Joshua Cowan fedezte föl 1898-ban? Nem! Cowan a Lionel nevű cég alapítója. Sok pénzt hozott össze modellvasutak eladásával. Nem találta fel azt. A feltalálók Robert Finch és Morton Carlisle voltak 1894-ben. Lásd a vonatgyűjtők szövetségének oldalán a Carlisle és Finch vonatokat.

Elektroncső Irving Langmuir fedezte föl 1915-ben? Nem! Az elektroncsőre az első szabadalmat Robert von Lieben kapta 1906-ban, német szabadalom #179,807.

Elektron krisztallográfia Aaron Klug fedezte föl 1978-ban? Nem! Az orosz tudós, Z. G. Pinsker tette a legtöbbet ebben a komplikált, máig fejlődő tudományágban, aki az 1930-as évek végén működött. Lásd például Udalova és Pinsker tanulmányát: "Az ammóniumszulfát elektron szóródásának tanulmánya" a szovjet Fizika-Kristálytan c. újságban, 8. kötet, 4. szám, 1964, 433. oldal.

Fax gép Arthur Korn fedezte föl 1906-ban? Nem! Dr. Korn csupán csapattag volt egy olyan tudóscsoportban, akik átviteli készüléken dolgoztak, de az elv már akkor elöregedett volt. Az első faxkészüléket a skót technikus és feltaláló, Alexander Bain alkotta meg. 1843-ban Alexander Bain szabadalmat kapott "javítások villamos áram előállításánál és szabályozásánál, javítások órákon, elektromos nyomtatásban és távíróknál". Igen, az elektromos nyomtatás tényleg ennyire idős.

Valaki közbevetheti, hogy Bain munkája nem igazán a faxszal kapcsolatos. Ez esetben tekintsünk előre, 1861-re, amikor Giovanni Caselli szabadalmaztatta a pantávírót, egy készülék iratok továbbítására, európai szabadalom #2532, USA szabadalom #37,563.

Találmányok 4

Genetikai technika Stanley N. Cohen fedezte föl 1973-ban? Nem! Az olyan fejlesztések mint a genetikai technika mindig problematikusak, mert a dolog meghatározása nem egyértelmű. Cohen javasolóinak meghatározása úgy tűnik, egyfajta rekombináns DNA - egy genetikai sorrend specifikus megváltoztatása kromoszóma változtatást használva.

Ezt először David A. Jackson vitte véghez a Michigani Egyetemen. Lásd Jackson, Symons és Berg cikkét: "Biokémiai módszer új genetikai információ hozzáadásához a Simian vírus 40 DNA-jához: cirkuláris SV40 DNA molekulák, melyek lambda fázisú géneket tartalmaznak és az Escherichia coli galaktóz operonja" a Nemzeti Tudományos akadémia folyóiratában, 69. kötet, 10. kiadás, 1972, 2904-2909 oldal.

Még Dr. Jackson azonosítása is problematikus fölfedezőként, mivel az ötlet megelőzte ezt a munkát. Az ötletet először, amennyire ismeretes, Peter Lobban Stanfordból hozta nyilvánosságra (Peter E. Lobban, "Erősítő baktériumölő vírus generálása laboratóriumban", harmadik vizsgálat, 1968 november 6-án). Ő sem zsidó, így a tényállás nem támogatja a feltételezést, hogy zsidók nélkül nem létezne genetikai technika.

Geoszinkron kommunikációs műhold Harold A. Rosen fedezte föl 1961-ben? Nem! Rosen egy csoport vezetője volt a Hughes Aircraft vállalatnál, amely az első ilyen műholdat készítette el. Nem az ő találmánya volt, sőt fehér mérnökökből álló csapatából egyiké sem. Egy szlovén rakétamérnök agyából pattant ki, Herman Pototnikéból 1928-ban, aki nemcsak kidolgozta egy ilyen műhold számításait, de kimutatta annak hasznát, ha tárgyakat tesznek a műholdba és a Földről rádió segítségével kommunikálnak a műholddal.

Hangosfilm Joseph Tykocinski fedezte föl 1922-ben? Nem! A hangosfilmet egy Charles François Dussaud nevű svájci fedezte föl 1899-ben. Lásd Emily Smith: Az Akira Kurosawa kézikönyv, Emereo kiadó, 2013, 460. oldal.

Heimlich mentő mozdulat Henry Heimlich fedezte föl? Nem! Vicces módon a névadó fojtó-csillapító technikát, melyről Dr. Heimlich azt állítja, hogy ő fedezte fel, valószínűleg elfelejtett partnere, Dr. Edward Patrick agyszüleménye. Nemcsak Dr. Patrick állítja ezt, de Dr. Heimlich fia is.

Ezeket a feltételezéseket le lehetne írni, mint irigységet és lázadást, ha nem állna vele szemben a tény, hogy Dr. Heimlich sok őrült orvosi technikát támogatott, melyeket állítólag ő fedezett föl, köztük egy fulladás elleni manőver fulladozóknak, melyet vezető orvosok hatástalannak és veszélyesnek neveznek, valamint súlyosan beteg emberek, AIDS-tól elkezdve Lyme kórosakig, megfertőzése maláriával, hogy "lázzal gyógyítsanak". Lásd például "St. Louis egyetemet támadják, mert olyan orvossal dolgoztattak, aki AIDS betegeket maláriával fertőzött meg", a St. Louis Riverfront Times újságban 2013 szeptember 9-én.

Még rosszabb, a múltbeli jó technikákat a fulladás áldozatainak kezelésére, a múltbeli ügyes dolgokat, elkezdték kiiktatni annak hatására, hogy Heimlich alapítványa a hát ütögetését kevéssé hatásosnak tüntette föl. Az amerikai orvosi szövetség időközben elvetette a hamis tant és újra azt állítja, hogy öt kemény ütés a háton hatásosabb az előző eljárásnál. Ez esetben lehet hogy nem számít igazán, hogy azt zsidó fejlesztette-e ki.

Végül nagyon hasonló régi technikákat is figyelembe kell venni. Dr. F. R. S. Marshall Hall 1841-ben ezt írja könyvében betegségekről és az idegrendszer zavarai legjobb kezeléséről: "Nyomás kell az alhasra, hogy elkerüljük a rekeszizom lesüllyedését, a kézfejen keresztül erőteljesen rá kell fújni a mellkasra. Ennek hatása hasonló lesz a kilélegzéséve, a gége lezáródik, nyelőcsövi hányás következik, a falat áthelyeződik." (79. o.)

Dr. William Braithwaite és Dr. Walter Wells elmagyarázzák, hogy ezt a test előtt kell alkalmazni és nem mögötte, 1861-ben írt tanulmányukban, altesti hipochondria címmel, 872. oldal: "Dr. Marshal Hall tanácsa: Hirtelen fuldoklásnál, például ételdarabok hatására, vedd a pácienst, általában gyereket, térdeid közé, a jobb térd nyomja enyhén a gyomrot, a másik s hátat; egyik kezedet tedd a mellkasra, a másikkal mérj finom ütést a szegycsontra, az ételdarab általában ki fog lökődni, néha nagy távolságra jut el."

Úgy tűnik, nem szükségesek zsidók annak kitalálásához, hogy egy erőteljes kilélegzés segíteni fogja a légutak eltömődésének leállítását.

Helyi érzéstelenítés Alfred Einhorn fedezte föl 1806-ban? Nem! Carl Koller fedezte föl 1884-ben? Nem! A helyi érzéstelenítés története nagyon régen kezdődött. Biztosan igaz, hogy ezen két ember egyike egy vagy több "kain" orvosságot fedezett föl egy hosszú sorból (novokain, azután amylokain és benzokain, melyeket fehér kutatók fedeztek föl, és később lidokainnal helyettesítették, melynek felfedezője szintén fehér, a novokain ugyanis sok allergiás reakciót hívott elő), de nem lehet csak neki adni a dicsőséget a helyi érzéstelenítők hosszú sora miatt. A másikat, egy szemorvost, aki kokaint adott pácienseinek, szintén nem lenne egészséges bevonni a versenybe.

A helyi érzéstelenítő kábítók közül mindenki ismerte a szegfűszeget fogfájásnál vagy a mentol hatását bőrbántalmakra, amely régebb óta ismert, mint az indo-európaiak közel-keleti és indiai útjai, és ez a kettő csak néhány sok példából. Akik a zsidókat alapvetően fontos feltalálóként akarják bemutatni, ezen lovagoltak.

A novokainról még egy szót érdemes ejteni, mert a zsidó felfedezési listákon gyakran szerepel: Itt azt a játékot játsszák, hogy a legtöbb ember találkozik helyi érzéstelenítő injekciókkal, noha a novokaint már szinte sehol sem használják. Fogorvosunk lidokaint ad, nem novokaint. Mint a fenti lista mutatja, egy zsidó fölfedezett egyetlen "kain"-t egy nagyon hosszú listán, nem volt az első fölfedező, ezért azt állítani, hogy minden fogkezelésnél hálával tartozunk a zsidóknak, nagyon becstelen.

Találmányok 5

Hepatitisz B oltóanyag Barry Blumberg fedezte föl 1969-ben? Nem! Az ok természetesen, hogy zsidók nem említik a zsidó Saul Krugmant, mint feltalálót, aki egyfajta korai selejtes oltóanyagot készített úgy, hogy fertőzött szérumot fölforralt, és emiatt nem datálják vissza a fölfedezést, az az, hogy Krugman szándékosan fertőzött meg szellemileg visszamaradott gyerekeket a Willowbrook állami iskolában májgyulladással, hogy tanulmányozza a betegség hatásait. Hogy tisztázzuk, nem tesztelte rajtuk az oltóanyagot, hanem szándékosan fertőzött meg 800 gyereket. Lásd Cuenod és Gasser, "Kutatás szellemi fogyatékosokon” Orvosi etikai újság, 29. kötet, 1. szám, 2003, 19-21. oldal) Ez és a Tuskegee szifilisz tanulmány között az a különbség, hogy ez tényleg megtörtént, míg a Tuskegee eset hisztérikus fehérellenesek által felfújt értelmetlen történet.

Itt az oltóanyag szóval trükköznek. Az tényleg igaz, hogy Blumberg és csapata, melyben néhány fehér is volt, fejlesztette ki az első májgyulladás oltóanyagot a műszaki definíció szerint, mert rendkívüli szerencséjük volt és találtak egy kivételesen ritka antigént egy ausztráloid embertől, ami sehol másutt nem volt megtalálható. Sokan dolgoztak egy időben ezen az oltóanyagon, és a módszer, ahogy ma termelik az oltóanyagot, semmi köze Blumberghez, és általában a zsidókhoz, így ha soha nem élt volna zsidó a Földön, akkor is lenne ez az oltóanyagunk.

Az övé nem az első megelőző oltás volt a betegségre. A szót igeként használják a mondatban, hogy az eljárásra hivatkozzunk, nem az oltóanyag műszaki meghatározására. Az első személyek, akikhez köze van Joseph Stokes és John R. Neefe, akik kitalálták, hogy gamma globulin injekciók 1945-ben megvédték az embereket a májgyulladás ellen. Ezt használták a hetvenes évek elejéig, mert nagyon jól működött. Nem voltak zsidók. Lásd Stokes és Neefe cikkét: "A májgyulladás megelőzése és enyhítése gamma globulinnal: előzetes följegyzés" az Amerikai orvos egyesület újságjában, 127. kötet, 3. szám, 1945, 144-145 oldal.

Fontos, hogy nem oltóanyagot injekcióztak? Határozottan nem! Az oltóanyag, amit ma kapnak a betegség ellen, nem igazi oltóanyag, mert csak antigén, amely genetikailag megváltoztatott szervezetekből jön a májgyulladás vírusa helyett. Ennek ellenére oltóanyagnak nevezik, és a védelmet nyújtó injekciót védőoltásnak nevezik. Dr. Stokes gamma globulin injekciói pontosan erre a célra voltak valók. A Blumberg mítosz javaslói úgy beszélnek, mintha teljesen védtelenek lettünk volna a betegség ellen, mielőtt ő megjelent és megvédett bennünket, és szelektíven figyelmen kívül hagyták az ez ellen szóló tényeket.

Higany elemek Samuel Ruben fedezte föl 1942-ben? Nem! Az első higany elemet Charles L. Clarke alkotta meg 1884-ben, USA szabadalom #298,175.

Hűtött teherautók Isador Kitsee valamikor? Nem! Mint szinte minden zsidó feltalálási állítás esetén, a papagájoktól, akikből ezek ömlenek, szinte semmi információ nem jön. Azt sem tudják, hogy az adott személy élt-e valaha, nem is szólva arról, hogy valaha fölfedezett-e valamit, és ha igen, mikor. Kitsee 1866 körül költözött Amerikába, 1931-ben halt meg. Lásd a zsidó távirati iroda gyászjelentését a zsidó távirati iroda gyászjelentései között, 367. rész. Akkor, mivel a hűtött motorkocsi Amerikából jön, 1866 után kellett, hogy fölfedezze. Az első hűtött motorkocsi, amely mechanikus hűtést használt, 1947-ben jelent meg, így az állítás nem vonatkozhat erre. Lásd Pacific Fruit Company, #3000010, mechanikailag hűtött motorkocsi, leírása: https://www.psrm.org/trains/freight/pfe-300010/.

Ha Kitsee jég-kocsit talált volna föl, akkor az lenne a gond, hogy azt egy Wilder nevű ember fedezte fel Chicago-ban 1851-ben, sokkal Kitsee Amerikába érkezése előtt. (Forrás: Schlitz, hűtött gépkocsik vagy Refeer: A történelem mögött)

Kitsee termékeny "feltaláló" volt, ami esetében azt jelenti, hogy szorgalmasan szabadalmaztatta saját változatait mások felfedezéseinek. Mennyire tipikusan zsidó. Verziói sem alapvetőek sem jobbak nem voltak, mint az eredeti, ezért gyakorlatilag ismeretlen, kivéve szemitaimádók körében, akiket megragad szabadalmai címe és ostobán azt feltételezik, hogy ő volt ezek eredeti fölfedezője. Nem ő volt.

Injekcióstű Benjamin A. Rubin fedezte föl 1961-ben? Nem! A bőr alatti tűt Christopher Wren fedezte fel 1656-ban, sokkal 1960 előtt. Finom lúdtollat használt az orvosság intravénás befecskendezésére. Ki hiszi azt, hogy 1961 előtt nem volt injekcióstű?

Izzó fények Irving Langmuir fedezte föl 1916-ban? Nem! Az első igazi elektromos fényt (mely nagyon röviden működött) egy Humphrey Davy nevű fehér ember fedezte föl 1906-ban. Lásd Maxime Gendre cikkét: "Az elektromos fény újítások két évszázada", 2003, itt: http://www.einlightred.tue.nl/lightsources/history/light_history.pdf

Jelzőlámpa Charles Adler fedezte föl 1928-ban? Nem! Nyilvánvalóan nemcsak feketék követelik a dicsőséget ezért a találmányért, de a válasz még mindig ugyanaz: A legkorábbi elektromos jelzőlámpát Lester Farnsworth Wire alkotta meg 1912-ben Salt Lake City-ben, Utah államban, USA. Nem kért szabadalmat rá. Az első szabadalmazott James Hoge nevéhez fűződik Clevelandban 1914-ben, USA szabadalom # 1,251,666. Érdekes módon a feketék hibás igénye erre a találmányra magába foglal egy korábbi eseményt, mint a zsidók hamis követelése.

Találmányok 6

Képfelvevő készülék Charles Ginsburg fedezte föl 1956-ban? Nem! Charles Ginsburg, újfent, csak egy csoportot vezetett az Ampex vállalatnál, amely a gyakorlatban jobban használható képfelvevő készüléket fejlesztett. Mint szokták, zsidók megint maguknak akarják az érdemet. Minden esetre, az első képfelvevő készüléket 1951-ben mutatta be a Bing Crosby Enterprises vállalat. Lásd a cikket: "Képfölvétel szalagra egy film nélküli kamerával" a New York Times, 1951 november 12-én, 21. oldal.

A "gyakorlatban használható" kifejezésre visszatérve lássuk meg a férget az Ampex gép leírásában: 50.000$-ba került olyan időben, mikor 10 ezer dollár volt egy jól használható ház ára.

Kézi adó-vevő Al Gross fedezte föl 1941-ben? Nem! A kézi adó-vevőt Donald Hings fedezte föl 1937-ben, kanadai szabadalom #466,457. Gross csak hallott Hings tervezéséről és elhatározta, hogy megtervezi saját változatát.

Kúpos csapágy Henry Timkin fedezte föl 1898-ban? Nem! Az eredeti kúpos csapágyat 1895-ben fedezte föl John Lincoln Scott. USA szabadalom #552,008.

Léghajó David Schwartz fedezte föl 1885-ben? Nem! A léghajó elvét Jean Baptiste Marie Meusnier fedezte föl 1783-ban. Anne-Jean Robert és fivére Nicolas-Louis Robert átrepülték az angol csatornát egy Meusnier elve alapján épített léghajóval, melyet Jacque Charles-sel építettek 1785-ben. Mind a négy személy francia volt, nem voltak zsidók. Lásd C. Truesdell cikkét: "Jean-Baptiste-Marie Charles Meusnier de la place (1754–1793): történelmi följegyzés" a Meccanica c. folyóiratban, 31. kötet, 5. szám, 1996, 607-610 oldal.

Lézer Theodore Maiman fedezte föl 1960-ban? Nem! Gordon Gould (USA szabadalom #4,053,845) nevéhez fűződhet a dicsőség. A gond az, hogy a fenti szabadalmat évekkel később adták ki, sok éves jogi harc után Gould volt tanárával, Charles H. Townessel, aki szabadalma #2,929,922, 1960 március 22-i dátummal, két hónappal azelőtt, hogy Maiman lézere létrejött. Gould először 1959-ben adta be szabadalmi igényét, ami később volt, mint Townesé, de azzal érvelt Townessel szemben, hogy ő gondolt rá először, de nem cselekedett. Egy állítólag azelőtt írt jegyzetfüzet segítségével, melyet egy nagyon közeli barátja igazolt közjegyző előtt, mohó vállalatával néhány hitvány ügyvéddel végül megnyerte a pert. Maiman első lézer szabadalma (#3,353,115) nem jelent meg 1961 előtt.

Townes, aki évekkel azelőtt a mézert is fölfedezte, és az első lépéseket tette a lézer megalkotásánál, nem zsidó. A felfedezési szabadalmakhoz nem kell működő példány, Maimannak még ötlete sem volt, amíg meg nem látta 1958-ban Townes cikkét egy tudományos folyóiratban. Talán ha Townes terve nem működött volna, az érv lenne Maiman felfedezői volta mellett, de Townes terve jól működött.

Gouldról néhány forrás azt mondja, zsidó, mások azt, hogy nem az. Biztos, hogy zsidóként működik. Esete sok szempontból fordulópont a szabadalmi elsőbbségek történetében, mert mielőtt ügyvédei keresztülbokszolták ügyét, megmutatván, hogy ha te valósítottad meg először, de túl buta voltál annak szabadalmasításához, egy jegyzetfüzet, melyet legjobb barátod igazol, csak azt eredményezi, hogy a bíróságon kinevessenek.

A lézer fölfedezője nyilvánvalóan Townes, függetlenül attól, hogy Gould zsidó-e.

LP lemezek Peter Carl Goldmark fedezte föl 1948-ban? Nem! Magát a lemezjátszót Thomas Edison fedezte föl 1880-ban, US szabadalom száma #227,679. az első LP lemezt a Western Electric fejlesztette ki 1926-ban. Az RCA-nál dolgozó Victor mutatta be az első 33 1/3 hosszú LP lemezt 1931-ben. Lásd Bachman "Az LP és az egyszerű lemez" a hangmérnöki társaság újságában, 5. kötet, 10/11 szám, 1977, 821-823 oldal. Mindez nyilvánvalóan 1948 előtt történt.

Mágneses adattárolás Jacob Rabinow fedezte föl 1954-ben? Nem! Az első mágneses adattárolási rendszert Valdemar Poulsen dán mérnök fejlesztette ki 1900-ban, USA szabadalom #661,619. Az első mágneses fölvevő szalagot a német Fritz Pfleumer alkotta meg 1929-ben. Készülékének hangfölvételre és visszaadásra #2,247,847 az USA szabadalmi száma 1941-ből.

Mikrofon Emile Berliner fedezte föl 1877-ben? Nem! A szemitaszeretők megpróbálják Berlinnek adni a dicsőséget a szénmikrofonért, amely az első jó minőségű működő mikrofon volt, érveik különösen érvénytelenek, mivel Berliner sem elsőként, sem másodikként nem fedezte azt föl, és szabadalom-pere volt Thomas Edisonnal, melyet elvesztett. Azaz ő, egy zsidó, perelt elsőbbségért egy régi találmány miatt, és a bíróság a tényekre támaszkodott és nem a politikai korrektségre, és megállapította, hogy Edison nyert az ügyben.

A tényleges első fölfedező az angol David Edward Hughes volt, aki a mikrofon nevet is megalkotta, akit eredetileg nem érdekelt ötlete szabadalmasítása, és sok nézőnek mutatta be azt évekkel a szabadalmasítás előtt. Lásd "Gyászjelentés: David Hughes" az Electrician folyóiratban, kiadva Londonban 1900-ban, 457-8. oldal

Tehát sem a szabadalmat illetően, sem időrendben nem fedezte fel zsidó a mikrofont.

Mikroprocesszor Stanley Mazor fedezte föl 1971-ben? Nem! Mazor tagja volt a csapatnak, amely az Intel 4004-et tervezte, de a csoport vezető tervezői Federico Faggin és Ted Hoff voltak, Faffin csinálta a szilikon tervezést, Hoff pedig a csip architektúráját tervezte. Sok forrás, köztük a wikipédia is, még csak nem is említik Mazort a tervezőcsoport tagjaként a csip tárgyalásánál, noha neve harmadik a szabadalom listáján (U.S.A. szabadalom #3,821,715).

Mobiltelefon Martin Cooper fedezte föl 1973-ban? Nem! Ez megint olyan eset, melyben egy zsidó csoportvezetőt ruháznak föl őt nem megillető jogokkal. Ebben van egy komplikáció, amennyiben a drót nélküli fejlesztése majdnem a huszadik század elejére megy vissza, és abban egy zsidó sem vett részt még vezetőként sem.

AT&T már 1947-ben ajánlott hordozható telefon szolgálatot, de ebben egy operátor volt a két fél közé kapcsolva. Emiatt furcsa, hogy miért tüntetnek ki valakit, mert 1973-ban állítólag fölfedezte a mobil telefont. Valójában, szemben a zsidó állításokkal, hogy Cooper fedezte föl a mobiltelefont 1973-ban, azt valójában 27 évvel korábban fedezték föl.

Egy Douglas Ring nevű fehér ember javasolta 1947-ben, hogy az egész országot kössék össze egy hatszögű cellákból álló hálóval, ahol mindegyik közepében egy telefontorony áll, hogy mindenki beszélgethessen mindenkivel. Ő és Rae Young, egy másik fehér ember fejlesztették ki ezt a technológiát a Bell Labs számára. Cooper csoportja fejezte be elsőként a mobiltelefon kifejlesztését, nagyon szoros versenyben több, ugyanezt a célt kitűző csoporttal. A fejlesztés fehér emberek által kifejlesztett hálót használt jóval azelőtt. Nagyobb méretű mobiltelefonok már léteztek autókban és hordozható dobozokban jóval 1973 előtt. Lásd: "1946: Első mobiltelefon hívás" az AT&T laboratórium technológiai időképén: http://www.corp.att.com/attlabs/repu.../46mobile.html.

Találmányok 7

Nukleáris láncreakció Szilárd Leó fedezte föl 1936-ban? Nem! Szilárd Leó nukleáris láncreakció-elve működésképtelen volt, mert nem értette meg helyesen a dolgot. Szabadalmaztatott egy elvet, mely szerint a nukleáris láncreakció során fény és neutront adó izotópok valahogy kölcsönösen izgatják egymást. Ez a gondolat alapvetően téves, minden kísérlet ennek alkalmazására csütörtököt mondott és fog mindig is mondani.

Az első nukleáris láncreakciót a nemzsidó Enrico Fermi valósította meg 1942-ben. Nehéz izotópokat tett ki neutron-generáló hasításnak. Lásd Fermi munkáját: "Az első láncreakciós halom kifejlesztése" az amerikai filozófiai társaság folyóiratában, 1946, 20-24 oldal.

Valamit szabadalommal védni, ami nem működik és amit nem értesz, nem ad neked jogot valamire, ami működik, és amire te nem is gondoltál. Gondoljuk meg, mi a logikai elv az elsőbbség kiadásánál: egy működő változat első megalkotása. Ha ezt Szilárdnak adnánk, akinek nem volt fogalma sem arról, hogy hogyan kell megcsinálni, akkor akár Nyikoláj Szemenov orosz kutatónak is adhatjuk, aki 1928-ban alkotta meg a láncreakciók elvét. Lásd Peter Krehl könyvét: A rövidhullámok története, robbanások és hatások, kiadó: Springer, tudomány és üzlet kiadó, 2008. Szemenov nem volt zsidó.

Nukleáris mágneses rezonancia és mágneses rezonanciás képalkotás Isidor Isaac Rabi fedezte föl 1938-ban? Nem! A nukleáris mágneses rezonancia (NMR) a mai szóhasználattal vegyi analitikai és képalkotó eljárás, és majdnem semmi köze az eredeti kutatásokhoz. Rabinak annyi erővel lehetne adni az érdemet megalkotásában, amennyiben az abakusz megalkotóját tekintjük a modern elektronikus számítógépek megalkotójának, még ha az elv valóban rokon is.

A nukleáris mágneses rezonanciát 1946-ban fedezte föl egy Edward Purcell nevű fehér ember. Lásd "Rezonancia abszorpciója nukleáris mágneses momentumokban szilárd testekben" a fizikai szemlében, 69. kötet, 1946, 37. oldal. Ez a cikk azt mondja, hogy Purcell és kollégái sikeresen figyeltek meg egy jelenséget, melyet elméletben már megjósoltak. Ki hozta létre az elméletet? Rabi? Nem. Egy zsidó? Nem. Egy C. J. Görter nevű fehér ember, aki két évvel Rabi előtt tette közszemlére ötletét: Fizika, 3. kötet, 1936, 995. oldal.

Összeadógép Abraham Stern fedezte föl 1812-ben? Nem! Blaise Pascal és Wilhelm Schickard csak egy csöppet előzték meg: az övék 1642-ben készült el. A következő a fokozatos számológép volt, melyet Gottfried Wilhelm Leibniz 1694-ban alkotott meg. Lásd Nicole Ketelaar cikkét: "Pascal számológépe" az AIMe folyóiratban, 2. kötet, 2001, 3-5 oldal, valamint Robert Soare "Számítás és rekurzió" a szimbolikus logika jelentésében, 2. kötet, 3. szám, 1996, 284-321 oldal.

Paralízis elleni védőoltás Jonas Salk fedezte föl 1955-ben? Nem! Az első sikeres paralízis elleni oltást emberek számára egy Dr. Howard Howe nevű fehér ember a Johns Hopkin egyetemről alkotta meg.Ezt az 1952-ben íródott újságcikkek igazolják, köztük a The Day of New London, Connecticut cikke. A történet szerint: "megölt paralízis vírus használatával készült vakcinát használva dr. Howe kitalálta, hogy ennek hatására a gyerekek antitesteket képeznek a vírus ellen. Ma mutatta be eredményeit az amerikai nyilvános egészség nevű szervezet évi gyűlésén Clevelandban."

Akkor miért kapja dr. Salk állandóan a dicsőítést? Dr. Howe hangsúlyozta, hogy további vizsgálatok szükségesek a vakcina széleskörű forgalomba hozatal előtt a biztonság kedvéért. Salk viszont híressé akart válni, és kevésbé volt óvatos vakcinája forgalomba hozatalánál. Ezt azt eredményezte, hogy egy hibás sorozattal gyerekek ezreit oltották be, akik paralízist kaptak és tizenegy közülük meghalt. Salk barátainak meg kellene ezt is említeni, mielőtt dicsőítik nevét.

Pestis elleni védőoltás Waldemar Haffkine fedezte föl 1897-ben? Nem! Először is, valójában nincs védőoltás a pestis ellen, így megkérdezhetnénk, ki fedezte föl az első önjavító repülőt, noha nincs ilyen. Az oltást amelyről szó van, régen eltávolították a használtak közül, mert általában hatástalan volt, viszont gyakran okozott súlyos gyulladást. Hogy tisztázzuk, ez az oltás azért nem használatos, mert nem működik. Egy nem működő találmány még mindig találmány?

Haffkine messze nem az egyetlen olyan kutató, aki Pasteur módszerét próbálta használni a pestis elleni oltásra. A különbség csak annyi, hogy a többiek (szó szerint tucatjával voltak ilyenek) elég becsületesek voltak bevallani, hogy próbálkozásaik sikertelenek voltak. Haffkine időközben még tovább ment, és azt állította, védőoltást ad embereknek, akik azután meghaltak, ha tényleg elkapták a betegséget. Elmondták nekik a kockázatokat?

Túlélési arányát mesterségesen azzal növelték, hogy a sikertörténetek hősei egyszerűen olyan emberek voltak, akik soha nem kerültek kapcsolatba a betegséggel, és ez leleplezi az utólagos csalások veszélyét az orvostudományban: Föltenni, hogy csak azért nem haltak meg, mert az oltás megmentette őket, hibás okoskodás. A középkorban Európa kétharmada túlélte a pestist, nem azért, mert immunisok voltak ellene,hanem azért, mert szerencsére legtöbbjüket nem érte el a betegség.

Ez nem Haffkine fő hibája. 1902-ben megvádolták, hogy tizenkilenc indiai falusi ember borzalmas halált halt tetanuszban, miután Dr. Haffkine beoltotta őket ellene. A halálesetekkel végül egyik asszisztensét vádolták meg, ami azt mutatja, hogyha egy zsidónak munkatársai vannak, azok sikerekért nem kapnak kitüntetést, de a hibákért őket büntetik.

Pestis ellen az első oltóanyagot (valójában mindmáig nincs ilyen) 1985-ben fedezte föl két francia fehér ember, Alexandre Yersin és Paul-Louis Simond. Yersin fedezte föl, hogy a pestis patkányok bolháin át terjed, és okozója egy baktérium. Lásd például Barbara Hawgood cikkét: "Alexandre Yersin (1863–1943): a pestisbacilus fölfedezője, fölfedező és agronómus." az orvosi életrajzok újságjában, 16. kötet, 3. szám (2008).

Antiszérum injekciójuknak kb. ugyanolyan hatása volt, mint Haffkine vakcinájának - ötven százalék jó napokon, ami azt jelenti, hogy az övék hatásosabb volt, mert csak olyan emberekre alkalmazták, akik meg voltak fertőzve, ás nem olyanokra, akik esetleg később fertőződnek meg, vagy nem fertőződnek meg. De ez sem túl hatásos szer.

Az egyszerű igazság még ma is az, hogy nem nagyok az esélyei, ha pestist kap, amely mindmáig létezik, mert még senki sem fedezett föl olyan gyógyászati eljárást, amely megelőzné vagy kezelné a pestist. Még ma is várunk az első igazi pestis oltószerre, így amíg valaki ezt fölfedezi, úgy gondolom, nem túl nagy kérés, hogy ne dicsőítsünk zsidókat olyan dolgokért, melyek még nem léteznek.

Prozac- depresszió elleni gyógyszer Klaus Schmiegel fedezte föl 1982-ben? Nem! Noha szeretnék zsidót felelőssé tenni ennek a förtelmes szernek a felfedezéséért, a felelősek két ázsiai és három fehér ember: David T. Wong, Jong S. Horng, Frank P. Bymaster, Kenneth L. Hauser, Bryan B. Molloy. Ők vették észre 1974-ben a szer szerotinin-hez kapcsolódó hatását: "A szerotinin-fölvétel szelektív gátlója: Lilly 110140, 3-(p-trifluoromethylphenoxy)-N-methyl-3-phenylpropylamine", kinyomtatva a Life sciences újságban, 15. kötet, 3. szám, 1974, 471-479 oldal.

Rádiós üzenőkészülék Al Gross fedezte föl 1949-ben? Nem! Az első működő rádiós üzenőkészüléket a detroiti rendőrség használta 1921-ben, hogy üzeneteket küldjön a járőröző kocsiknak. A szemitofilek úgy vélik, ez nem számít, mert a nyilvánosság számára nem állt rendelkezésre, de Gross rendszere sem volt hozzáférhető. (Kettős mérleg!) Az általánosan elérhető rádiós üzenőkészüléket a Multitone Electronics vállalat alkotta meg 1956-ban. Lásd Donnely Part és társai, "A rádiós üzenési technológia elutasítása", Dartmouth College, http://faculty.tuck.dartmouth.edu/im...ner/Pagers.pdf.

Találmányok 8

Rozsdamentes acél Benno Strauss fedezte föl 1912-ben? Nem! Úgy tűnik, mindenki megkísérli megszerezni a dicsőséget a rozsdamentes acél föltalálásáért. A legelső ma ismert rozsdamentes acélt modern meghatározás alapján a francia Brustlein, aki nem zsidó alkotta meg 1875-ben. Noha nem nevezte úgy, világosan értette a kapcsolatot a króm, szén és a korrózió elleni ellenállóképesség között. Az egyetlen lehetséges érv Brustlein ellen, noha három évvel azelőtt két angol szabadalmat jelentett be Angliában egy korrózió-álló krómot tartalmazó acélra, melyet inkább véletlenül találtak meg, mint rendszeres kutatással, és wolframot adtak hozzá a magas széntartalom elérésére.

Sok más nem-zsidó dolgozott azelőtt sokféle rozsdamentes acélon, mielőtt Benno Strauss és nemzsidó partnerei szabadalmaztatták saját változatukat, a legfontosabb közülük Leon Gillet volt 1904-ben, aki leírta az összetételt és annak nagyon hasznos formulázását. Miért nem veszik figyelembe ezeket az embereket?

Sok forrás idézi Harry Brearleyt a rozsdamentes acél felfedezőjeként, aki egy magas krómtartalmú, alacsony széntartalmú, korrózióálló acélt fejlesztett ki 1913-ban, ő volt a Martin-féle verzió kifejlesztője, az acél erős volt, keményíthető és hőkezelhető. Ha van rozsdamentes kése, övé a végső érdem. Nem volt zsidó.

Azóta sok szabadalmat adtak ki újfajta rozsdamentes acélokra. Egy következtetés levonható: Zsidók nélkül is lenne rozsdamentes acélunk, mert nem zsidók fejlesztették ki.

Találmányok 9

Rugalmas szívószál Joe Friedman fedezte föl 1937-ben? Nem! Ez a fölfedezés tényleg túl bugyuta, hogy foglalkozzunk vele, de a zsidók folyamatosan fölhozzák, hogy nélkülük nem lenne rugalmas szívószálunk - az Isten szerelmére! A rugalmas összehajtható "ivó cső" ötlete 1909-re megy vissza, J. L. Clarke USA szabadalmára, száma #942,306. Nem ugyanazt a mechanizmust használja, de ugyanaz a célja.

Harold Pye mutatta be az összefont rugalmas csöveket 1936-ban, USA szabadalom #2,054,024, és perelhette volna Fredmant, aki sajnos még bugyuta szalmaszálai újdonságából próbált megélni egy évtizeddel később. Pye nem perelt, részben biztosan azért, mert nem volt zsidó.

Valóban, az ötlet, hogy nem lenne rugalmas szívószálunk zsidók nélkül (vagy egyáltalán törődnénk vele, ha nem lenne), nevetséges.

Sajtos sütemény Zsidó bevándorlók fejlesztették ki az Egyesült Államokban az 1920-as években? Nem! A sajtos süteményt már a régi Görögországban is ismerték. Egy Aegimus nevű orvos írta le, aki úgy beszélt róla, mint egy már szokásos és kidolgozott termékről.

Scotchguard folttisztító Sam Smith fedezte föl 1971-ben? Nem! Patsy O'Connell Sherman, az elsősorban elismert felfedező, USA szabadalom száma #3,574,791, nem zsidó. A 3M vállalatnál a fluorkémiai kutatásnál abban az időben, mikor megalkotta a vegyületet, melynek neve Scotchguard lett, volt egy zsidó kollégája, akinek a neve Sam Smith volt. Érdekes, hogy zsidók mindig kihagyják a fő személyt, és azt mondják nekünk, a zsidók alapvetően fontosak voltak az eljárásnál, és nélkülük nem lenne Scotchguard.

Színes fényképezés Leopold Mannes fedezte föl 1917-ben? Nem! Az első színes fényképeket Edmund Becquerel francia orvos készítette 1848-ban. A saját maga kifejlesztette módszert használta egy prizma spektrumának fényképezésére, és eredményeit egy cikkben adta közre: "image photographique colorée du spectre solaire" a Comptes Rendus c. újságban, 26. kötet, 181–183 oldal.

Színes TV David Sarnoff fedezte föl in 1953-ban? Nem! Mint mások utaltak rá, David Sarnoff nem volt fölfedező, hanem csupán egy vállalati vezető, akihez RCA felfedezők jelentettek, ezek közül a legfontosabb egy fehér ember, akinek a neve George Harold Brown, akinek nyolcvan szabadalma van, míg Sarnoffnak egy sincs. Magát a háromszínű képcsövet egy Hunter Goodrich nevű fehér ember alkotta meg, ez tette a színes TV-t lehetővé. Az US szabvány száma # 2,677,779.

Szívritmus-szabályozó Paul Zoll fedezte föl 1952-ben? Nem! A szívritmus-szabályozót Dr. Mark Lidwell és Edgar H. Booth fedezték föl 1926-ban. Lásd az ügy megbeszélését McVenes, Stokes és Stokes cikkében: "Beültethető szívet elektromosan stimuláló készülékek", a beültethető ideg protézisekben, 1. szám, 2009, 221-251 oldal.

Távirányítás Robert Adler fedezte föl 1950? Nem! A távirányítást a szerb zseni, Nikola Tesla fedezte föl 1898-ban, USA szabadalom #613,809.

Telefon Johann Philipp Reis fedezte föl 1860-ban? Nem! Az első elektromos telefont az olasz fölfedező Antonio Santi Giuseppe Meucci alkotta meg 1857-ben. Lásd Basilio Catania cikkét: "Antonio Meucci: Telefonpionír" a Tudomány, technológia és társadalom c. folyóiratban, 21. kötet, 1. szám 2001-ben, 55-76 oldal. Meg kell jegyeznünk, hogy sem Meucci, sem Reis telefonja nem működött különösen jól, és nem kellene számításba venni őket. Az első működő szabadalmazott telefont Alexander Graham Bell fedezte föl. Zsidók ezt figyelmen kívül hagyják, és ezzel egy időben Meucci föltalálását is, mivel Bell és Meucci nem voltak zsidók.

Találmányok 10

Termit gyújtóbomba Hans Goldschmidt fedezte föl 1895-ben? Nem! Biztosan Goldschmidt adta neki a termit nevet, melyet ma mindenki használ, és sok pénzt szerzett annak eladásával ipari hegesztésre, de magát az eljárást egy Claude Vautin nevű angol vegyész fedezte föl korábban, aki az alumíniumpor abbeli képességét vizsgálta, hogy sok oxidot meg tud semmisíteni, a vasat beleértve, olyan vadul, hogy az edény, melyben meggyújtják is elég:

"A finoman őrölt alumíniumpor vonzódása oxigénhez, kénhez, klórhoz, stb... akkora, hogy használják arra, hogy segítségével csökkentsük a fémek oxid, szulfid és klorid tartalmát. Ez sok lve ismert, és tudását általában Frederick Wohler érdemének tartják. 1894 táján Claude Vautin kitalálta, hogy ha porrá őrölt alumíniumot ilyen részekkel vegyítjük és meggyújtjuk, az alumínium gyors oxidációja miatt hatalmas mennyiségű hő fejlődik... A már elvégzett kísérletekből profitálva Dr. Hans Goldschmidt Németországban, Essenben fölfedezett egy módszert őrölt alumínium és vasoxid együttes égetésére... (Amerikai gépész, 50. kötet, McGraw-Hill, 1919, 243. o.)

Goldschmidt biztosan nem fedezte föl ezt a vegyi viselkedést. Mint fentebb említettük, azt volt valódi érdeme, hogy gyújtást használt és úgy állította össze a keveréket, hogy hogy nem kellett előre fűteni a kazánban. A gyújtást sem ő fedezte föl; csupán kiválasztotta a korban ismert egyik gyújtási módszert.

A termit nagyon egyszerű fölfedezés (rozsda plusz alumíniumpor), melyet elkerülhetetlenül követett az alumínium nagyobb rendelkezésre állása, miután egy fehér ember egy sokkal jobb eljárást talált annak finomítására. Egyáltalán nem kérdéses, hogy akkor is lenne termitünk, ha Hans Goldschmidt soha nem élt volna. Úgy gondolom, hálával tartoznunk neki a találó névért.

Ultrahangos diagnosztika Robert Rines fedezte föl 1970-ben? Nem! Ez a lista egyik legviccesebb hibája. Rines életének 37 évét töltötte Loch Ness kutatásával, "Nessie" után kutatva. 1970-ben ultrahangot használt. Nem fedezte föl.

Az ultrahangot Paul Langevin, Constantin Chilowsky és Robert Boyle fedezték föl 1916-ban. Sásd Ainslie könyvét az ultrahangos teljesítmény modellezésről, melyet a Springer kiadó adott ki 2010-ben, 10. oldal. Chilowsky és Langevin szabadalma Franciaországban született, száma 502,913. Nem voltak zsidók.

Üvegszálas adatátvitel Heinrich Lamm fedezte föl 1930-ban? Nem! Időbe telt annak kitalálása, hogy melyik zsidót dicsőítik itt és pontosan miért, mert az állítások csupán “üvegszálas optikáról” szólnak. Ez gyakori eset. A "zsidó felfedezések" listája nem tartalmaz neveket, dátumokat, gyakran világos állításokat sem; csak fölsorolnak pár ismert szót és hozzáfűzik, hogy a világ hálával tartozik a zsidóknak az elv és minden azzal kapcsolatos dolog miatt.

Az első üvegszálat Charles Vernon Boys készítette 1887-ben, de ő nem optikai jelátvitelre készítette. Ezt nagyobb üvegrudak tették lehetővé, a fejlesztők Dr. Roth és Dr. Reuss Bécsben, akik testüregek vizsgálatán dolgoztak. Az üvegszálas adatátvitelt először Henry Saint-Rene francia tudós vitelezte ki 1898-ben. Az első szabadalmat a skót mérnök, John Logie Baird nyújtotta be 1926-ban, Brit szabadalomszám #285,738.

Váltóáram Charles Steinmetz fedezte föl 1893-ban? Nem! Az első AC generátort Hippolyte Pixii francia gépész hozta létre 1832-ben Michael Faraday tervei alapján. Lásd például Eichard Parsons cikkét: "Electrical stimulation of the facial nerve"/"Az arcideg elektromos stimulálása" a The Laryngoscope folyóiratban, 76. kötet, 3. szám, 1966, 391-406 oldal.

Vese dialízis Willem Johan Kolff fedezte föl 1943-ban? Igen! Lehet próbálni, de egyetlen forrás sem igazolja, hogy zsidó lenne, csúf orrától eltekintve. Emiatt föltételezhető, hogy rá gondolnak, és nem valaki másra, mert hasonlóan nehéz hasonló nevet találni, mely illene az állításhoz. A "zsidó fejlesztések" listája egyszerűen föltételezik, hogy zsidó fejlesztette ki a dialízisgépet, anélkül, hogy azonosítanák a személyt vagy a feltalálás évét. Úgy gondolom, zsidóbarátok vagy zsidónak vélik németellenes beállítottsága miatt a II. vh során, vagy azért próbálják neki adni a feltalálás dicsőségét, mert zsidóknak is segített a találmány az idők folyamán. Mindkét esetben tévednek.

Videoszalag Charles Ginsburg fedezte föl 1950-ben? Nem! Mint már megbeszéltük, Fritz Pfleumer alkotta meg az első mágneses szalagot 1929-ben. Ennek a mágnesszalagnak videó felvételére való alkalmazása elég nyilvánvaló lépés, furcsálljuk, miért adjuk ezután valakinek a dicsőséget a videó-szalag föltalálásáért. Ez nem más, mint a hangrögzítő szalag. A trükk abban áll, hogy a videó adatok rögzítéséhez sokkal több adatot kell egy időtartam alatt rögzíteni, mint a hang rögzítésénél. Az első ismert személy, aki ezt megoldotta, Jack Mullin volt 1947-ben. Lásd Hammar cikkét: "Jack Mullin: az ember és gépei" a hangmérnökségi társaság újságjában, 37. kötet, 6. szám, 1989, 490-512 oldal.

Néhányan Charles Ginsburgnak próbálják adni a dicsőséget a felfedezésben, mert ő volt a csoportvezetője egy csoportnak, (melynek egy nagyon értelmes tagja is volt, Ray Dolby,) amely olyan rendszert fejlesztett ki, ahol a szalag lassan mozgott, a lejátszó fej viszont gyorsan, röviddel azután, hogy Mullin megoldása nyilvános lett.

Virtuális valóság Stanley Weinbaum fedezte föl 1935-ben? Nem! Legalábbis nem fedezte föl, kivéve, ha olyan ötleteket is számon tartunk, melyek szerint valaki nem képes valamit másként megvalósítani, mint csoda segítségével. Weinbaum csak író volt, nem föltaláló.

A virtuális valóságot Thomas A. Furness III fedezte föl 1966-ban, amikor vizuális repülésszimulátort tervezett a légierő számára. Lásd HITLab emberek: Thomas A. Furness III.

Víz klórozása Abel Wolman fedezte föl 1922-ben? Nem! Wolman csak egy mérnök volt a Marylandi önkormányzat egészségügyi osztályán. A városi vizet először Maidstone-ban, Angliában klórozták 1897-ben, a személy, aki bevezette, German Sims Woodhead volt. Lásd Ritchie, Boycott, és Dean cikkét: “German Sims Woodhead. KBE, MD, LL. D. Született 1955 április 28-án, – meghalt 1921, december 29-én” a patológia és bakteorológia újságban, 25. kötet, 1, szám, 1922, 118-137 oldal.

Források

Lásd még