Zsidó keresztdöntők

A hu-Rightpedia wikiből
A bűncselekmény színhelye

Keresztdöntés és tárgyalás

Öt magyarul beszélő, budapesti zsidó gimnazista, az elkövetés időpontjában fiatalkorú J. Dávid*, P. Krisztián*, s a fiatal felnőttkorú Léderer Gábor (több forrás szerint Léderer Pál újságíró fia), Zamaróczy Ádám és Nagy Dániel 2000. november 1-jén elhatározták, hogy ledöntik a Felvonulási téri fakereszt emlékművet, amit a tárgyaláson azzal magyaráztak, hogy nem tetszett nekik, csúnya volt. Tettüket már napokkal előtte eltervezték, s megállapodtak, hogy a – saját szavukkal élve – „keresztelést” mindenszentekkor, a november 1-jei tanítási szünet alatt követik el. Aznap éjszaka egyikük helyszínhez közeli lakásában gyülekeztek, a feladatokat pedig elosztották egymás között. Az elsőrendű vádlott J. Dávid, miután egyórás fűrészeléssel ledöntötték a keresztet, mely nagy robajjal eldőlt, piros filctollal a talapzatra rajzolt egy vörös csillagot, és a Budapesti Felszabadítási Front feliratot, majd mindannyian elszaladtak.

Barbár és brutális tettnek nevezte az 1950-ben lerombolt budapesti Regnum Marianum templom helyén álló fakereszt ledöntését Spányi Antal, Esztergom-budapesti Főegyházmegye katolikus püspöke. A püspök megdöbbenését fejezte ki a történtek hallatán és azt mondta, hogy az esetet semmiképp sem lehet szó nélkül hagyni. "Vannak szent dolgok, amelyeket kölcsönösen meg kell becsülni. Ilyenek a vallási jelképek is" - mondta.

Az ügyész indítványával ellentétben a cionista sugalmazású elsőfokú bíróság nem látta indokoltnak, hogy garázdaság és önkényuralmi jelkép használatáért is elítéljék az öt zsidót, amiért akár 4 évet is kaphattak volna. Így rongálás vétségéért szabtak ki rájuk húsz, illetve egyiküknél tizenkét nap közmunkát.

Ennek némileg ellentmond a negyedrendű Zamaróczy Ádám nyomozati vallomása, amelyben – ahogy a bíró fogalmazott – "Éljen Rákosi!" szintű párbeszédet folytatott a kihallgatást végző rendőrrel. Ezalatt Zamaróczy a rendőrnek elmondta, hogy a Budapesti Felszabadító Gárda valóban létező, komoly ideológiai alapon szerveződő kommunista szervezet. A bíró még utalt Zamaróczy nyomozati vallomásának azon momentumára, amelyben a nyomozónak kifejti: azért döntötték le a keresztet, mert az emlékhelyen keresztény ünnepségeket szoktak rendezni, s ezeket a "másképp gondolkodó" (értsd: magyar - a szerk.) embereket akarták felháborítani.

Nagy Dániel a bíróság előtt kijelentette: a kereszt ledöntésének ötlete Léderer Gábortól származik, aki tervük megvalósításához egy fűrészt is magával hozott.

Léderer Gábor nem értett egyet barátja vallomásával. Állítása szerint nem ő találta ki, hogy távolítsák el a nekik nem tetsző keresztet, és a fűrész is "csak úgy" volt nála. A véletlen baljós összejátszása, hogy nem a táskájában lévő zoknit vagy pulóvert használták a kereszt ledöntésére, hanem a fűrészt - fogalmazott. A harmadrendű vádlott azt is tagadta, hogy őrszemként volt jelen a tett helyszínén, így nem tartja magát bűnösnek. Ezt a véleményét a bíróság nem osztotta, és bűnsegéd minőségében szabta ki rá az ítéletet.

A tárgyaláson egyébként a terem zsúfolásig megtelt berzsenyis gimnazistákkal és a fiúk számos zsidó hozzátartozóival.

Mivel a ténymegállapítás során a vádlottak ellentmondóan nyilatkoztak arról, hogy milyen szándékkal indultak akkor éjszaka a kereszthez, ezért a bíróság több alkalommal is szembesítést rendelt el. Míg az egyik vádlott, Léderer Gábor (másik nevén Léderer Sándor) azt állította, hogy nem tudta, miért mennek a kereszthez, és azt sem tudta minek kellett az általa hozott fűrész, a többiek viszont egybehangzóan azt állították, hogy előre megbeszélték, hogy lefűrészelik az egykori fogadalmi templom helyén álló fakeresztet. A szembesítések nem vezettek eredményre, sőt Léderer Gábor néha olyan dolgokat is állított magáról, ami többször is nevetést eredményezett a teremben.

Az okozott százhúszezer forintos anyagi kárt természetesen azonnal meg tudták téríteni a zsidó fiatalok.

Másodfokú tárgyalás

2002-ben az elsőfokú bíróság ítéletét jelentősen megváltoztatva, garázdaságban és az elsőrendű vádlott esetében tiltott önkényuralmi jelkép használatában találta bűnösnek a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság az öt fiatalt.

A másodfokú bíróság indoklásában elmondta: az elsőfokú bíróság tévedett, amikor teljes egészében elfogadta a nem túl szavahihető vádlottak verzióját, miszerint tettük csak fiatalos hecc volt. A bíróság szerint a gimnazisták igenis polgárt akartak pukkasztani, cselekedetüket megszervezték, egységesen végezték el, s vállalták azt.

A fiatalok védői az ítélet előtti perbeszédükben hangsúlyozták: tettük lázadás volt csupán, fiatalos bátorságpróba. A vörös csillag felrajzolása mögött pedig nem volt politikai szándék. A fiatalok hangsúlyozták: nem baloldaliságukat akarták demonstrálni tettükkel.

J. Dávidot húsz hónap, P. Krisztiánt nyolc hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre, míg a többieket egységesen tíz hónap börtönbüntetésre ítélték, ám mindegyikük büntetését két évre felfüggesztették. Nagyot változott az igazságszolgáltatás 1945, azaz a cionista megszállás óta, amikor nemegyszer még azonnal kivégezték az effajta hazaárulókat, fajra, nemre, korra és felvett vallásra való tekintet nélkül - leggyakrabban a keresztdöntőkhöz hasonló zsidókat.

A bíró J. Dávid védekezésére utalva megjegyezte: „a fiatalkorúnak kell úgy viselkednie, hogy húga felnézzen rá, s nem a bíróságnak kell olyan ítéletet hoznia, hogy a családjának ne kelljen szégyenkeznie.”

Berzsenyi-idézet

Sokan nem tudják, hogy ama budapesti gimnázium névadója, melyben a fiatal delikvensek tanultak, miképpen is nyilatkozott a zsidókról. Az alábbi idézetek Berzsenyi Dánieltől származnak:

"Tisztelet, becsület a becsületes zsidóknak; de meg kell vallani, hogy a szegény falusi zsidók többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat, a nép között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst árultatni csupa veszedelem; mert így éppen alkalmat adunk nekik az orgazdaságra, s lehet félni hogy így azok naprul napra szorosabb szövetségbe keveredvén zsiványainkkal azokat még oly rablásra is vezetik, milyenrül azok gondolkodni sem tudtak volna, melyre pedig nálunk már vagynak is példák."

"Való ugyan, hogy kereskedésünk körülményei nem igen kedvezők; de nem is azt akarom én mondani, hogy angolok legyünk, elég volna nekünk, ha egyszer csak azt tehetnénk is, hogy ne lennénk egészen a zsidók zsebjében..." ("A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairúl")

  • Több, mint valószínű, hogy az illető teljes neve Jólesz Dávid, a másik vezetékneve pedig egyesek szerint Puskár.

Forrás