Zsidó módszerek

A hu-Rightpedia wikiből

A 20. század eleje

A mai válságról sok minden eszembe jut, amit annak idején tapasztaltam, átéltem – ezt szeretném megosztani Önökkel. Én az 1900-as évek elején születtem, régi magyar paraszti családból származom. Gyerekként megéltem az 1918-19-s zsidó kommunista uralmat, amikor is az útfélre (fára) akasztották a magyar földműveseket, csendőröket, iparosokat, és sok mindenkit, aki szemben állt a rendszerrel, vagy aki tudta, miben is mesterkednek ezek a komcsik. Még az édesapám öccsét is elvitték a szülőfalumból kivégezni a kommunisták 1919 -ben, de a szerencsének köszönhetően megmenekült.

Kölcsönök

A mai válsággal kapcsolatban szeretném elmesélni, miket éltem át, hisz én már átéltem egy válságot annak idején. Visszaemlékszem, hogy 1924-1925 táján a bankok küldték az értesítést, hogy milyen kedvezményes kölcsönt tudnak biztosítani. Ennek az ajánlatnak lett áldozata a sok magyar földműves és iparos, ugyanis a kedvezményes hitelt igénybe vették, és néhány év múlva beköszöntött a gazdasági világválság! Azt ugye nem is kell mondanom, hogy akkor is – akárcsak most – kiknek a kezében voltak a bankok? Elmondom, hogyan is történt ez az egész, hátha össze lehet hasonlítani a maival. Visszaemlékszem az 1928-as évre, amikor is a búza mázsánkénti ára 32 pengőről lement 17 pengőre, majd a 30-s évek elejére 6 pengőre esett. A banki kamat meg hirtelen emelkedett felfele, és a nagyon kedvezményes kamatból a végére tizen-egynéhány % lett. Egyre nehezebb volt kölcsönt kapni, és egyre nehezebb volt fizetni a felvett kölcsön kamatait, ami jóval meghaladta a 10 %-ot, és ez abban az időben nagyon soknak számított! A magyar parasztok, gazdálkodók a búza 6 pengős mázsánkénti árából és a kukorica 4 pengős mázsánkénti árából nem tudták fizetni. Vagyonukat, házukat elárverezték, kisemmizték őket. Jobb esetben „védett birtokos” lett. A zsidó kereskedők, és bankárok meg, mint most is, akkor is CSŐDÖT jelentettek! Őket nem számoltatta el senki, mert nem volt semmijük!!

4 gazda elad

Ezt egy példával támasztom alá, ami megtörtént. Amint mondottam, 1928-ban már csak 17 pengő volt a búza mázsánkénti ára a 32 pengő helyett. Szülőfalumban volt 4 földműves gazda, akik a nyári cséplés után úgy döntöttek, hogy a felesleges búzát eladják. Abban az időben már érződött a világválság szele, ezért már akkor is, akárcsak most, nehéz volt értékesíteni, ha mégis, akkor nagyon alacsony áron. Volt egy zsidó kereskedő a faluban, aki szívesen megvette a gazdák búzáját. Csakhogy nem tudott előre fizetni semmit. A gazdákkal megegyezett, átvette tőlük a terménykereskedő évi 10%-os kamathasználatra. Szerződést kötöttek az egészről. A gazdák úgy voltak vele, majd a zsidó úgy is fizet, ha rendeződnek a terménykereskedelemben az árak. Összesen 14 vagon, azaz 1400 q búzát adtak át a kereskedőnek. Azonban a búza ára nem emelkedett, hanem ment még lejjebb évről évre. A termény meg maradt a zsidó terménykereskedőnél, továbbra is ő árulta és kereskedett vele. A zsidó nem fizetett semmit a gazdáknak. A 30-s évek legelején az egyik földműves gazda meg akarta venni a szomszédja eladó szántóföldjét, ami kettő kataszteri hold volt. Abban az időben 80 q búza áráért lehetett venni egy kataszteri hold földet. Ezt a gazdát Nagy úrnak hívták az egyszerűség kedvéért. Nagy úr fogta magát, és elment a terménykereskedőhöz azzal a szándékkal, hogy megkéri a zsidó kereskedőt, fizessen ki neki 160-200 q búza árát, hisz már évek óta megvette a terményt, csak még nem fizetett érte, és éppen most itt lenne az ideje, és akkor megveszi az a kis földdarabot. Nagy úr bement a zsidóhoz, és elmondta, mi a helyzet, hogy kellene a pénz egy része annak a terménynek az árából, amit néhány éve otthagyott. A kis zsidó kereskedő meghallgatta Nagy úr terveit és követelését, majd válasz ként azt mondta: Jaj, kedves Nagy úr! Nagy bajban vagyok! Csődbement az üzletem! Nem tudok fizetni! Semmim sincs!!

Ügyvéd

Nagy úr látta, hogy nem jut előrébb a kis zsidóval, ezért fogta magát, és elment a másik 3 földműveshez, hogy elmondja nekik, mi is történt. Illetve hogy mit is tudnak tenni azért, hogy a pénzüket visszakapják. Nagy úr elmesélte nekik is, mi történt, és mi a helyzet. A 4 gazda fogta magát, és elment egy ügyvédhez, hogy bepereljék. Az ügyvédnek elmondták az esetet, és hogy perelni akarnak, mert szeretnék a jogos pénzüket megkapni, különben agyonverik a zsidót, ha nem fizet. Az ügyvéd megkérte őket, hogy nehogy megverjék vagy bántalmazzák a kereskedőt, mert akkor nemcsak a pénz úszik el, hanem még ők akár a börtönbe is bekerülhetnek! Mondta nekik, hogy néhány hét múlva keressék fel megint, addig kideríti, mit lehet perelni, hisz elég gazdag az a zsidó, nem igaz, hogy csődbe jutott!

Nem perelhető

Úgy is történt, a megbeszélt időben a 4 gazda visszament az ügyvédhez, aki nagy meglepetésükre közölte velük, hogy a zsidó kereskedőn nem lehet mit perelni!! Nincs a nevén semmi. Olyan szegény, mint a templom egere!Ugyanis a szatócsüzlet, ami egyben vegyeskereskedés is, a lánya és a felesége nevén van, a kocsma, mint vendéglő a fia nevén van, és a terménykereskedés is a fia nevén van. Őket meg nem perelhetjük, hisz nem velük köttetett meg a szerződés! Ennyi lenne ez a kis történet. Amit leírtam, az meg is történt, ez a valóság! A zsidó csődöt jelentett, és mindent a rokonai nevére íratott, majd széttárta kezeit, hogy neki semmije nincs, honnan is tudna fizetni ő a 4 gazdának, mikor szegényebb, mint ők!!

Csőd csőd hátán

A módszer semmit nem változott. Régen is rengeteg család esett áldozatul az úgynevezett csődnek, és világválságnak, akárcsak most!! Hány cég, feldolgozó, gyár szűnt meg, jelentett csődöt!!?? Hány ember lett már öngyilkos főleg a gazdák közül, akik nem tudtak belenyugodni abba, hogy az összegyűjtött, kuporgatott pénzüket elvették, kisemmizték őket?? Gondoljunk csak a libásokra. A Hajdúbét nem ezt csinálta? Nem csődöt jelentett be annak idején?? Mikor kapják meg a jogos pénzüket a libások?? A választ szerintem mindenki tudja, aki figyelmesen elolvasta az előző kis történetet.

Egy idős kuruc