Zsidóemancipáció

A hu-Rightpedia wikiből
Széchenyi István

A zsidók emancipációja

Széchenyi ezt a beszédet 1844. Október 1-én mondta el a felsőtáblán.

(Lásd: Fekete József és Váradi József: Széchenyi vallomásai és tanításai / Stádium kiadás, 1926/437-440. Oldal)

Iparkodás

Ha az ember azt tekinti, hogy Magyarországon ez a szerencsétlen népfaj egy idő óta mennyi iparkodást fejt ki, lehetetlen, hogy valami szimpátiát ne érezzen iránta és fel tudom fogni, hogy érette felszólalások történnek és egyesek minden joggal felruházni kívánják.De ha a nemzetiség dolgát igazán akarjuk pártolni, akkor nem tudom felfogni az e tekintetben való nagy engedékenységet.Nemzetiség, kifejlett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progresszió nem kell. Erre állítok mindent. Enélkül – mondhatom - zagyvalék nép leszünk, melynek talán több pénze lesz, a dögbőröket talán drágábban adhatjuk el stb., de ez engem nem mozdít. Minden előtt áll előttem: hűség a fajtámhoz.Ha a magyar új bizonyságát adja tágkeblűségének, éppen olyan helyzetbe kerül, mint az, aki maga alatt vágja az ágat anélkül, hogy észrevenné, vízbeesik s később megbánja a dolgát.A magyar nemzetiség még nemrég oly körülmények között volt, hogy bizony csuda, hogy… oly közel a sírhoz, az élet felé fordult. S akkor ugyan intoleránsok voltunk.

Túlzások

Egyik túlságból a másikba esünk. Most az egész emberiséget, az embereket a zsidókkal együtt szívünkhöz szorítjuk. S most a legnagyobb liberálisok vagyunk.Ámde a mi helyzetünk e részben nem oly kedvező, mint például az angoloké. Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy tóba, azért annak a vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves és azt nem eheti meg.Más példát is hozok fel. Egy bárkában ülök, abban van a gyermekem és másnak a gyermeke és a bárkában bejő a víz és előttem apodictice áll, hogy e két gyermeket benn nem tarthatom. Az igaz, hogyha a magamét lököm ki és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hírdetni. De biz én inkább a magam gyermekét tartom meg és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzetiség rovására történik. És az nem vélekedés, mert apodictice, számszerűen be lehet bizonyítani, hogy minden ílyféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve. Azért annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség, hogy most oly elemnek, amelynek több intelligenciája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezéseket nyújtson.Megvallom, hogy csak néhány évvel azelőtt minden toleranciával a lehető legnagyobb ellensége voltam, mert nem akartam magammal következetlenségbe jutni. Láttam ugyanis, hogy nemzetiségünk csak egy hajszálon függ.

Kinek a terhe?

S amint másra magunk terhét lökni nem akartam, úgy másnak terhét sem kívántam magamra vállalni.De azt tapasztaljuk, hogy nemzetiségünk egy idő óta szilárdabb alapon áll, kivált azóta, hogy a fejedelmi szó és minden viszony, mely nemzet és fejedelem között van, magyar. Mondhatom, hogy talán egy kissé tágult bárkánk, úgyhogy másokat is lehet már abba beléptetni. Ámbár ebben is van némi veszély, mert a nagy biztosíték következtében az emberek ezentúl – legalább akkor, ha a közdolgok mind magyarul fognak menni - ismét elalszanak. Azt hiszik, hogy már meg van mentve minden. S ezért házi köreinkben nem fognak annyit tenni, mint akkor tettek, mielőtt a biztosíték létezett. Mindamellett azonban nem vagyok az ellen, hogy amit nemzetiségünk szilárdul, bárkánkat egy kissé tágítsuk.Azelőtt például a sarkantyút a világért le nem vettem volna, mert ebben is volt a magyarságnak egy kis szimbóluma; most, ha bosszantja az orromat, meglehet, hogy leveszem. Mindezeknél fogva vélekedésem az, hogy ne tegyünk hátralépést, de igen nagy előrelépést sem kívánnék tenni.Legjobban szeretném, ha azt a nyomot követnők, melyet a múlt országgyűlés alkalmával őfelsége elébe terjesztettünk: (1) ezáltal a hosszas tanácskozást, mely csak keserűségre vezethet, elkerüljük. Mert még azt hiszik utoljára, hogy itt az ember a zsidóság ellen van. Én részemről az Istennek minden teremtményét tisztelem és bizonnyal a zsidóságnak sem vagyok ellensége, sőt méltányolom előmenetelüket és azt, amit a nemzetiség dolgában tettek…(2) Zay Károly gróf magával nincs egészen tisztában. Anélkül, hogy gondolná és kívánná, a víz mégis be fog folyni a bárkába.

A bárka

És míg a pánszlávizmus ellen bástyánkat húzza a méltóságos gróf, addig más oldalról a magyar bárka egészen más elemekkel fog megtölteni és elmerülni…Azt mondta továbbá a méltóságos gróf, hogy “nem tart attól, hogy egypár nyomorult zsidó a magyar nemzetiséget veszélyeztetni tudná.”Megvallom, hogy én az egész osztályról, amely annyi birtokkal és oly tiszteletreméltó férfiakkal dicsekszik, nem mernék így szólni és a zsidókat általánosan “nyomorult embereknek” nem merném nevezni… Habár a méltóságos úrnak az a mondása, hogy egypár nyomorult zsidó nem fogja megrontani a magyar nemzetiséget, itt helyeslésre talált,… mégis bátor vagyok a méltóságos főrendeket figyelmeztetni Berzsenyiknek a Magyarságról írt szavaira, melyben az mondatik:“Lásd a kevély tölgy, mely századoknak ádáz ostromát kiállotta, most belsejében rágódó férgek által enyészik el.”Legyünk tisztában magunkkal! A magyar azelőtt mélyen aludt és most kapkod. És az természetesen másképp nem lehet. De ha mi azt mondjuk, hogy a nemzetiség az az alap, amelyre mindent rakni akarunk, akkor magunkkal ne jöjjünk ellentmondásba! És ne gondoljuk, hogy ez az elem, már oly igen erős, hogy halálos ágyából kiemelkedett és hogy Magyarország már oly szilárd, hogy minden más elemet magába felvéve, mindazt meg tudja emészteni.

Túlságos liberalizmus

Méltóztassanak az öregebb orvosoknak hinni, hogy oly lábadozó nemzet minden nemzetiséget nem vehet a hátára.Nincs arról szó, hogy Istennek akármi teremtését jogokból kirekesszük. Mert felfogásom és vallásos érzelmem szerint azt szeretném, hogy a hazában minden ember, ki az Isten képére van alkotva, egyenlő jogokkal bírjon és egyenlő terheket viseljen. Bár mondhatná mindenki valláskülönbség nélkül: nekem is van itt hazám! Ez a végső célom: ez a kikötőm, mely felé vitorlázok. De mint hű tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy túlságos liberálizmus által vezetve, másokért soha nem fogom megtenni, hogy a magam gyerekét dobjam ki a bárkából.És én ezt a hűséget minden más nemzetben tudom becsülni. Minthogy azonban magyarnak teremtett bennünket az Alkotó, legyünk is azok és legyünk tisztára magyarok. Ez a vélekedésem.

  • 1. Az egyenjogúsítás helyett csupán a zsidók helyzetének könnyítésére és sorsának javítására tettek javaslatot.
  • 2. Zay Károly gróf Széchenyi beszédét cáfoló közbeszólásával illette, Széchenyi erre a közbeszólására felel.

(TÖRTÉNELMI KALAUZ; 1996/I. évfol