Zsidók faji sajátságai

A hu-Rightpedia wikiből
Zsidó

A zsidók „faji” sajátságai - Pater Bangha Béla S.I.

Werner Sombart, a hírneves (zsidó) berlini szociológus, ki a katolicizmussal szemben éppen nem árul el csak rokonszenvet, a zsidókérdésnek pedig legelfogulatlanabb s legnagyobb tudományos készültséggel dolgozó kutatója, a zsidók első letagadhatatlanul közös tulajdonságaként azt jelöli meg, amit ő Rationalisierung des Denkens-nek nevez, mi pedig inkább egyoldalú észelvűségnek neveznénk.

Sombart

Tudvalevő dolog, így fejti ki Sombart, hogy a zsidók az értelmességet rendkívül nagyra becsülik s az értelmi munkákra sokkal több tehetséget is árulnak el, mint a mechanikus testi munkákra. „Udvarias görög, ostoba zsidó s becsületes cigány lehetetlen dolgok”, mondja egy román közmondás. A zsidók minden időben és minden helyen éleseszűségükkel tűntek ki, mellyel helyzetük előnyös vagy hátrányos oldalait azonnal észrevették.

Chamberlain

Chamberlain ugyan úgy találja, hogy a zsidóknál az ész kevésbé van kifejlődve, de ezzel bizonnyal ugyanazt érti, mint Sombart, hogy t. i. észtehetségük a haszonelvűség szempontjainak mérlegelésére szorítkozik. Ha azonban „ész” alatt a gyors gondolkozási, szétválasztó, elemező és kombináló képességet értjük, mely azonnal feltalálja a dolgok középpontját, gyorsan tud analogiákat felállítani, szinonímákat megkülönböztetni, végső következtetéseket levonni, akkor a zsidóknál az átlagos észtehetség igen magas fokon áll. Ez a számító intellektualizmusuk magyarázza meg rendkívüli ügyességüket mindabban, ami számítással jár, kezdve a sakkjátéktól fel egészen a matematikai tanulmányokig.

Számító tehetség

Elvonóképességük és az a bizonyos számító tehetség, melyet Wundt a művészi lélek intuitív fantáziájával szemben kombináló fantáziának nevez, megmagyarázzák nagy ügyességüket az üzleti számvetésben. Az orvosi ténykedésre, pl. diagnózisok felállítására szintén ez a számító, következtető, kombináló tehetség teszi őket alkalmasakká.

A számító ésszel szemben viszont rendkívül elmaradt a zsidók átlagában az érzelmi és intuitiv felfogóképesség. Minden eleven életátérzés, mondja Sombart, minden miszticizmus és romanticizmus teljességgel távol áll az ő tisztára diskurzív világnézetüktől és amit Naumann Frigyes egyszer „Die Juden und das moderne Wirtschaftsleben.”

Liebermannról, a festőről mondott, hogy „agyával fest”, bizonyos értelemben általános zsidó tulajdonságot jelez. A zsidó – úgymomd Sambart – igen élesen, lát, de keveset lát, környezetét, embertársait, a külvilágot nem érzi eleven, személyes valónak, a dolgokat nem fogja föl élő, természetes, szervesen keletkezett, konkrét teljességnek.

Mérlegelés

Mindenütt a részletkérdések és részletcselekvések, azoknak célszerűsége és kihasználhatósága, gyönge és erős oldala áll nála előtérben. Személyes tisztelet, lovagi önfeláldozás és hódolat neki érthetetlen dolog. „A zsidó minden lovagiasságot lelke mélyéből utál, minden szentimentalizmus, minden lendület, minden feudalizmus, minden patriarchalizmus idegen neki”. Ezért teljes individualista a politikában is. A liberális államfogalomnak, mely az emberben csak polgárt lát s az államéletet pusztán paragrafusok szerint tudja kezelni, a zsidóság volt kezdettől, fogva a leglelkesebb híve, ő vallja leghangosabban azt a felfogást, hogy az állam „különbségnélküli egységekből” áll.

A zsidó önmagát és embertársait nem annyira test - és vérből álló élőlénynek látja, – ezért tagadják a zsidók a különben annyira különleges zsidó jelleget és hangoztatják, hogy zsidó és német, zsidó és angol, zsidó és magyar közt nincs semmi mélyebben járó különbség – hanem csak jogalanynak, állampolgárnak vagy egyéb abstrakciónak. A zsidó, úgymond Sombart, a világot pusztán értelmével ismeri fel, vérrel, szívvel, kedéllyel gondolkozni nem tud. S mert ő nem tud, azért azt sem érti, hogy más miért tud s azt hiszi, hogy amit ő hideg eszével a papiroson elrendezett, ugyanazt ugyanolyan módon az életben is el lehet rendezni. Azért hiszi sok zsidó, hogy a zsidóság és a keresztény népek közti ellenszenv pusztán mesterségesen terjesztett antiszemitizmus eredménye. A vérben rejlő momentumokat, az átérezhető és érzékelhető valóságokat az ő pusztán aggyal és papírral dolgozó egyoldalú intellektualizmusa nem képes megérteni.

Természetes, hogy a zsidók ezt a racionalizmust nemcsak elméletben vallják, hanem a gyakorlatban is követik.

Önérdek

A középpont, melyből a zsidók emez egyoldalú intellektualizmusa az egész körülöttük csoportosuló világot felfogja és értékeli, a zsidóknál különös mértékben kifejlődött önérzet és önérdek. Sombart ezt a tulajdonságot célkeresésnek, tedeologistának nevezi és megjegyzi, hogy ezt a sajátságot a zsidóság összes megfigyelői ritka egyöntetűséggel megállapították rajta. A zsidó a külvilággal mindig csak szubjektiv szempontokból foglalkozik s úgyszólván képtelen arra, hogy elfogulatlanul és melléktekintetek nélkül engedje át magát a világ szemléletének. Nem tud, nem bír önmagáról megfeledkezve merülni el a kozmosz mélyeiben, nem tud a gondolat szárnyán fölemelkedni a végtelen űrökbe, hanem ehelyett, mint Jellinek oly jellemzően mondja, inkább „alámerül, hogy drágagyöngyöt keressen.” Mindent a saját énjével hoz kapcsolatba. Ami őt minden egyébnél jobban érdekli, az a kérdés: mire való ez? megéri-e a fáradságot? minek? mennyi hasznot hajt? mi hasznom belőle?

A zsidó a kulturális tevékenység, az irodalom, művészet és tudomány terén is megmarad tedeologistának, minden során minden szaván kiérzik az az ügyeskedő, céltudatos törekvés, hogy lehetőleg nagyfokú kedvező hatást érjen el. Még a tréfa terén is ez a céltudatosság vezeti, azért nem ért a zsidó a kedélyteli, öntudatlan humorhoz, de annál jobban a jól kiszámított, ügyes, hatásélchez és maró szatírához.

Céltudatosság

A zsidó azonban átlag hatalmas lelki energiák embere. S mihelyt erős akaróképessége a célt következetesen szem előtt tartó gyakorlati racionalizmusával párosul, megszületik az a nagyfokú céltudatosság és célirányosság, mely mint a zsidók egyik legpregnánsabb és legmarkánsabb jellemvonása ismeretes. Szemét erősen a kitűzött cél felé irányítani s a cél elérésétől, semminemű akadály által vissza nem riasztatni, szívósnak, kitartónak, sőt konoknak lenni a cél érdekében: megannyi figyelemreméltó zsidó faji sajátság.

Élelmesség

Ennek a céltudatosságnak folyománya továbbá a közmondásos zsidó élelmesség, azaz az egyes helyzetek kihasználhatóságának észrevétele, mely a zsidókat arra képesíti, hogy azonnal észrevegyék azoknak gyöngéit, akikkel érintkeznek, s megtalálják azt a hangot, amelyre környezetük hangolva van. Ez az élelmesség a rugója voltaképp a lankadatlan szorgalomnak is, melyet náluk tapasztalunk, s mely annál csodálatosabb, mert hiszen a komoly, nehéz, főleg testi munkát feltűnően kerülik. Ugyanezen céltudatosságból folyik az összetartás érzete is, melyet már Cicero is észrevett a zsidókon: „Scis, quanta concordia!” írja róluk.